Amikor sokáig jó minden, akkor megjelenik bennem egy aggodalmaskodó kérdőjel, hogy ez így ok? Jár nekem ilyen sok? Nem írtam egyből, mert izgultam, féltem (még most is). Még most sincs végleges eredmény és az orvos most is javasolja a műtétet, de már nem akarom elsírni magam mindenhol és mindenki előtt.
Csütörtökön a debreceni summer event után (20-án) a budapesti nyári pocoláson terpeszkedtem, túl voltunk a chili con carne bográcsozáson, a második meggyes sörömet szopogattam, amikor egy 1-es hívószámú ismeretlen szám keresett. Mit sem sejtve felvettem, és a bemutatkozás, azonosítás után a medicover-ös betegirányító annyiról tájékoztatott, hogy a június eleji kedvezőtlen leletem miatt minél hamarabb fel kellene jönnöm a pesti medicover kórházba egy sürgős műtétre :( . Teljesen kiszaladt alólam a talaj. Megindult a fejemben minden. Hiába kérdeztem a telefonos nőt, hogy mégis, mi a leletem, mert nem kaptam értesítést, miről van szó pontosan, nem tudott segíteni, mert ő nem láthat leleteket, csak Dr Úrtól ezt az információt kapta, de megpróbál részleteket megtudni, és visszahív. Csomó kérdésem lett. Műtét, de milyen? milyen eredmény, mennyire kedvezőtlen, ha azonnal adnak időpontot hétfőre Pestre, mit vigyek, mennyi napra, megtörténhet ez velem? Mi van ha nem ott akarom a műtétet, mi van ha előtte még 3 véleményt is szeretnék kérni stb-stb. Nőgyógyászati méhnyakrák szűrésen voltam júniusban, amit évente mindig megcsináltatok, és ennek eredménye miatt kerestek, aminek a leletét én még nem láttam feltöltve. Amíg vártam, hogy visszahívjon a diszpécser, felhívtam Attilát sírva, hogy nem tudom, miről van szó, de annyit érzékelek, hogy valami nem oké :(. Amikor visszahívott a medicover, akkor már úgy fogalmazott, hogy egy konzultációra lenne szükség a műtét előtt, és Dr. Úr majd tájékoztat, mert nem érték el most. Hiába léptem be a leleteimbe, nem láttam nyomát a cytológiai vizsgálatnak, csak egy ambuláns lapot. Akkor beugrott, hogy tavaly is volt egy ismétlő vizsgálat kóros elváltozás miatt, de akkor nem hívtak vissza. Kaka volt a rákövetkező pár nap. Nem kerültem közelebb a leletemhez, hogy egy ismerős nőgyógyásznak elküldjem és péntekre egy soron kívüli konzultációt kérjek mielőtt hétfőn Pestre mentem. Rágott a bizonytalanság és félelem. Most sem mondom, hogy teljesen fellélegeztem, de az a nagy levegőtlen nyomás a mellkasomban enyhült egyelőre.
Fejben írtam, kommunikáltam, de nem akartam, h nyomát hagyjam. Nem mertem be is pötyögni ezt a posztot. Mindenféle forgatókönyv cikázott bennem, hiába próbáltam csak a derűsre gondolni. Valaki tanítsa meg, hogyan kell megőrizni a belső mosolyt egy ilyen hír hallatán.
Hétfőn aztán Attilával felkocsikáztunk Pestre, nem volt túl nagy étvágyam az elmúlt pár napban, most is remegett a hasam… A konzultációra Attila nem is jöhetett be, pedig én szerettem volna, hogy ne csak én halljam, mert simán más keretbe rakom én a történetet, mint ő. Annyit hoztam el magammal, hogy lett bennem megnyugvás, de érzem, h egy szendergő kis érzés lapul most belül, aki egyből felriad és éber, amint megindulnak a gondolataim, és beleáll az ideg a hasamba. Ez az állapot ahol vagyok, a rendszeres szűrésnek köszönhetően, egy rákmegelőző állapot. Csináltak még két vizsgálatot, de az eredménytől függetlenül a műtéti beavatkozást javasolják. Voltam már másodvéleményt kérni, ahol szintén megnyugtattak kicsit, hogy a két mintavétel esetén, ha mind a kettő negatív ők nem is tartják indokoltnak a műtétet (közben az egyik eredmény már megjött, és a magas kockázatú tartományban van), így azt hiszem, el is döntöttem, mi a kövi lépés :(.
Egyetlen okos dolgot tudok mondani/javasolni: járjatok rendszeresen szűrővizsgálatra!
Majd egy follow-up posztot még írok ezzel kapcsolatban.
