Központi írásbeli

 Csak hogy folytassam a sort, és újabb példáját hozzam ennek 😁. Mondjuk ezt szerintem lightosabban, de enélkül is hoztam volna.

Ma zajlik a központi írásbeli, amire Mózit is hónapok óta trenírozza az iskola, és a külsős felkészítő tanárok is. Megilleti hosszabb felkészülési idő, és eszközhasználat. Írhatna laptopon, de gyorsabban, magabiztosabban megy kézzel. 

Én vittem 10-re, persze hamarabb, de nem sokkal, h ott se sokkoljuk magunkat a tömeggel. Múlt héten még nem izgult, tegnap a szülinapján nem ment suliba, gyakrabban sündörgött körülöttem, kérdeztem izgul el. Azt mondja, nem/nem érzi. Ma azért már alakult… A kocsiban úgy fogalmazott, hogy valami furcsát érez. Amit még eddig soha, és nem tudja mihez hasonlítani, mert nem volt eddig ilyen érzés benne ❤️. Mondtam, h akkor valszeg izgul. És ez az első komoly megmérettetés. Meséltem, h nekem ez kb az érettségi volt, mert felvételizni nem kellett. De én úgy vártam, h megbetegedjek vagy lesújtson a kénköves ménkő, vagy bármi, csak időt nyerjek, és ne kelljen bemenni. Aztán jó élmény lett. 

Csak az auláig mehettem, kifotóztam már tegnap, melyik teremben írja, és szerencse, mert akkora tumultus volt, közben az igazgató is olvasta fel a neveket termeket, ki is volt téve, mégis amikor a lépcsőnél magára kellett hagynom, és felbattyogott, tekert az agyam, hogy mindent megbeszéltünk, elmondtam, felkészítettem, megetettem, megtettem/megtettünk mindent, ami a mi részünk. Tudtam, hogy irreális, hogy ott toporogjak körülötte, és ez már az ő meccse, de éreztem ahogy kikerült a látóteremből, hogy gombócosodik a torkom, fátyolosodik a szemem… Kisétáltam a kocsihoz, Attilának is írtam, h mindjárt elbőgöm magam, és hogy a telóm pont ezt a képet dobta fel most nekem:

2019. január 24 - Mezőpeterd

Aztán beültem a kocsiba, és elkezdtek potyogni a könnyeim. Nem tudom, megmondani, miért hat meg, de minden első élményt ő tarol le, és ezt hozza magával sokszor. Ha megengedi csatolok majd egy friss képet is a naaagy 15 évesről ❤️.

7 évvel később.. 🥹

Nem vagyok önmagam

 Ezt még simán lehet, h ki sem posztolom, csak megőrzöm piszkozatként, de muszáj vagyok zsilipet nyitni magamon.

Most fejeztem be Valérie Perrin Másodvirágzás című könyvét, ami annyira szép volt, és beszippantott, és megcsócsált, hogy éjszaka ahogy befejeztem percekig delíriumban voltam tőle. Nem súlyos orvosi értelemben, csak egy módosult tudatállapotban. Belemászok, része vagyok a történetnek, meg vagyok győződve, hogy ismerem a karaktereket, mindegyikből él bennem is, és tudom, h megtörtént velem a cselekmény, átélem, majd visszaköp a könyv vége ide, a debreceni januárba. 

Megint rég jöttem fel ide. Na de január, az január, az összes sok legfontosabbnak ilyenkor van valamilyen ünnepelnivalója, ráadásul megkönnyebbülés volt, hogy a karácsony jött és ment. Nem tudtam elmerülni benne. Idén nem érdemeltem meg, nem tudtam megfejteni a miértjét. Egyedüli kapaszkodóm a menopauza, h tuti, ezért vagyok kifordulva magamból. Ez az egy biztosan benne van az okok között, amik a feltoluló kérdéseket generálják, mert ilyen hangok kérdeznek belülről kifelé belőlem, hogy ‘Ott vagyok, ahol akarok? Miért akarok néha nagyon-nagyon egyedül lenni, és kisétálni a világból, el az állandó feladatoktól, felelősségtől, rutintól, hétköznaptól, és hogy miért nincs kedvem/erőm tarkábbá tenni a napokat?’ Ragacsos nihil húzza a tagjaimat, nem tudok vágyni, kívánni dolgokat. Szóval sz@r kombó. Tudom, ennél aztán nagyobb bajom ne is legyen, csak amikor egyre távolodnak a magamról elképzeltek vagy a korábbi  megélések az ‘új’ valóságtól, és még nem látom a megoldást, akkor az levegőtlen bizonytalanságot szül bennem. 

Sok jó dolog, ami ettől függetlenül megtörtént körülöttem az elmúlt hónapban

- karácsony, első közösen vásárolt/díszített fa

- kiterjesztett családi karácsony

- Mátrafüredi egyéjszakás kiruccanás és kirándulás Attilával

- Szilveszter

- Bowling Kovács családdal és Marikáékkal

- Zootropolis Katával és Lolával

- Nálunk Poszikás-Ádám családos hepaj

- Fityma karácsony elcsúsztatva

- séta (köhögés miatt futás hanyagolva, és nincs erőm újra bootolni)

- Lóci szülinap

- Végre hó!!! Havas séták

- Névnapok

- Lola szülinap

- Mózi szülinap (még nincs hivatalosan megünnepelve)

- Mózi felvételi (hamarosan)