2013. november 26., kedd

Jujj, mit tettem?!

Anya felszabadított kicsit asszony sorsom alól, és elvitte Mózit, hogy ott alszik náluk. Volt már ilyen, de nem úgy, hogy én is itthon vagyok és nem mostanában. Bekészítettünk alaposan mindent: vetítő, diafilmek, ruhák, pizsik, holnapi bölcsis motyó, tea, mézeskalács tészta, hátha éppen ahhoz lesz kedve :). Én meg kicsit utolérem magam itthon. Épp csak egy picit. 
Megkeresett a múlt héten egy férfi hang harmincas számról, hogy innen-és-innen van meg a számom és valami munka kapcsán szeretne bővebben mesélni, tájékoztatni. Mondtam, hogy szívesen meghallgatom, de szeretném ha tudná előre, hogy két gyereket húzok-tolok magam előtt, után, mellett, kicsik, nem fér be akármilyen munka a gépezetbe. Pontosabban De. Az éjszakáim még részben szabadok, ha Lóci és Mózi befejezi az éjszaki 100* kelést és költözést. Ezek után muszáj voltam felverekedni magam és ott ragadni - kb 2 év után - a tapasztalatukat és hangzatos neveiket sorakoztató aktív népesség hálójába, hogy arcul csapjon a jelen. Csak hogy érezzem, mennyire más héjját alkotom a világnak. Keménygallér és frizura nélkül, viszont helyette jó meleg trenyában (ha nagyon kiteszek magamért, akkor csinos passzentos szöszmöszös cicanaciban), meleg baba illatban, és frekvenciában. Szinte hihetetlen, hogy valaha közétek tartoztam, és hogy valaha újra kollegiális és/vagy baráti munkakapcsolatba kerülhetünk. 

2013. november 24., vasárnap

Filc dísz

A fára, a falra, csokorra, karácsonyra, de húsvétra is :). Ilyen madaras kedvemben vagyok. Tervezem őket még más színben és formában. Remélem...

2013. november 23., szombat

Bilibo terepasztal

készül a nagy mű, Lóci pihen
Úgy volt, hogy ma délután bábszínházba megyünk Mózival, de a délutáni alvásból felhevült testtel kelt, egészen 38,x fokos láza volt.... :(. Akkor nem megyünk semerre, találunk itthon valami izgalmasat és alkotósat. Mózi nekilátott sínt lerakni, miután a szipopó (lázcsillapító szirup szlengje, kevésbé beszédes időszakból - a szerk. ;-)) mérsékelte a hőmérsékletét. Bilibo is ott kallódott a szőnyegen, befogtuk hát őt is. Egymás után jött az ötlet, került elő olló, ragasztó, még gyurma is, és lett egy terepasztalunk :). Csináltunk kis papír fenyőfákat, ami nem nagy kunszt, de olyan gagyin aranyos, illetve a tavaly elkövetett madáretetők sablonját előszedve egy kunyhó is épült a dombtetőre. Nem sokáig maradt ebben az érintetlen formában, mert Lócika ledózerolta. 

Bilibo terepasztal

A fenyőfák így készülnek. Azt hiszem, magyarázatot nem kell hozzáfűznöm.





2013. november 19., kedd

Sűrű, de így szeretjük

Mi jól vagyunk, csak behavazva. Jövünk-megyünk, gyűrődünk, tanulunk, alkotunk, játszunk, olvasunk, mászunk, találkozunk, sütünk-főzünk (ezen kívül max a táplálkozást és a higiéniát nem írtam le :)).
Bővebben kicsit: bölcsi örök, betegség nincs kilátásban. ez hatalmas segítség nekem, nem tudom eléggé megköszönni Márti néninek és Erzsike néninek. Mózi nagyon szereti, gyerektársaság is összeverődött, összeszokott. Jó hallani, amikor megérkezünk, hogy megjött Beni, Ő az én barátom :)! Olvasunk és vetítünk állandóan, mennek a mondókák, kántálja a dalokat. Tegnap olyan jót mosolyogtam, amikor énekelte ugrálva a kanapén, hogy "...izLik a galagonya, izLik a galagonya ruhája..."
Javítani próbáltam, hogy nem ízlik, hanem izzik, és megmagyarázni, mi is az izzás, de lehurrogott, hogy Neeem, az ízlik. Ok. Elnézést Weöres Sándortól érte.
Lóci Kapitánnyal megjártuk a Kenézy-t kontroll miatt, és azt mondták szépen erősödik, szépen kúszik, sőt. Pénteken ott először meg is mutatta, hogy mászni is tud négykézláb már. Itthon is tett pár lépést, de szaporább a kúszás még. Saját ütemében szépen fejlődik, az sem lesz gond, ha 1 évesen még csak stabilan négykézlábazik. Egyre interaktívabb viszont. Látszik, hogy válaszol, kommunikál, szól, és olyan jó kedvű kis legény. Imádom. Be tudnám kapni, gyűrni a számba, hogy nagyon közel legyen hozzám. Olyan jó az arcommal simogatni a kis puha pofiját (már ha nem harap), repked, ha megjövök, sír, ha kimegyek. Kapaszkodik fel ha a szőnyegen fetrengek mellette. Megkezdtük a zenebölcsit, tetszett neki (is) nagyon. Voltunk játszóházban a két fiúval és Kendéékkel, jártunk Mesiéknél, megyünk Kis Mandula cukiba, járt itt Sanyikám 4 hónapos Borival kalákában ünnepi alkotást imitálva, szerveződik a Mikulás Kossuth lakba, és talán befigyel egy hétvégi bábszínház is. A lyukas időkben lopom a perceket tanulásra és alkotásra. Pl tegnap éjszaka megvarrtam Lócikának a karácsonyi Kerekes Pipit, csak még nem sikerült fa kerekeket vennem hozzá, így egyelőre falusi kotlós, de cuki lesz kerekeken, pórázzal a nyakában.
Megfogadtam, hogy nem nézek több újságot, magazint, mert sok az ötlet, kevés az idő. 
Ezek mellett próbálkozom a főzéssel is. Pl életemben először főztem kuktában. Sok éve megvan, lezárva, befóliázva úgy ahogy a polcról megvettük, hát most be kellett izzítani, mert finom jó vadkacsa levest akartam főzni. Maradjunk annyiban, hogy vadkacsa leves lett... Meg is főtt, jó is lett, de kell még ide a tapasztalat. Lábasban jobban megy. Én szeretem közben kóstolni, szurkálni, ízesíteni, módosítani. Ebben meg lezárom, aztán vagy jó lesz, vagy nem. Olyan ritkán, sőt kb sosem csinálok polentát, pontosabban Mózinak főzögettem szimpla sajtos tejfölöset. Hát most ezen is változtatok. Olyanokból akarok főzni, ami eddig perifériára szorult. Szerintem ez jól sikerült. Ülök még 10 percet, aztán írány bölcsi, irány Madula cuki díbolás. Nagyon remélem, ezennel egyik jelenlévő gyermek sem ugrik fejest érthetetlen okokból a parkettába :((

2013. november 12., kedd

Matrjoska baba függő

Nem lehetek elég hálás Lócinak, hogy a délelőtti-déli sétát megspékelve még most is húzza a lóbőrt, így a tegnap este elkezdett kis díszt be tudtam fejezni az ebéd rovására. No de nem kell izgulni, bepótolom mindjárt azt is duplán...

Csinálok még majd ilyet csak más színnel, olyan kedves feje lett :)

2013. november 10., vasárnap

3D Csillagok

Esténként 3D-s csillagokat vágok, hajtok, ragasztok. Tizenegy darabnál tartok, és nem is csinálok többet. A Gyerekek falára készítem, vagy inkább egy olyan szabad felületre, amit hamarosan, a hónap végén kidíszítünk, és ide kerül majd az adventi kalendárium is. Szerencsére ez sem egy bonyolult ügy, de mutatós. A sablont felteszem, vadásszatok le, és gyártsatok különféle méretű és színű csillagokat kartonból, vastag papírból.


Ezek hulltak a mi égboltunkról:

3D papírcsillag



2013. november 9., szombat

Egyelőre csak gyűjtögetünk...

... a vadászat és halászat másik fokozat lesz.
Biztosra veszem, nem vagyunk egyedül ezzel a helyzettel, mert hétfőn a gyerekorvoshoz is úgy érkeztünk, hogy volt ez-az a babakocsi aljában... Egy apuka meg is jegyezte, hogy látja, mi is áldozatul estünk ennek a remélhetőleg heveny "kórnak". Náluk már levonult. Móziból rendesen felszínre tört őseink ösztöne. Gyűjtöget az utcán botot, levelet, termést, kavicsot, bogyót, és hordja haza. Az ágakat már nem engedem be a lakásba, mert a kutya rágta széjjel, és mert még a lépcsőfeljárón így is díszeleg két impozáns facsemete (ezeket önző célból nem góráltam ki, hogy talán hasznát vesszük hamarosan az adventi díszítéskor).

2013. november 7., csütörtök

ki milyen hangulatban

Szalmák vagyunk most egy ideje, meg még egy ideig, és nincs olyan reggel, hogy ne aludjunk el. Fél 10-re érünk be a bölcsődébe, mert hiába csörög a telefon, egy mozdulattal némítom le, és húzom a fülemre-orromra a paplant. Éjszaka népvándorlunk itthon, és valamelyik alkalommal már annyira halott voltam, hogy hallottam ugyan, hogy felsírt Lóci, de egyszerűen nem bírtam kikelni az ágyból. Gyűjtöttem az erőt, hogy na mindjárt-mindjárt, közben szerintem be is aludtam, aztán pedig Lóci szunyált vissza. Nem vagyok híve a kisiratásnak, ez volt az első alkalom az ő esetében, hogy nem engedelmeskedtek a tagjaim. Egyébként azt játsza most, mint Mózi anno: óránként kelek hozzá, sőt. Valamikor elég az, hogy kiveszem, és némi tekergés, rimánkodás cici után bealszik. Olyan, mintha ilyenkor nem is lenne ébren. Van olyan, amikor leszerelhetetlen, és sír nagyon, ilyenkor aztán eszik mint aki tankol az elkövetkezendő szűkös, ínséges időszakra, raktározza a bálnazsírt. Alapból, amikor Attila is van, akkor már próbálom nem magunk között etetni, hogy ne ragadjon ott, de olykor-olykor megesik. Hiába terveztem el, hogy kialszom magam mire Attila hazajön, és fekszem is időben, egyszerűen lehetetlen. 
Mózi mikor beteg volt, és Apa későn járt haaza, olyan békés, meleg szimbiózist béleltünk ki, hogy állandóan Anya van, és vegyél fel, és meséljél, és stb. Volt megint fütyi húzás.. :(, egy szó mint 100 velem alszik vasárnap óta. Abban állapodtunk meg, hogy csak addig, amíg beteg, és hogy utána csak reggel jön át. Már most, ha ő fél 12-kor megébred, akkor hozza a kis párnáját, paplant is néha, és már fészkel is... Mellé pedig fészkel Lóci .). Ha a másik ágyon szoptatom meg, hogy ne aludjak el vele, akkor Mózi is költözik oda. Pl ma hajnalban, ötkor bújt(unk) át, és kérte, hogy meséljem el a Malacokat (kis malac és a farkasok). Fél álomban, leragadó szemmel igyekeztem rövidítve mesélni, de ő kérte, hogy ne csukjam be közbe a szemem.... Ahhha, persze. Így kelek aztán 8-kor (persze addigra visszarendeződünk majdnem esti fektetési pozícióba).
Lócika picit tüskés korszakában van, úgy érzem nehezebb eset lesz, mint a bátyja. Az hogy nem eszik, nem tudom elhinni. Próbálkozom. Úgy megörültem, hogy a Sinlacos, tejpépes kiskanalat gondolkodás nélkül bekapta. Majd mint aki rájött, hogy ja én nem eszek tejen kívül mást a többit trükközve rejtettem bele. Ma már alig sikerült. Forog, hadonászik, kitolja, hátrafeszíti magát, összevissza maszatol mindent. Számomra ez nem ismerős még. Utál öltözni, utálja, ha az orrához érek bármivel takonytalanítás céljából, ha nem lát sír, nehezen alszik, sokat ébred. Nem szereti a babakocsit, pontosabban, ha megáll alatta. Nehezedik a pelenkázás, és közben fájdalmasan harap. Nem csak olyan babásan, hanem élesen, erősen. 
Mózi pedig egyrészről mese korszakát éli, mindenhol és mindig mesélni kell neki. Mindegy hogy hallotta ezerszer, mindegy ha könyvből, ha fejből, ha képről, napszaktól függetlenül. Másrészt ragad rá a bölcsődei szleng. Utcán is mondja a szembejövő embernek, ha éppen olyanja van, hogy TE KAKA VAGY! Nekem is mondja, ha olyat kérek, amit nem akar vagy kér valamit, de nem szabad. A másik, hogy toppant a lábával, és mutogat, hogy MÉRGES VAGYOK! NAGYON. Hozzá még nyög is egyet :).
Rám a legjellemzőbb mostanában (na jó...), hogy mindenbe zabpelyhet teszek. Pontosabban műzlit (az ALDIban szoktuk venni az 1 kg-os mogyoróst), ami a következő stációkat járja be, mire kiürül a köcsögből:
1. lépésben, néha már a kocsiban elkezdem kienni belőle a mogyorót és mandulát. Ez a java, de nem simul bele a tartalomba, kicsit idegenül hat a joghurtban, mert nem puhul meg stb ;-) Ezt ki kell enni idejében. Még este is erre vadászok a vásárlás napján, amikor már beletöltöm az üvegedénybe
2. lépésként kiválogatom a mazsolát. Ha túl sok van benne, akkor nem szeretem, Mózi viszont magában is imádja.
3. lépésben a corn flakes darabkákat válogatom ki, de ezt nem egyszerre, hanem menet közben, mikor úgy tartja kedvem. 
Szóval ezt a megmaradt formációt szórom bele a palacsinta tésztába (---> hmmmm, főleg a sült mazsolával), a tejbegrízbe, de a kefíres sütemény tésztába is. Abszolút az előnyükre válik. A kenyérbe sem szimpla zabpelyhet szórok, hanem keverem ezzel.
Ma délután pedig bandázni megyünk Mesiékhez, mert 4 után már nem jó a sötétben szabadtéri programot szervezni. Beindul a babás-mamás körtúra, és verseny, hogy kinél szedjük szét, dúljuk fel legjobban a lakást.

2013. november 4., hétfő

Rend a lelke mindennek

Rendszerezem a hobby motyót, mert hiába vannak elvileg rendben, minden sarokban van egy doboz, és minden dobozban vannak külön szétszortírozva hasznos dolgok, ami majd még jó lesz vmire.... Így ha nekiveselkedek egy-egy projektnek, akkor minden tároló egységet meg kell mozgatnom, teli a lakás. De gondolom, ez ismerős. Csináltam szép kis matricákat. Használjátok Ti is, ha tudjátok :). Vagy szóljatok, ha írjak még. Mert magamnak menet közben még biztosan száz másik is villan majd, de azt már lehet nem pakolom fel, ha nem mondjátok.