B. Potter letölthető/nyomtatható vignetta

... és ezzel talán idén be is fejeztem :). Valószínűleg ha lányom lenne, legalább egy darab is, megadnám magam a rózsaszínnek, de most így távolról kicsit sokallom is, szóval a lánykásabb matricák sem lettek habcsókosak. Viszont Beatrix Potter figuráit azóta szeretem, mióta apa 100 éve Hollandiából hozott nővéremnek fém tolltartót, perselyt, kis fémdobozkát ezzel az illusztrációval. Akkor még itthon sehol nem lehetett ilyesmit kapni (apa is csak valami fotózás miatt evickélt arra), én Mickey Egeres illatos dobozos radírt, egyéb írószert, bohócot és tömérdek gumicukrot kaptam/kaptunk (Dóri még akkor sehol nem volt), úgy örültünk, hogy ezzel is aludtunk.

Iskolába - letölthető vignetta szett

Nagyon konkrét megkeresést kaptam ;-). Nővérem jelezte, hogy a harmadikos nagy fiúnak már Lolka&Bolka nem ellenfél. Ezzel szemben valami mechanikusat, valami rollerest, sárkányeregetőst szívesen látna. Sőőőőt!!! A legjobb lesz a John Deere traki. Abból sosem elég. Élnek-halnak a fűkaszáért, traktorért egyéb masináért, ami 'őzikés'. Simán. Hogy ez nem jutott hamarabb az eszembe. Így készült el ebédidőben a trakis vignetta és címke szett, amit ragasztóra, zsírkrétára, radírra stb-re is lehet ragacsolni, el ne keveredjen a nagy rengetegben :D. Ígérem holnap valami lánykásat is készítek még, mert Sanyikám nagyon aggódik, hogy az egyéves Bori füzeteire mit ragasszon majd ;-).

Egy kis képes betű

Újra startolt az ovi, lassan bölcsi, iskola. Sejtem, hogy tömérdek unatkozó percetek lesz, pont mint nekem :).

Viszont a HVG Pszichológia 2014/3-as száma is ígéretes, csupa gyermeknevelős, fejlődős, éppen húsunkba vágó. A másik, kellemes lekeverése lehet a napnak szimplán a nézegetése, az ÉVA magazin KREATÍV Plusz különszáma. Én nagyon tudok lelkesedni az ilyesmiért :D. Hátha Ti is.

Letölthető/nyomtatható vignetta

Augusztus 20 után már mindig fos az idő. Legalábbis a nyár oda, árnyékban hideg van. Kisiskolásként ilyenkor  már csak az éltetett, hogy lehetett füzetet fedni, tolltartót rendezni, illatos radírokat szagolgatni, új tankönyveket lapozgatni. Remélem, nagyon nem késtem még el vele, és bár nincsen iskolás gyerek itthon, füzetre, könyvre való matricát már gyártottam. Azt is sejtem,  hogy nagy divat ma a pókember és hello kitty, de én nem annyira ezt a vonalat erősítem itthon sem, így hiánypótló céllal egy-két retro levonót is piacra dobok.

Csatolom nyomtatható formában, illetve eredetiben még melegében pénteken, hogy hétvégén már használható is legyen :).

Motorolaj házilag

Fiús anyukáknak hoztam ötletet. Illetve lehet, apukáknak is :). Az autósboltban azt mondták az eladó legények, próbáljam meg sörcsapolóként is legyártani. Semmi sem elképzelhetetlen... 

Délutáni szieszta alatt újabb tartozéka készült el a benzinkútnak. Na nem nagy cucc, olcsó mulatság, annál nagyobb öröm (és visításforrás, hogy kié legyen... - össze kell dobnom újabbat alkalomadtán).

Hozzávalók:

- egy csőrös végű folyékony mosószeres flakon, a Persil tökéletes

- egy flexibilis üzemanyagtöltő tölcsér (autós boltban 400 HUF)

- etikett címke, amire lehet rajzolni, nyomtatni a feliratot

(letölthető formában csatolom a végén)

Mondanom sem kell, hogy alapos öblítés (eredeti matrica eltávolítása) és szárazra törlés után a tölcsér részt le kell vágni, ráhúzni a folyékony mosószeres flakon piros csőrét, visszatekerni és a formára vágott felirattal felragasztózni. KÉSZ :)! 

Hogy mire nem jó

egy babaruha csomagolóanyag :). Mosás előtt kibontogattuk a mai vásárfiát, és Mózi egyből a fejébe húzta az egyik kartonszalagot, hogy ez korona. Mondtam, hogy várjon, kicakkozom gyorsan a kisollóval, hogy tényleg az legyen. Aztán Lóci is akart egyet, neki is cakkoztunk. Este ebben nézték a vetítést, sőt Mózi oda tette az ágya mellé is. Két kis királyfi. 

A Baltazár Dezső téren nézett A só című bábelőadás óta többször mondta már, hogy Anya! Én úgy szeretlek Téged, mint a .... Villám ;-). Úgy tűnik most a kis királyfi korszak következik. Nem is bánom. Én lehetek a királynő.

Lóci három (és itt most töröm a fejem, hogy mi a legjobb szó) rosszul rögzült viselkedési formája (és akkor nagy diplomatikus voltam :-))

A leginkább korrigálásért kiáltó, hogy durván feni a fogát Mózira és rám. Egyszerűen nem lehet leszerelni, harap. Látszik rajta az elején, hogy csak játékból, mert amikor Mózit próbálom menteni egy-egy birkózás során, és észrevétlenül az én karomat, részeimet nyújtom oda a Mózié helyett, észlelem, hogy nem erős, és közben kacag. Viszont hiába szólok neki,  hogy elég, és álljon le, és lassítson, és ez már fáj, és Mózi nem akarja, és már én sem, nem fejezi be, elveszíti a fejét, és nyomot hagy. Továbbra is megy tökön paszulyon, birkózik, vetődik, tátja a száját. A nagy már menekül, nyomja el a homlokánál fogva, visít vagy odacsap a bajszos fakanállal, fogkefével (éppen mi van a keze ügyében) Próbáltam szépen szólni, viccesen leszerelni, erősen rászólni, durván rászólni, kiságyába visszatenni ilyenkor, nem működik semmi, csak kacarászik. Bezzeg ha Attila ránéz és komolyabb megerőltetés nélkül annyit mond, hogy Lóci, nem szabad, törik a mécses ripityára, reszketve zokog kroki könnyeket görgetve az arcán, hogy Annyaaaa...!!!

A másik hobbija, hogy locsolja ki a kádból a vizet. Kannával, kis edénnyel, kupakkal, kis hajóval, vízi játékok belsejét addig rázva, pancsolva, tapickolva lábbal, hogy itt sem használ SEMMI. Csak röhög az arcomba.

Harmadik rosszul rögzült mozdulat (bár ez megoldódni látszik, kopp-kopp...), az etetőszékből való dobálás. De nem ám potyogtatást, észrevétlen pöttyintés, hanem nagy ívben, heves viháncolás közepette lódítja meg a dolgokat hol a kutya felé, hol csak úgy... 

És egy ráadás: a játszótéri homokszórás. Ez is elég durván el tud fajulni. Behúzom fülem-farkam közben, mert anno ha ilyesmit láttam, mindig azt gondoltam, hogy Jesszus, hogy nem lehet ezt megértetni egy ennyi idős gyerekkel... ;-) A fagyi visszanyalt. Én kérek sorra elnézést az anyukáktól, és ülök a homokban, lapátolok a vödörbe, hogy kontrollált és kulturált útra tereljem a homokozást. Mert utána elfelejti, és akkor megint elüldögél szépen a többiekkel, kis bárány és nem vadul.

Adhatnátok pár jó tanácsot, bár úgy veszem észre, egyszerűen szemet kell hunynom felette, közben következetesen mondani, hogy nem szabad, aztán majd kikerül a repertoárból, és lesz újabb, amiért szurkolhatok, hogy eltűnjön a süllyesztőben, és megtanulja a helyes mintát.

Futtatott Asszonyok ;-)

Közel a nyár vége, de még mindig sikerrel futtatom a fürdőruhás vidám asszonykákat. Ha eddig vacilláltál, szívesen gömbölyűre, mosolygósra tömök Neked is egyet-kettőt (vagy még többet) az idei nyár emlékére.

Egy-egy baba ~ 28 cm, flízzel tömve

Ára: 2.790 HUF

Írjatok!: saracska@gmail.com, tukkelutott@gmail.com,

https://www.facebook.com/tukkelutott

Mint majom a farkának

Nem vagyok egy futást FB-on posztoló fajta, de a mai hirtelen jött 21 km-t majdnem kitapasztottam olyan büszke voltam magamra :D. Úgy érzem magam, mint a Bridget Jones naplójában Tom a meleg jóbarát, akinek "egy sláger elég volt ahhoz hogy végigkefélje a kilencvenes éveket" :). Nekem egy maraton és az arra való felkészülés valamint 5 félmaraton, meg a környékén született sok-sok jó élmény, érzés volt elég ahhoz, hogy úgy képzeljem, a futás az én sportom. Sajnos túl sok kifogást szülök az utóbbi időben, így ímmel-ámmal jutok ki. Most sem neveztem a szeptemberi 21 km-re, mert idén nem sok kilométert gyűjtöttem, legkevésbé sem rendszeresen. Viszont Poszika megint maratonra gyúr, sokadikra, és csütörtökön volt bátorsága megkérdezni, hogy nem futunk-e szombaton egy 21-est. Dehogyisnem!!! Mondta a nagy mellényem, ami nem hagyott cserben. Úgy örültem magamnak, hogy legalább idén is csempésztem egy félmaratont a virgácsaimba. A tüdőm elég jól bírta, viszont a lábam és a térdem a 17 km-től durván lemerevedtek - talán soha nem is éreztem ilyet, de tök mindegy, a fő, hogy ezzel is megvolnék :).

Alakul a benzinkút...

Elkészült a kút kijelzője is. Olyan aranyos volt Mózi, hogy amikor meglátta a laptopon a képet, egyből felcsillant a szeme, hogy Ilyet szoktunk tankolni!!! És pörögnek a számok... Lelomboztam, hogy ezen nem fognak pörögni, de anélkül is tudja itatni vele az autót, talicskát, motort :). Ezzel feladta a leckét. Majd legközelebb olyat kell alkotnom. Most egyelőre legyen kész ez, és ne gyimálják szét fél nap alatt.

Sisakban mindenhol

Nagy sikernek örvend az utóbbi időben a biciklisisak mindkét fiú körében. Mózi is önként kéri a bicajozáshoz, ezek után meg Lóci is a babakocsizáshoz... :). A játszótéren tegnap legalább 3 órát főtt a feje Mózinak benne, mert nem engedte levenni, de sokszor itthon is abban nyomják, mint Peter a Family Guy-ban :D. Leginkább Lóci fest mókásan a babakocsiban vele, gondolhatják az utcán, hogy milyen elővigyázatos anyuka vagyok.

Na jó, mára ennyit, megyünk dinnyét pusztítani.

Töltőállomás

Valahogyan még el kell ütnünk hasznosan az időt, amíg Mózi itthon van. Hiába tudom, hogy mennyi mindent lehetne csinálni, sokszor azért képtelenség, mert Lóci még nem férhet hozzá bizonyos dolgokhoz, anyagokhoz, illetve nem tolerálja, ha kirekesztjük - érthető is :), másrészt fárasztó nekem is az egész napos játék. Hülyén hangzik visszaolvasva, de ez az igazság. Nem tudok mellettük semmit sem csinálni. Ez a leginkább fárasztó. Jönnek utánam, akárhol vagyok, és.... Anyaaaa, játszunk??! Hiába mondom, hogy igen, csak legalább délelőtt hadd haladjak a főzéssel, lakással, nem megy. Mert akkor Mózi tinédzser módjára döglik a kanapén vagy a fotelban felpakolt lábakkal a falra, és közben nyünnyög vagy egymást egrecírozzák. Ha ezt kibírom, akkor kb negyed óra után feltalálják magukat, de ez is elég átmeneti. Ezek mellett próbálok olyan játékot kitalálni, ami nekem is az. Legalább a létrehozás fázisa :). Mózi mindig egy madzaggal szokott itthon tankolni a kis motorokba, bébi taxiba, talicskába, dömperbe, és van egy pár kiberhelt vízipisztoly, ami szülte az ötletet, hogy kartondobozból töltőállomást rettyintek. Gondoltam veszünk remek arányú kartondobozt, de aztán letettem róla, hogy dolgozunk meglévő alapanyagból, úgyis hamar kétdimenziós lesz. Amíg ezt bemutatom, addig felteszem az árlistát, ami szintén ki lesz akasztva ;-)

Lócárt névnap

Az időm kiszabva, mert amíg húzza a lóbőrt Lóci, felragasztanám ide (is) a névnapjára készült kis KUKUCS-BÁBOT. Vasárnap volt (az egyik) Lőrinc nap, amit mi tartunk, és gyakran bajban vagyok az ajándékozással. A hasznos sokszor hasznos, de azt nem ilyenkorra tartogatnám, viszont játékokat meg nem szeretek csak azért venni, hogy na akkor legyen még egy 100. kisautó, kirakó, rázogató mittudoménmi... Ismertek ;-). Legyen hasznos, értelmes, minőségi is akár, és ne ismétlődjön állandóan. Tényleg egyre nehezebb. Így varrtam egy szoknyabábot, aminek az egyik fele farkas, a másik kis kakas. Attól függ, melyik irányba tartjuk, és mit takar a szoknya. Szerintem cuki lett, Mózi fel is avatta. Mondtam neki is, hogy Lócika névnapja alkalmából készült, de közös... :)). 

Sajnos Sanyikám, a fotósom még mindig szabadságon van, így csak házilag gyorsan lecsattintottam a képet, amíg Lóci szunyált. Mózi orrán a fehér pötty hibajavítóból van. A gyerekkönyvtárban festette össze magát, és bár vízzel oldódik, de mégsem ;-)

dög meleg

Ez a videó a napokban készült, Lóci fetreng, rugdossa a konyhaszekrény ajtaját, a kopogásra meg Mózi kérdezgeti a háttérből, hogy Ki aaaaz???! :))

A nagy jégeső után a megbeszélt játszi elmaradt, de egy kicsit csak kimentünk a bundánkat megszellőztetni a térre Kendéékkel (Lócika úgy alszik el, hogy még akkor is Kendét emlegeti). Sokáig lestük a tűzoltókat az OTI előtt, ahogy szivattyúzzák a vizet a liftaknából, majd fagyiztunk, iszogattunk Dóri&Barnáékkal a GARÁban. Próbáljuk kiélvezni a szünet utolsó morzsáit.

New Békás-tó

Nem szeretnék lehúzó és fintorgó debreceni gyerekes nyannyernek tűnni, de délelőtt Barbiékkal felavattuk a Békás-tavat.... Tényleg csak a tapasztalatomat szeretném leírni, jelentem: GYEREKES szemmel. Személy szerint nagyon örülök, amikor épül-szépül Debrecen, és most nem érdekel, hogy sokan felszisszennek, hogy inkább a földutakat és a csatornázást kellene építeni blablablaaaa... Az,  hogy még elég építési terület szaga van a helynek, és nem nőtt ki a fű, meg itt-ott traktornyomos :), nem számít. Lelkesen közelítettük a játszóteret, mert olyan jó ötletes, és nem szokványos, harmonizál a hely szellemével. A nem szokványosságából viszont fakad egy-két hiányosság. Olyan érzésem volt, hogy de tök jóóóó, de valahogy mégsem :(. Valószínűleg túl kényelmes anya vagyok vagy csak kicsik még a gyerekek, de a nagy fa béka labirintusban is eltűnt Mózi az egyik lábában. Lestem a réseit, hogy hol bukkan ki, derengett a béka gyomrából a hangja, de nem láttam kijönni. Próbáltam belesni a szemén, de nem vagyunk hatalmasok, akiknek a 6 alma sok, így ráhagytam, hogy biztosan elhomokozik bent. Közben Lócikával egyensúlyoztunk a fa tavirózsákon és meglovagoltunk a rugós ebihalakat. Mózi még mindig sehol... Na akkor megpróbáltam bevetődni a béka száján, és kucorogva körülkémlelni, hogy merre. Itt már hallottam a hangját, hogy Anyaaaa!! Felmászott egy kis létrán, de le már nem mert. Én szeretnék kintről is jobban belátni ebbe az állatba. Hogy lássam, éppen merre buddog benne a gyerekem. Ha be kell mennem érte, akkor meg férjek be, ha menteni kell, mert épp esik. 

A váracska, és a pallók, meg a függőhíd is ötletes, szép, de a híd egyik fele már!!! le volt szakadva, egyik szegény tavi rózsának meg felváltak a részei. Nincs körbe kerítve, sok a víz és tó a környéken (meglepő, tudom ;-)), a híd korlátja is divatosan minimalista, de biciklivel simán átesik egy gyerek rajta. Ide egyelőre pihenni, lazítani, párhuzamosan anyukákkal csevegni nem fogunk kijárni, mert nekem két kis tajték fiam van, akik miatt egyre jobban hasonlítok egy kaméleonra. Az egyik szemem az egyiken, a másik a másikon. Van sok-sok út, ami helikopterből biztos tök jól mutat, csak ha szeretnék a párhuzamosra átmenni, akkor vagy kerülök, vagy dagonyázok, és letaposom a sarjadzó füvet.

Egy szónak is száz a vége, olyan érzésem van, hogy ez még nem egy kipróbált játszótér- és parktervező/építő brigád (a fafelületek is kicsit kezeletlennek tűnnek, tuti fog még száradni, deformálódni), de az ötletek nagyon tetszenek meg hogy olyan nyüzsgő és minden korosztály képviseli kint magát, és remélem, hogy menet közben majd köszörülik a csorbát. Nem bánnám, ha Ti is megosztanátok a véleményeteket velem, mert kíváncsi vagyok nagyon.

ez pedig még az egyetem előtt, amíg várjuk Barbiékat

párhuzamosan várnak ők is minket a Both-Dega előtt... :D

Nyamiiii...

Ajánlom figyelmetekbe a következő ebédet/desszertet :). A túrógombócot akartam kicsit feltuningolni, így a felvert tojásfehérjétől habkönnyű (frissen, melegen) gombócokat nyakon öntöttük előre bekevert vaniliacukis, fahéjas tejföllel, és ezek mellé nagyon jó szotyogós, lédús fehér húsú őszibarackot!! (nem nektartin) kockáztam/mancsikáztam. A gyerekek már ettek is, bebújtak az ágyba, mert Mózi mindig későn fekszik, korán kell, de ma még ennél is nyüszibb volt délelőtt.

Bogyó és Babóca bábok

Az ötlet nem saját, max egy kicsit feltuningolva, aprólékosabban kivitelezett. Egy kreatív anyuka adta az ötletet, hogy dekor gumiból az unásig mesélt hősöket kiszabdaljam, és pálcikával ellátva bábbá alakítsam. A mesekönyvet elvittük hétfőn a doktor nénihez, hogy amíg Lóci másféléves oltására várakozunk addig rögzítsem a figurák színét, kinézetét az alapanyag beszerzéshez. Sajnos eltűnt... a könyvünk, amíg bent voltunk az oltáson, mert valszeg kinn maradt. Úúúútálom az ilyet. Hogy hiába kérdeztük meg, hogy nem maradt-e kint vagy bent, nem látta az az egyetlen utánunk várakozó kis család. köhömm.... :((.

Így az internetre hagyatkozva körberajzoltam előbb papíron, majd felszabdaltam, és átrajzoltam dekor gumira. Nagyon ráérek :)). Gyerekek mellett semmibe nem tudok mostanába kezdeni, nekik meg olyan régen fabrikáltam bármit is. Így amíg szunyáltak, megcsináltam. A gumi darabokat felragasztottam egy mintás scrapbook kartonra, pálcika került a hátukra, és lehet mesélni, illetve őrködni a bábok felett, hogy Lóci le ne rágja valamilyen részét.

Múlt heti Tiszaszentimre

Loli szülinapja adta az apropót, hogy leutazzunk Szentimrére. Nagyon jól sikerült, leszámítva, hogy én Campus után kóma voltam...

A képeket pedig köszönjük Barnának

anya

Nem szeretnék Világot megváltani, Isten ments! Szappanoperányi közhelyet fogok elpuffogtatni, de valami miatt pár napja különös nosztalgiával, némi kámpicsorodással élek az életbe bele a gyerkőcökkel. Annyira közelinek érzem azt a sirámot, amivel visszafelé fogom vágyni ezeket a "semmittevős" szép napokat, az összes velem együtt lézengő anyuka-barátnéval, akikkel játszóterezünk, piacozunk, akik ismerik milyen érzés babakocsiban végződő felső végtaggal élni éveken keresztül, és biztatjuk egymást egy-egy nyűglődősebb időszak kapcsán, hogy szeretném átszellőztetve, újravasalva, formára hajtogatva visszapakolni ezeket a benyomásokat. Kényszert érzek, hogy kicsit magamban rendbe vágjam ezt az Anya vagyok (lassan vér-profi) dolgot, most úgy veszem észere valahol fent lebegek, és összetörpül az elmúlt idő, amiben még a szálkás élek és sarkak is csont simák, és csak azért tudom, hogy nem volt ez mindig ennyire bársony, mert emlékeztet egy-egy poszt :)). Na BUMM!

Nem vagyok egy szókimondó alkat. Már ha magamról van szó. Érzelmi intelligenciám fejlesztésre szorul. A gyerekek előtt sem koptatom  napjában a SZERETLEK szót, de ez nem jelent semmi egyéb megvonást, emocionális-ínséget számukra ;-). Amikor rongyosra puszilom őket napjában többször, akkor is inkább a 'megeszlek' szó a kézenfekvőbb (Müller Péter óta tudjuk - én biztosan, hogy a kettő kvázi ugyanaz, sőt). Mózi első "Szeretlek, Anya ."mondatán is fennakadtam, mert ezt nem itthonról hozta anno. Mama keze van a dologban ;-). Nekem ez gyomor rezgető mondat, túl sok töltést pakolok egy-egy ilyen ritka alkalmú kinyilatkoztatásba. Mózinak a napokban megeresztettem mégis, mert észre-észreveszem, hogy amikor Lócikát ajnározzák idegenek az utcán vagy akár pont én, akkor nem szól, de figyel, raktároz olyan gazdit keresünk nézéssel. Aztán ha egyből megölelgetem, akkor vagy kivágódik a kezemből vagy pont annyira bújós és koala maci, hogy a szívem megszakad milyen féltékeny lehet. Én ezt nem igen tapasztaltam meg, mert második, illetve tíz év után középső lyányka lettem, és ez megint más.
Sanyikám azt mondta/írta már többször is, hogy úgy érzi, Ő jobb ember lett Bori által. Ez bennem nem fogalmazódott így meg, én biztos jó ember voltam már előtte is :-D. Inkább tudnám hangsúlyozni azt az érzelmi döbbenetet, skála és árnyalat tágasságot, illetve ingadozást, és eddig nem sejtett indulatot, hevességet, amit pozitív és negatív irányba is képes vagyok berepülni akár 5 perc alatt is. Olyankor, ha mínuszba indulok, még azon is elgondolkozom, hogy egyáltalán nekem való-e a gyerek, de utána nyakon önt a hideg felismerés, hogy nem létezik, hogy más mindig kötélidegzettel derűsen szemléli az ivadékokat és magát. Biztosan vannak türelmesebb, kreatívabb, ügyesebben priorizáló, rendszerező, háztartást vezető, gyermeket nevelő, férfi embert elégedetté tevő asszonyok, és tuti, hogy vannak nálam türelmetlenebbek is. Ezeken egyre ritkábban rágom magam, mert bár nem takarózhatok ezzel mindig, de őszintén vállalom a gyerekek előtt is, ha nincs kedvem, ha fáradt vagyok, ha eltörött a mécses, épp annyira, mikor bugyival a fejemen kis cicát kell alakítanom. Mózi a Cica anyuka, Lóci meg a Cica apuka. Hetek óta ezt játszuk, de csak tegnap kérdezett rá Mózi, hogy engem hogy hívnak. Mondtam, hogy Cica Kornél. Kérdezte, Lócika mi. Mondtam, hogy ő meg Cica Béla. Nyilván ő volt a soros, hogy bemutatkozzon. Mi mást mondott volna, mint azt, hogy Kaka. Kérdezem, hogy Te Cica Kaka vagy? Kacagott rajta... :). Nem kell még sok.
Észrevétlenül csúsztam bele totál ebbe a pozícióba. Pontosabban már 4 éve is azt hittem, Anya a nevem és a foglalkozásom, sőt egész tök rég óta azt hiszem, hogy ez milyen jól fog nekem menni. Mózi mellett azért nagyon sokszor rácsodálkoztam, hogy Én??? Tényleg? És ez már így is marad? Akkor inkább éreztem még egy átmeneti állapotnak, és hogy minden korábbi szokásomhoz, gondolatomhoz hozzáférek hamarosan. Hát ez totál elmúlt. Kellett 2-3 év biztosan, hogy a sejtjeim is lecserélődjenek, és atomjaimban is anyává legyek. Új napirend, új rutin, új szokások, új barátok (is), új hobbi, egy részben új ember. A hosszú (jelen esetben max sajnos 1 órát jelentő) futásokat is ezért szeretem. Mert olyankor elkapok valamicskét a korábbi Sáriból is. A sorok közül úgy tűnhet, hogy ez nekem nehezen megy. Szó sincs ilyesmiről. Már most félek attól, hogy ez az állapot nem tartható fent örökké. Este énekléskor megkérdezte Mózi, mi az a pár? Mondtam, hogy Anyának Apa a párja. Neked pedig ha nagy leszel, megtetszik egy lány, akivel együtt szeretnél élni. Akkor már nem anyáékkal szeretnél.... Ezek a hangos gondolkodások és magyarázatok egyébként nekem is kellenek :)). Na de elkezdett zokogni, és ölelt nagyon, hogy ő csak velünk akar...

Kis kút, kerekes kút van az udvarunkba.
De szép barna kislány van a szomszédunkba.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni,
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.

Ennek a kislánynak dombon van a háza.
Sudár jegenyefa van az udvarába.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,
Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.

Ősszel a sok tea rózsa hullajtja levelét,
Köszönöm galambom hogy eddig szerettél.
Még engem szerettél másra rá sem néztél,
Verjen meg a csillagos ég ha el felejtettél.