Júniusnak is vége

 Egész héten akartam írni, hogy végre megérkezett bennem a hiányolt meghatódás ovi búcsúztatás miatt. Jujj. Nagyon 🥹…

Akartam írni frissen a nyaralás után, hogy elujjongjam, mennyire kipihentem magam, és mennyire nem akartam/akartunk haza se jönni.

Akartam írni, hogy annyira betemetett a cunami munka ügyileg, hogy csak az tudtam az orrom alá dörgölni magamnak, hogy nagyon sz@rul van összerakva a kis rendszer körülöttem, hogy ennyire semmi-de-semmi idő nem marad munka mellett másra, amiről nyilván én tehetek.

Akartam írni, hogy betöltöttem a 43-at, de olyan ünneptelen csütörtöki nap volt, hogy magamat sem tudtam megünnepelni, majd 44 jobb lesz.

Belépés csak hívásra!

 Visszahívtak mellrákszűrésre, második körre. Próbálok abszolút nem parázni, mert volt ez már így máskor is. De a helyszín nem felemelő, jobb lenne home office-ban bűvölni inkább a klaviatúrát, háttérben a mosógép megnyugtató zümmögésével és a benne forgolódó sötét adaggal, amit hétvégén elblicceltem.

Akik itt ülünk a sorban - ahogy hallottam - mind visszahívásra jöttünk, nem önszorgalomból. Mindenkin érzek fészkelődést, elfojtott feszültséget és energiát, amit a 'Nem lesz semmi baj!!!' mantrázásába koncentrálunk bele. Sokan vagyunk, mindenki 8-ra van idehívva, az egyik nőnek elkallódott az aktája, neki állítják, hogy nem mondhattak olyat, hogy 8-ra jöjjön, mert délutánra kellene.... Aztán némi ajtónyitogatás-csukogatás, telefonálás után csak kiderült, hogy "jól emlékezett", ő is helyet foglalhat a 8 órások között, és álnyugalommal böngészheti a telefonját, vagy olvashat offline, vagy nézheti a többieket, és próbálhatja kitalálni, vajon ki mit érez, gondol a bőre mögött. Mellettem a néni pont a Szívek és elmék fejezetnél tart a könyvében, balról pedig egy full vattacukor illatú néni facebookozik. Aki nem 'ül két lábbal a földön', hanem keresztbe vetette, az lóbálja és ringatja ütemesen, köröz a lábfejével nyolcasokat. Én kívülről tudom már a Vetkőző fülke szövegét az ajtón:

Kérjük az ajtót belülről bezárni

Felülről derékig levetkőzni

Várjon ameddig az asszisztens beszólítja

Köszönjük együttműködésüket

Én következem pont azzal a nővel, akinek azt mondták, nem is reggel kellett volna jönnie, aztán inkább mégis. Őt hívják előbb. Én ott csücsülök a rozzant kis fülkében a függöny mögött, nézek a szűk helyen belül mindenhova is. Valaki előttem már felírta az elválasztó paraván falára, hogy POROS. Már jön is a nő, végzett. Hallom a törölközés hangját, ahogy az UH zselét próbálja le/szétkenni magán. Nem bírom megállni, hogy ne kérdezzem meg látatlanul a fal másik oldalról, hogy Minden rendben van? Hál'Istennek igen, és jó egészséget kíván nekem is. 

És bejött. Minden ok, némi ártalmatlan ciszta, ami jön-megy, járjak évente szűrésra. ÉS TI IS!!!

Gyors vázlat, június eleje

 Kanyarítok egy gyors vázlatot, mit ne felejtsek el.

Múlt hétvégén bepótoltuk Lóci szülinapi buliját itthon a kertben, jó időben. Nagyon élvezték a fiúk és Eszti Lolával ❤️. Mi az anyukákkal kint teraszoltunk, gin tonikoztunk (aki nem vezetett).

Új futó cimbim van ❤️, aki veszettül bírja a tempót, én viszont majd’ megfulladok, tempó zeró, kondi zéró 😭. Évtizedes kihagyás után sem szuszog, fullad, sőt harmadik alkalomra is lazán tolja a 10-est 🫶🏻. Nagyon kapkodnom kell a virgácsaimat. Függője lettem az új órámnak, este néha csak azért szaladgálok a lépcsőn, h az emeleti célok is teljesüljenek maximálisan 😁. Nyilván nem lesz ez mindig így, de most ha kell kimegyek még 2 kört itthon sétálni, h a napi lépésszám is kijöjjön.

Nagyon nem tudok megbarátkozni még mindig öregedő testemmel :(. Utoljára kb bulémiás huszonévesként éreztem ennyire reménytelennek a helyzetet. Rendesen el tudja rontani a kedvem egy-egy pillanatra. Alakul a forma, húzza a gravitáció, néha nem ismerem meg a kirakatban a tükörképem. Csak az segít, ha arra gondolok, lesz ez még sokkal rosszabb. Szerencsés esetben ☝🏻. Mert csak az öregszik, aki él :).

Alig várom a nyaralást, brutál ki vagyok éhezve a munkamentes időre, napfényre, utazásra, biciklizésre, úszásra ☀️. Gondtalan lébecolásra időkényszer nélkül.

Végre varrtam. Annyira minimál varrás volt rajta, de már ez is olajozta munkában/ zárásban elgémberedett hangulatom. Lola nézett ki tavasszal egy strandruhát, de annyira egyszerű volt, hogy mondtam varrok hasonlót, csak rövidebb ujjal. 

Nem írtam róla, pedig annyira jó volt a májusi kerámia workshop, ami Marika karácsonyi ajándéka volt az Ötyének. Én a ‘két kis tál’ verziót választottam az egy nagy helyett, egyet a fenti fürdőszobába csináltam szappantartónak, a másik meg zabkásás tál. Ha mázazás után a kezembe kerül, megmutatom :).

Lola elég jól beszopott vmi betegséget, most mászik ki belőle. 4 napig hót láz volt és hányt (amíg volt szegénynek mit), már vizes lepedőbe is csavartam, fürdettem, mert a lázcsillapító smafu volt.

Mózi Attilának segített Pesten a Comic Con-on szombaton. Totál oda van, ha valahol összeütnek egy cintányért, és mehet, részt vehet 😂. Megdöbbenek rajta, mennyire tájékozott dolgokban, most ami érdekli az Auschwitz és Csernobil. De csomó mindent ő magyaráz el nekem. Durva 😁. Ezek mellett nagyon kamasz, jujj. Néha vicces, néha idegesítő.