Covid-19, Búcsú a karaténtól - tizedik hét, #backtoreality

Apával skype konferencia

Nem akarom túlságosan körbenyalni a témát, de egyik szemem sír, a másik ... IS.

Holnap ovi. A gyerekek nagyon várják. A döntésben leginkább az segített, hogy Lócinak legyen ideje, alkalma lezárni az ovis éveket, el tudjon búcsúzni a barátoktól, óvónéniktől és ne maradjon olyan suta az utolsó éve. Most azt mondom, ez júniust jelent. Mózi a suli után lehet napközis táborba megy egy hétre (ha lesz), Lóci sakktáborba, júliusban Mózi Szlovákiába megy egyedül 4 napra, utána NYÁR. Folytatjuk, ahol befejeztük a karantént kb.

Szerettem ezt az időszakot, sosem voltunk ennyit együtt egy bokorban. Biztató, hogy ennyi idő után sem mentünk egymás agyára. Nem is kezdem szétcincálni részleteire, mert a harmadik sort törlöm vissza harmadjára, hogy ne legyen túl gejl a megfogalmazás. Néha jobb, ha nincs leírva, nincs kimodva. 

Azért ne tűnjön olybá, hogy itt nem volt fennakadás, elkurjantott vagy elharapott káromkodás, hogy nem volt túl frusztráló nap, túl ritka levegő. Volt. De olyan sokszor megerősítést nyert bennem családi szinten is, hogy űber jó csapat vagyunk, és ebben szerepe van mindenkinek egytől egyig.

Képekben alul maradtam a hétre :(. Még ma megpróbálok egyet-egyet lőni ebben a borongós szürkeségben.

Karantén leltár

- egy kiegyensúlyozottabb család

- elolvasott könyvek száma: 6-10 között

- Mózi új laptop

- két égből pottyant diploma

- egy új családtag, Cilike a robotporszívó

- több új kerti/háztartási gép és eszköz

- egy online húsvét és részben online locsolkodás is
- online Anyáknapja (ez inkább nagymamák napja, mert az anyáknapja élő volt)
- erkély alól ünnepelt 100 év fölötti születésnap - 1 db. Dédipapa 103 éves volt!!!

- egy rendezettebb kert (levágott, elégetett tuja és egyéb ágak, egy előrendezett terep a kisházhoz), nagyranőtt konyhakert

- egy átnézett, megjavított öntöző rendszer

- gyakori, rendszeres(ebb) főzések, étkezések

- tudatosabban tervezett-szervezett rutin feladatok

- lassan rendszeresnek nevezhető futások (nem sok, de heti 2-3 alkalom)

- feltöltött homokozó

- rendszeres (heti 1) blog poszt - az elmúlt évek kihagyásai után ez elismerésreméltó :).

- Mózi javuló iskolai eredménye (nyilván mert folyamatosan figyelmet igényel és 'egyemberes'. Sőt, kettő is lazán...)

- egy sikertelen általános iskolai felvétel, 1db sikertelen fellebbezés, 1db folyamatban lévő újratervezés fejben mindenkinek :(

- egy kiselejtezett garázs és pecu

- egy megcsiszolt, megragasztott, lefestett villanyóra szekrény

- kiselejtezett, elrakott gyerekruhák

- megfürdetett, átültetett virágok

- egy nagytakarított konyhaszekrény

- sok leírt karakter cikkekhez, posztokhoz

- átlagosnál több fotó készítése

- a fileok, fotók rendszerezése - még nem teljes minden gépemen

- több ezer levelem, régi mappák, régi hírlevelek kigórálása, lejelentkezése

- elfogyasztott vitaminok száma családilag 4-5 doboz felett

- kerti sütések, grillezések száma cc. 5

- sooook megspórolt üzemanyag

- kukásautó által elvitt 'második bőröm' (fürdőköntös, a szerk.) - 1 db

- magamnak varrt ruhák száma 2,5 db

- kettesben töltött órák száma kb. 199 - kevés

- közös étkezések száma kb 205 alkalom - kitűnő

- félés, rosszat álmodás miatt átcuccolt gyerekkel átaludt éjszakák száma 3 db

- ovit váró gyerekek száma 3 db :D

Lola beöltözött Anyának (szigorúan zokniban :D)

Biciklis kísérők

Ez a látvány fogadott :)
Kuckózás, amíg fent tanulás folyik - 2 kis szurikáta

Parafa tábla az asztalom mellett 

Lola rendőrfőkapitány

ENza és Anna az unokatestvérei ;-)

És egy kiegészítés, amit most jelentettek kémeink. Vasárnap ebéd utáni meseolvasás, és belealvás.

Covid-19, itthoni (lazuló) karatén - kilencedik hét, #maradjotthon

Ezek már nyitott karantén napok. Bár iskola/ovi nincs, azért kezd lazulni a bezártság.

Szeretem ezeket a lassan hömpölygő vasárnapokat, borongós időket. A reggeli erdei futást ugyan elmosta, de a korai kelést megőríztem, vasaltam, főztem, Lola szekrényét kiselejtezem, mert oylan gyorsan nő. Tegnap a játszó szobát pakoltam el, rotáltam a régi játékokat, könyveket. Átválogattam a rajzokat, szinezéseket, kukáztam a filceket, kupakokat, kihegyeztem az összes hegyezhető eszközt, visszaköltöztettem a LEGO-t, hogy ne a nappaliban rugdossuk. A vacsit Attila grillezi, a gyerekek egész nap játszanak és közben a Rumini Zúzmaragyarmatont hallgatják hangoskönyvben.

Tegnap családilag futottunk, gyerekek 2 keréken rótták (Lolán még van pótkerék), tollasoztunk megint, ezt általánosban is sokat gyűrtük Annával tesi órán :D. Elolvastam a Pál utcai fiúkat, mert nagyon kíváncsi voltam, felnőtt fejjel hogyan hat. Ha vége a karanténnak a Víg színházban tuti megnézem, mert eddig lemaradtam róla.

A héten az egyetlen újdonság, hogy a anyáva-apával és Dóriékkal elmentünk pénteken fagyizni, találkozni mert sok-sok hete nem láttuk egymást csak képernyőn. Ez nagyon jó volt. Mindenkinek.

Voltunk állatkereskedésben többek között Lócinak agámát/egyéb hüllő felhozatalt csekkolni, mert totál odavan értük, és napjában 10* mondja el, hogy nagyon szeretne. Abban maximálisan biztos vagyok, hogy gondozni fogja. Nekem kell barátkozni a gondolattal, illetve valami ésszerű megoldást találni, hogy ne 35.000 HUF legyen a beugró. 

Lóci szakállas agámát szeretne igazán, de az nem volt

... én inkább hajlanék a leopárd gekkó felé,
mert az még elmegy a cuki kategóriába nálam :D.
Kipróbálhatta az élő ‘keméleon kitűzőt’.
Kapaszkodott nagyon Lóciba :).

10 hét után élőben találka, fagyizás
és 'szűken' értelmezett #socialdistancing... :D

Mózi megint meglepett a megfigyelő készségével. Épp, hogy megérkeztünk, és letelepedtünk a színház tövében, már mondja, hogy "ott a Padlás színdarabból a hintaló!". Vmelyik emeleti raktár ablakban kiszúrta az átszűrődő kellékek között. Este meg a filmben egy villanaásra kinyílt a hűtő, és egyből észrevette, hogy olyan a vaj, mint a miénk :D. A fontos dolgok...

Végre Mózi is látszik

Társasozás napi szinten megy, Attilával mi is gyűrjük néha este, vagy közösen csapatjuk a gyerekekkel, vagy csak ő velük. Ami még fix, az az esti sorozatnézés, és vannak kb havonta családi esti projektorozások. 

Jelmezvarrásokkal sajnos lassan haladok. Meg úgy, és egyáltalán a varrásokkal. Lolának lógok az Anna jelmez befejezésével, Mózi egy igazi 'kém jelmezt' (kémikus ;-)) szeretne, van sellő, Elza, pillangó, kenyereszsákok és van még egy kisruha elmaradásom is. A héten ezekre megpróbálok pontot tenni.

ez még egy Anyáknapi kép,
mert élőben nem tudtunk idén találkozni Szentimrén :(

Lola mindig iskolásat játszik, cuccol,
pakol és telefonál a kolléganőinek :D

Kertészkedéshez öltözve.
Állandóan a szekrényét berheli és naponta minimum 3* átöltözik

Lóci tücsköt-bogarat gyűjt, és levél ágyat készít,
betakargatja, megfürdeti őket :)

Lolának is kell a nyugtató arcpakolás,
szemkörnyék ápolás. Nem lehet elég korán kezdeni :).

#alwaysbekind

Reggeli rántotta készítő.

Rókanyomon

Szerelmes vagyok ebbe az időszakba. Minden olyan jó. Még az is, ami nem.

Covid-19, itthoni karatén - nyolcadik hét, #maradjotthon

Élünk.

Ami újdonság, hogy elkezdtünk a nullához képest kontaktálni ;-)

Már a gyerekeket is kiengedtük a faluba bicajozni, bandázni a szomszéd gyerekekkel, Attilához is jött lazuló partner, és én is újból felnőtt társaságban futottam, végre nem csak videón trécselve közben. Rajtam nagyon rajtam van a mehetnék, a találkozhatnék. 

Varrásra is több időt szántam most, illetve nagyapó (Attila nagypapája) csütörtökön volt 103 éves. Felköszöntöttük az erkély alól :). A kérdésre, hogy milyen érzés 103 évesnek lenni, azt mondta: azt kívánja, hogy mi is megtapasztaljuk. (szivecske)

Gőzerővel el kell kezdenem tanulni is.

Karantén frizkó, malac szín, álmos szem....
Jó formában vagyok :D

Ezt az ukrán remeket én pusziltam be.
Attila a párnám alá is bedugta egyszer,
hogy lebuktasson, miket szürcsölök :D

Covid-19, itthoni karatén - hetedik hét, #maradjotthon

Nem szaporítanám tovább a megkezdett heteket, nem írok most hosszan, nincsen ordító, betűt igéző esemény. A helyzet változatlan, talán több a feszültség, az ösztönösen működő bugyrokban dolgozó indulat, ami felcsattanás, káromkodás útján repíti le a dugót és egyenlítik ki a nyomást. Nekem az a "legterhelőbb", hogy semmi okunk nincs kb így érezni. A május elsejém azzal telt, hogy felkeltem befejezni a levest, majd visszabújtam és kb egész nap olvastam. Ez nagyon jól jött. Futást és betűt írnék fel mindenkinek. Pontosabban a TOP3 'feszkólevezetőben' szerepelne.

Megállapításaim, korábbi kimaradásaim.

- öregszünk? Minden nap egy jaj-sóhajt lehelve kerülünk ágyba, nyögünk elnyúva, hogy de jó vízszintben lenni. Itt nyomkodd már meg, meg ott, mert ez fáj vagy ott az izomláz. És bennem mindig ott a fáradt remény, hogy majd holnap még lefekve is kicsattanóan fitt leszek... Aztán már reggel sem.

- kenézy? Valamelyik hétről (talán a kettővel előbbiből) kimaradt egy ijesztő esemény. Jó vége lett, pontosabban nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de arra a fajta ordításra dobtunk el mindent a kezünkből és rohantunk, ami a kettes szintű riasztáshoz tartozik. Ha csak belegondolok remeg a gyomrom megint. Igen, a gyerekek. Kint játszottak, és mint kiderült meglepetésből elkezdték felásni az elő kertet a fa alatt, ahova majd a szerszámos házikó fog kerülni, és ki lett vágva tavaly 2 tuja. Úgy gondolták, hogy a gyökereket kiássák. Sokat sikerült is, majd a kapát belevágta Mózi a Lóci ujjába. Ő is annyira megijedt, hogy ordítva (sírva) kiabált abban a pánik szerű hangulatban, mert azt képzelte, hogy konkértan levágta a Lóci ujját. Szorongatta Lóci is, úgy futottunk, és vérzett. Csak letörölgetve derült fény rá, hogy hál' Istennek abszolút nem gáz a helyzet, de Lóci nem engedte hogy hozzáérjünk. Csak szorongatta, taknya-nyála egybefolyt, és Mózi is reszketve toporgott... Na, ez szar élmény volt.

- kutya? Futás közben mindig fosok, és nem merek a falutól eltávolodni, pedig olyan jó - még most jól futható - szántások vannak körülöttünk, csak sajnos mindig vannak kószáló kutyák. Ártalmatlanok, és ártalmasabb fajták is. Az egyik alkalommal pont szélen poroszkáltam a kavicsos úton, amikor meghallottam a lihegést mögöttem. Hátra sem mertem nézni, időm sem lett volna, mert a lelógó jobb kezem oldalánál már ott szuszogott a kutya. Befostam nagyon, aztán láttam, hogy kinézetileg ez egy barátságos eb, és próbáltam én is barátságosnak maradni. Ráismertem arra a kutyára, amit előző napokban posztoltak a facebookon, hogy itt kóricál, és nem hiányzik-e valakinek (ezek szerint nem...) Futott velem hazáig, Attila pont nyírta a füvet vagy talicskázott valamit, így megitattuk, a gyerekek is kirongyoltak, és most először csapta meg a családot talán egyszerre, hogy akár lehetne újból kutyánk. Sejtettem, hogy Lóci lesz oda érte a legjobban, ő nagyon vágyna valamilyen állatra. Csak hörcsögre ne, azt mondja, mert az béna. Most amiért számolja a napokat vissza a névnapjáig az a szakállas agáma. Ilyen videókat nézegetnek, keresgélnek a youtube-on is.

- első kimoccanás családilag a 7. hét végén. Én már veszettül vágytam rá, így kicsit elgurultunk Ondódról sétálni, és nekem már ennyi helyváltoztatás lendített a kedvemen, és a szükülő jövőlátásomon. Újból nem csak a holnapot látom.

- hányzik a társaság, a nagy család, a barátok. Valakivel gyakrabban kommunikálunk ilyen-olyan formában, valakivel nem. Néha jól esik a nosztalgiázás, néha kétségbe ejt, hogy mennyi idő telt el. 

- pénteken a gyerekek szomszédoltak, ahol nincs is gyerek, de nagyon odáig vannak Noncsiért és Daniért. Mózi totál belelkesedett, hogy Danival raklap tankot terveztek, amit majd meg is csinálnak, és működni fog, Lócika sárkányos könyvet nézegetett, Lola pedig virágokat ragasztgatott. Este alig lehetett lelőni őket, egymás szavába vágva mesélték, mi volt, és hogy lesz, és hogy ez volt a legjobb délután. Mózi felajánlotta, hogy ha készen lesz a tank, akkor kölcsönadja nekünk, hogy kettesben Attiával egy romantikus körre el tudjunk menni itt a település kis utcáiban :D. Bár készen lenne már... ;-)

- Lola mondja mostanában, hogy este nem társasozni akar apával, hanem Apa mindig csak csiklandozza, és ne borotválkozzon, mert olyan jól csikiz.... :D :D

Kitartás. Magamnak most különösen! A többiekben jobban bízom, hogy bírják :D.

Fényképeken Mózi olyan keveset szerepel. Általában tanul, és max a munkáját fotózom, amit be kell küldeni. Erre a jövőben jobban figyelek, hogy róla is maradjon olyan, ami posztolható.

Lola nyitott CsANÁt ide

Lócika a konyhás néni, illetve szülinapot is
ünnepeltek (talán az adventi manónak volt épp...)

Zsuga Bubus a napi Szendergő
hercegnőjét űzi Apával

- Anyaaa, mikor eszünk?
- Még ezt befejezem, pillanat
....

Előkerülnek a szekrény tetejéről ősrégi játéok is.

Lola folyamatosan azt játsza, hogy én vagyok Mama, ő pedig Szolnokra jár varrni jelmezeket, és beadja hozzám az unokát, mert nagyon sok a dolga :D. Olyan jól tudja szervezni a napokat, osztani a teendőket, hogy mit főzzek az unokának, mit és hogy szeret, vásároljunk is be út közben, mert nincs itthon semmi, mikor ér haza, fektessem le ha álmos a baba stb. Bár mondhatnám, hogy tőlem látta ezt a szervezőkészséget :D :D.
(itt is nekem telefonál épp, miközben agámás videót néznek)

- Anya, segíthetek segíteni?
#örüljhogylány

Lócika szedte nekem az iroda udvaron. De a kertben is folyamatosan
gyermekláncfüvet gyűjt csokorba... Annyira cuki

ritka, de szaporodó pillanatok a tablet körül

... és egy anyáknapi futós zárásként a hétre. mert nekem olyan jó.
nagyon.