Ülök a melegszendvics és tortellini szagban/illatban, elvonult a család, lement a reggeli hajrá, ilyenkor enyém 15 perc nyugi ülve kávéval a kezemben. Végre a teraszon is jó idő van ehhez, mindjárt ki is ülök inkább oda. Tegnap, amikor délben kivittem a kutyát, rájöttem, hogy minden, ami természethez köthető jó élményem/érzésem van, az nekem mind Nagyhuta, Tiszaszentimre (anyai nagyszülők) vagy a Széchenyi utca (apai nagyszülők). Valszeg roham tempóban öregszem, hogy egy-egy tavaszi, mozdulatlan meleg nap megannyi emléket hoz fel. Nagyon durván elraktároztam ezt. Nagyon hajszálnyi kell ilyenkor, hogy könnyekig meghasson :). Magamat is meglepve. Úgy szeretném, ha a gyerekeknek is lenne valami ilyesmi ‘albumuk’.
Itthon egyébként nincs most semmi extra, minden olyan, mint egy öttagú családban, ahol 2 kamasz(odó) fiú gyermek van és egy rajtuk edződött kislány 😁. Május elsején kimentünk a DEAC napra, igazi majális feeling volt, de ha már Lolának és Mózinak találtunk mozgásformát, akkor nagyon örülnék, és hasznosnak, eredményesnek mondanám. Eszter is jött a gyerekekkel, mert tenisz edzésük volt (én kedden reggel voltam, tart még a lendület, tanulom, hogy ne frusztráljon, hogy nem fejlődöm rohamtempóban, csak tyúklépésben.)
Hétvégén Anyáknapja, itthon Lola részéről különösen nagy a készülődés, annyira cukik ❤️. Már becsomagolt pár napja egy festményt nekem, amit minden nap elmond, hogy alig várja, hogy vasárnap reggel átadjon. Ő alkotta. Istenem… 🥹. Lócikáék a suliban mesterkednek valamiben, de csak május második felében lesz az esemény állítólag, mert a sok hiányzó miatt nem haladnak úgy a felkészüléssel. Mózi részéről már az ajándék lesz ha nem köt belém aznap. Meg senkibe 😂. Egyébként vele a konyhában nagyon jó partnerek vagyunk. Vmelyik hétfőn, még mikor szabin voltam csináltunk házi raviolit a karácsonyi tésztakészítővel. Ő ezeket szokta emlegetni később is. Tudom, h neki a vezetés a másik nagy szerelem , ezért délután május elsején elmentünk bodzát szedni és kicsit sárkányt eregetni. Nagyon jó volt, tényleg annyi minden befért a napba, de nyilván mindig kevés valakinek… Pedig Attila még Lócikával is focizott, este társasoztunk, és még sem éreztem kipipálós menetnek, hanem tényleg jó volt.
Tényleg apaépítő is volt a hétvégén, Szalonnán volt a brancs, de voltak Aggteleken, Szilvásváradon, meg a Bükki Csillagdában, én pedig lazzerkodtam és selejteztem itthon és ültünk egy csajos Ötyét, akarom mondani Fitymát 😂. Szombaton reggel Dórival elmentünk talpmasszázsra, aztán én kozmetikába, majd beültünk trécselni kávézni, ebédelni. Ez is tök jól sikerült. Lassan úgy fel vagyok töltve, hogy elszállok 😁.
Lócika haverja is itt aludt vmelyik hétvégén, ilyenkor leadja nekem a menüt, hogy este bolognai, reggelre amerikai palkó, vacsira pizza, én pedig gyúrom, keverem sütöm 😁. Vasárnap a kézi meccsre vitték ki Endi szülei, így ez a hétvége is fullosra sikerült.
Attila Bocskaikertbe ment még el gokartozni Mózival akkor, szombaton meg biciklis Bodrogközi túrán tekert, 7. lett ❤️. Rákattant erre a bicikli témára megint, vagy itthon teker vagy kiruccan vhova a környékre. Júniusban lesz majd a Hungarian Divide, arra gyúr.
Najó, dolgozom gyorsan, mert hamar akarok ma végezni. Jó hétvégét Nektek is.
