Olvasónapló

Valamelyik Murakami könyv töredéke egyszer arról mesélt, hogy egy élmény hatására mennyire megváltozik az ember. Megtörténik bennünk valami. Mint egy kémiai folyamat. Az élmény után vizsgálva a szívünket kiderül, hogy a bennünk lévő mérték megugrik néhány beosztást. A bennünk lévő univerzum egy fordulatnyit tágul. Annyira az én szájízem szerint írta ezt le a szerző, hogy belémragadt. Azóta sokadjára rendszerezgetem magamban ezt/ezeket a valamiket visszamenőleg is. Mert tudom, hogy történt már ilyen több is.
Igazán megoszthatnátok velem legalább az egyik legjobban elsült könyvélményeteket. A szabadidőmben és a kevésbé szabadban is ezt művelem most. Adjatok néhány felavatott ötletet.

Recept sorozatunk ünnepi különkiadása, avagy Szülinap Extended version 2.1

Ezt még megosztom, utána jegelem a témát egy évig, megígérem.. Lassan a csapból is ez folyik :). Na jó, nem. Szerény kossuth utcai hajlékunk adott otthont a 18 fős családi zsúrnak. Jól vizsgázott. Mi is, Mózi is. 10 óra volt a kapunyitás, de addigra én már sok konyhai remeket megénekeltem. Mózi is felkelt már fél 8-8 körül, érezte a készülődést a levegőben. Gyanús volt, hogy miként fogja bírni, mert 11-12 körül kidől, ha fél 9-kor kel. Lesz, ami lesz. Segített Attilának porszívózni, pakolni (ki-be), az én váram a konyha volt. Sikerült rálelnem a megfelelő 1 éves babatortára, így bátran ajánlom, akinek most még nem a guszti, emeletes, cukrászokat megszégyenítő tortacsoda a csábító, hanem az alapanyag, és azok összhangja :). Így döntöttem az egészséges és természetes, kornak megfelelő (a hozzátáplálási táblázat is büszke lenne rám), ám Quasimodo kinézetű süLemény mellett. Mielőtt Schmitt Páloznék, elárulom, hogy nem saját kútfőből fakad a receptúra, hanem előttem több bátor anyuka is kipróbálta, javasolta, csiszolta. Íme:

Hozzávalók:

- 7 dkg grahamliszt
- 7 dkg finomliszt  (én azt figyeltem, hogy 14 dkg liszt legyen, és megosztottam bio teljeskiörlésű búzaliszt és rozsliszt között, nem fele-fele arányban) 
- 1 tk. borkő sütőpor
- 25 dkg mazsola (cirka 20-at tettem bele, mert sok)
- 2 alma (lehet 1 alma és 1 répa is), én 2 kis almát és egy fél banánt túrtam bele
- kevés fahéj
- 2 tojássárgája
- 1 dl. olaj

Az almákat lereszelem, a mazsolát meleg vízbe áztatom, leszűröm, majd leturmixolom. A liszteket a sütőporral és a fahéjjal összekeverem. A tojások sárgáját egy másik tálban az olajjal felhabosítom, majd hozzáadom a mazsolát, a lisztet és az almát. Kivajazott, kilisztezett formába öntöm a masszát és 180 fokon 30-40 percig (tűpróba!) sütöm.

a gyertya helyét illetően nem volt egyértelmű álláspontom. leszögezném, hogy nem az én ötletem volt, hogy a mackót bökjük hasba. viszont belátom, hogy csak ez volt az egyetlen járható, szalonképes út

No jó, torta kész, mit adok még a 17 többi embernek enni. Nyilván nem főzök leülős meleg kaját. Lett így tonhalkrémes szenya halacska alakú sajttal, sima, egyéb szendvics piros arany és csemege uborka nélkül, valamint sütöttem egy quiche-t brokkolis-répás belsővel a vega vonalnak: 

Hozzávalók:

A töltelékhez
- 150 dkg brokkoli 

- 50 dkg répa
- 1 tojás
- 250-300 ml tejszín
- 10 dkg reszelt ementáli (vagy egyéb) sajt
- szerecsendió, őrölt bors, só
+ egy adag leveles tészta

Elkészítés:

A brokkolit rózsáira szedjük, és lobogó sós (ételízesítős) vízben 2 percig főzzük a répával (blansírozzuk). Lecsöpögtetjük, majd a leveles tésztával bélelt sütőformába halmozzuk. A főzőtejszínt feltesszük forrni, ízlés szerint fűszerezzük (só, bors, szerecsendió). Kicsi lángon forralva kissé besűrítjük az előzőleg felvert tojással, melyet óvatosan, lassan adagolva, folyamatos keverés közben adunk a tejszínhez. Nyakon öntjük vele a zöldséget, megszórjuk sajttal jó gazdagon, és kb. 30 perc sütést igényel még (a képen félkész állapotban).

Édes-jó anyám bevállalta a felnőttek tortáját, így én csokis majmos muffint farigcsáltam még. Na ez nem lett olyan, mint akartam, de elsőre elmegy. Lehet még csiszolni jócskán: 

És volt még friss-meleg sajtos vendégváró pogácsa is (saját sütés, Doni-pogi recept), hogy szívja a mézes izés belépő páleszt :).

A köszöntést próbáltuk minél előbb lezavarni, hogy Mózi ne szunnyadjon be, bár eléggé fel volt dobva az ember seregtől, és az unokatestvérektől. Attila kedvenc szülinapi történése, hogy a köszöntés (értsd éneklés) alatt Mózi egy keksz darabot mancsikázott éppen, amit megelégelt, amint meglátta a tortát elérhető közelségben. Ahogy a kezét kilógatta az etetőszékből, a kettes számú unokatesó (3 éves), mint egy kis piranha...... hammmmm, leszopta a kezéről :D. Ezt az ünneplő közönség nem észlelte, csak apa (mármint az enyém), aki felhívta rá az Attila figyelmét. Ő azóta is ezen nevet. Készségesek voltak az ajándékok bontogatásakor is, illetve a tortát is el kellett húzni, meg az uncsi tesót is, hogy ne ő fújja el a gyertyát (hanem anya....:)). Részt vett minden debreceni dédi is, ami külön öröm volt.

Negyed 1 körül bebólintott az ünnepelt, de nélküle is kitartottunk :). 

Lássuk számokban!

75,5 cm, 8,72 kg (csinos, karcsú, mint anyja-apja), 7 fog, 5-6 lépés kapaszkodás nélkül, duma ezerrel (de még se anya-se apa), kuyta-macska, baba=kum-kum-kum (de ezt csukott szájjal mondja). Ez azt is jelenti, hogy vaú-vaú, azt is, hogy kutya, baba, miáú-miáú. Egyre ügyesebben lapozgat, ügyesen pakol, tapsol, integet, mutatja, hogy vegyük ki az etetőszékből, rendíthetetlenebbül rág, mint ahogy állt a féllábú ólomkatona, furulyázik, szilveszteri trombitázik, egyre szebben eszi a darabos dolgokat is. Kedvenc az alma egészben.

Persze mindezek mellett, felett, túl, által egy roppantmód szeretnivaló figura, aki csupa vigyor (nem, nem az éjszakáról beszélek :)), jószándék és bizalom.

Ott tartottunk, hogy egyéves szülinap...

Némi vacillálás után Prágában ért utol minket az esemény. Először kicsit tartottam az ötlettől, hogy nem a szokásos otthon a család, torta, ajándék, babazsúr módon ünneplünk a pontos dátum napján, de nagyon nem bántuk meg. Azt sem venném zokon, ha így zajlana minden éveben. A családi kicsi-kocsit felavatandó megtoldottuk az Attila szükségszerű vasárnapi kötelezőjét még 3 nap lébecolással. Különben is szeretem a szállodákban, hotelekben stb-kben a reggelit, így könnyen táncba vihető voltam. Mózi még nem tud tiltakozni. És oka sem lett volna rá. Szombaton reggel indultunk 11-kor (nálunk ez a reggel), és egyszer álltunk meg hosszabban Csehországban valahol, amikor feltűnt, hogy az üzemanyag árak már nem euróban vannak kiírva. Gyorsan vettünk autópálya matricát, mert távcsővel sasolnak a sztrádán csoportosan a sünök. Egy kis busz árnyékában csorogtunk le a legközelebbi kútig, ott megetettem a Mózi gyereket, Attila hunyt 5 percet, ittunk kvt, ezek után már csak Prága belvárosában álltunk meg. Szombaton szoktuk a környezetet, késő délután felmértük, hogy hova is esik a szállásunk, este Mózi altatás és suttogás, hogy a felszínen lebegő közel egyéves nehogy felébredjen. 3 ágyas szoba hármónknak kevés, még akkor is ha Mózinak van utazóágya. Ezt szűrtük le egyedüli következményként a 4 éjszakából. Legközelebb 2 szobás apartmant kell bérelni, hogy ne legyünk egy légtérben, mert akkor este megvagyunk lőve :). Csak nyugdíjasok módjára suttogunk a konyhában a földön és iszunk, mert mást nem lehet. Felénk ünnepszámba megy a TV, de szlovákul, csehül nem élvezhető. Különben is 16 csatornából tizenhármon lőnek és fojtogatnak, a maradék 3-on TV shop van, romatikus brazil kultúrsokk vagy helyi vetélkedő (a többi nemzetközi csanelt pedig indulás előtti nap találtuk meg :)). Vasárnap az én térképértelmező képességemre hagyatkozva kiadós reggelit követően!!! megindultunk megtalálni az EYYC 2012 helyszínét. Utólag visszapörgetve a bóklászást olyan volt, mintha én a térkép aljáról néztem volna által, és mindennek az ellenkezője fele indultunk el :D. Csak a start előtt próbáltam bebiflázni nagyobb kereszteződéseket, utakat, meg jegyzeteltem a telefonomba... A fő hogy megtaláltuk, a reggelit meg lesétáltuk. Okulva térérzékenységemből legközelebb GPS-sel meneteltünk. Meg kell jegyeznem, ő sem volt profibb nálam. Itt lepasszoltuk Attilát, utána Mózival haza karistoltunk nézelődve, ettünk, aludtunk, olvastunk. Az éjszakát nem vagyok hajlandó részletezni, mennyire sikerültek, nem sikerültek. Tény és való, hogy a reggeli asztaloknál nem sok mosolygós ábrázat fogadott minket. Kb úgy közelítettük meg az ebédlőt, mint Tom&Jerry, mikor hason kúsznak-másznak felvéve a felszín és a lépcső alakját. Menet közben oldódott a légkör, Mózi vigyorgott mindenkire, így kicsit javult az ázsiónk. A következő reggelt megint a béka segge alól indítottunk, de innen szép nyerni... Csuda egy erőszakos kis lény lett. Ráadásul, ha nem az van, amit ő akar, akkor könnyek nélkül acsarkodik. Nem tudom, kitől tanulta ezt vagy hogy mennyire átmeneti. Mélységesen nem szeretném letörni a szarvait, de ha így haladunk össze fog akadni az enyémmel :). Ahogy közelítettünk a szülinaphoz, annál többször emlékeztünk meg a tavalyi ámokfutásunkról Pest és Debrecen között, majd a 24 órás klinikai születésről és az azóta eltelt időről. Nem akarok olyat írni, hogy úgy repül az idő, még akkor sem ha így van. Mózi egy tünemény. Egy igazi Kisherceg. Ezért is varrtam neki még itthon egy koronát meg alkottam girlandot, hogy legalább ennyi hazaival ünnepeljünk. A nagycsaládi köszöntés meg majd most következik hétvégén.

Mózi Cica 1 éves!!!

Este átsétafikáltunk a Károly hídon, ahonnan pont elkaptunk egy tűzijátékot is. Attila azt mondta, hogy választhatott, hogy 2 ágyas szobát kérünk károly hidi tüzijátékkal vagy 2 szobás apartmant 'füst' nélkül, így inkább lett az első variáció :D.
Nagyon pikk-pakk tova surrant a vakáció, ma már itthon is vagyunk, sajna. Újra kolbászolnak körülöttem a szennyesek és vasalnivalók, de jó strucc tanítványként ma még homokba dugom kicsit a fejem, és csak a legszükségesebbeket intézem.

Nem szeretnék elfelejtkezni arról sem, hogy Mosonmagyaróvártól én vezettem egy pötit. Életemben először autópályán, életemben először kombit. Szerettek is a sofőrök.... Az első jó húsz km-ben előzni sem mertem. Örültem, hogy gurulunk jó irányba, jó sávban. Aztán próbálkoztam. Előztem is!!!! Meg nem is. Kezdett oldódni a görcs a hátamban, csuklómban. A fő, hogy lassan leomoljon a vezetni nem merésem.

Maradjunk most ennyiben

a többit majd ha otthon leszünk. Isten éltesse az egyéves Mózit!!!

Nekem mondjátok?

Mózi mindjárt egy éves lesz. Tavaly ilyenkor már javában bohóckodtunk a szülőszobán :-).

Recept sorozatunk 3. próbálkozása - Baba keksz 8 hónapos kortól

Kipróbáltam ezt is, ízletesebb, mint amit anno sütöttem. Összeveszünk rajta Mózival :-)

Hozzávalók:

- 6 ek. 7 gabonás pép (én Milumillel)

- 6 ek. zabpehely

- 1/2 db közepes alma reszelve vagy pürésítva (én majd' egy egészet beletevékenykedtem)

- 1/2 db közepes banán pürésítve

- 1 ek. olvasztott margarin (én egyelőre olívaolajjal dolgoztam)

- 1 db tojás sárgája

- késhegnyi szódabikarbóna (én borkő sütőpor)

- szükség esetén víz

A hozzávalókat összegyurmázom, és a kiskezemmel szétlapogatott pogácsákat formáztam. A recept 6 db-ról szól, nekem lett 9, mert kicsi a markom. 180-200 fokon előmelegített sütőben 20-30 percet sütjük. Én tovább, mert nyákos maradt a közepe. Így finom ropogosra sültek a külső zabpelyhek. Túl vagyunk a félórán, és élünk. Egyétek bátran Ti is!

Ha a fényképezőgép feltöltődött, csatolok képet is. Addig érjétek be ennyivel.

Megtörtéééént!!!!

Életében először Mózi egyhuzamban aludt 10 órát, és vele együtt én is-én is!!!! Még akkor is, ha holnap nem így lesz, a remény újra a régi, hogy képes rá :).

Huta jó hely

Olyannyira, hogy megtaláltam a tükörképemet is. És ami még ennél is csodálatosabb, sikerült minden nap összefüggő több, mint 100 oldalt olvasnom!!!! Nem kis teljesítmény :). Mellékesen, amúgy nem vagyok egy gyors olvasó, hiába voltam aranyszalagos Eta néninél. Magamban is hangsúlyozom, kiejtem a szavakat, mintha hangosan olvasnék, de valahogyan régen én így tanulhattam meg. Máshogy nem megy. Próbáltam már szaporázni a tempót, de akkor elúszik a lényeg. Általánosban is, mikor Annával kikölcsönöztük Zsóka nénitől a Riki-Tiki-Tévit, és elkezdtük olvasni a könyvtárban, ő legalább kettőt lapozott, mire én a végére értem egy-egy oldalnak. Ezért nem volt sikerélmény a Tüskevárnál sem - szerintem. Hogy haladjak, néha fogtam, és lapoztam 15-20 oldalnyit, csak akkor meg nem értettem a történetet. Nem volt világos, honnan keveredett elő Nancsi néni, de örültem, hogy már az x. oldalnál tartok. Utoljára valamikor március-április magasságában olvastam könyvet. Szerintem a Viskó volt az utolsó, ami nem újság és oltási kiskönyv. Hiányzik is rendesen. Fel sem öltöztem normálisan, alig dugtam ki az orrom a paplan alól. Csak amennyire szükséges volt. Mózi is nagyon jól elvolt, csipegette a döglött pókokat a sarokból, eszegette a földön talált maszatokat, és nagyon jól aludt. Meglepően jól. Oké, kelt éjszaka, de a délutáni alvásokból majdnem minden nap fel kellett ébresztenünk, hogy maradjon benne 'kialudnivaló' éjszakára is. Délután is el-elbólintottunk, és 11 körül kászálódtunk ki az ágyból. Nagy lusta pelyhekben havazott, de a szánkót nem tudtuk felavatni, viszont láttunk este 3 őzet az autó reflektorfényében a pelyhek között. Előttünk akartak átsurranni Kishuta és Nagyhuta között, de a fénytől megriadtak, és csak álltak a patak mellett, hogy jól megnézhessük magunknak, utána beugrándoztak az erdőbe.

Egyszóval nagyon-nagyon üdítő 4 napot ajándékoztunk egymásnak. Hutának is jót tettünk, hogy valaki fűti, és nem csak 10 fokon rostokol a házikó.
Ho-hóóóó, és nem elenyésző információ az sem, hogy Mózi tesz egy-kettő-három... (mikor mennyi) lépést, azután ha úgy ítéli meg, hogy saját testhosszának távolságán belül esek, akkor fogja magát, nem lépeget, hanem dőőőől és kacag :)

Recept sorozatunk 2. eresztése - fűszeres túróval töltött cukkinicsónak

Közben a nagy puffogásban, hogy a háztartás mindig csak lim. tart a végtelenbe, elmaradtam a kipróbált receptek publikálásával. Íme a következő. Emberi fogyasztásra is alkalmas, nem csak csócsáló pelenkásoknak. Sőt. Én neki eresztettem kicsit a mixert, mert lassan haladtunk az elpusztítással. Mózi minden egyes falatot, ami nem püré kivesz a szájából csippentős technikával, felülvizsgálja, majd újra bekapja. Forgat rajta egyet-kettőt, megtekeri a nyelvével, utána megint kipiszkálja, meglesi, hogy most hogy néz ki, aztán vissza. Mire annyira morzsányira kopott, hogy véletlenül leslikkan a torkán vagy a lehulló darabok miatt atomjaira zuhan, jöhet a következő :).

Hozzávalók:

4 közepes cukkini

50 dkg félzsíros túró - á la Nagyné és Fiai

1 kk kakukkfű

1 kk oregánó

1kk bazsalikom

4 tojás (recept szerint)

15 dkg sajt (cheddar, scamorza, mozzarella - recept szerint)

A túrót villával alaposan összetöröm, sózom (recept szerint), fűszerezem, majd a tojásokkal elkeverem. A cukkinit félbevágom, a kikapart belsejüket a túróhoz keverem, és az egészet visszatöltöm a kis csónakokba. Sütőpapíros tepsire ültetem, sajttal megszórom és 180 fokon addig sütöm, amíg a sajt szépen megpirtyan.

Kezdek megzakkanni - Lucky, there's a Family Guy... (ez csak úgy eszembe jutott utólag)

... és Mózi sem segít, hogy kisimuljanak a ráncaim. Úgy érzem elindultam lefele a lejtőn. Elegem van a háztartásból, és az egyforma napokból. De nagyon-nagyon (az előbb kicsit csúnyábban fogalmaztam). Holnapra talán megint összekapom magam, és sikerül kilépni a komfort zónából, és feltalálom a spanyolviaszt vagy a langyos vizet, de addig is ma csak aludni fogok. Éjszaka Mózi fellépése remekül sikerült. Megint csomót vonyított éjszaka. Kivettem, megnyugodott, elpislákolt a mellkasomon cici nélkül, visszatettem, 5 perc csend, és újbóóóól. 2 órán keresztül bírtam cérnával, utána elkábítottam kanca tejjel. Ennek köszönhetően ma még nem sok pozitív energiát adott a naphoz, csak bőgőzik. Ilyenkor suhannak át az agyamon galád gondolatok, mint olyan, hogy ha tovább folytatja kidobom a hóra :). Annak, akinek nem jár a Hajdú-Bihari Napló:

Ott alul, a jobb sarokban művelődik a sarjunk Dóri ölében. Ajánlom mindenkinek Apa kiállítását a Benedek Elek könyvtárban február 4-ig. http://www.haon.hu/az-isten-betuje-seres-geza-szepmivu-fotografiai-debrecenben/1879708

Most pedig végre csend van, belefojtom a maradék energiám Béres Alexandrába, hátha legalább a köbre emeli.

Szolgálati közlemény :)

Az IKEA arról értesült, hogy az etetőszék biztonsági öve használat közben kioldódhat, és akár a gyermek kiesését is okozhatja.

Az IKEA arra kér minden vásárlót, aki #17389-es sorszámú, 0607-0911 (ÉÉHH) gyártási dátummal rendelkező ANTILOP etetőszéket vásárolt, hogy haladéktalanul lépjen kapcsolatba az IKEA áruházak Vevőszolgálatával.

Az IKEA arról értesült, hogy az etetőszék biztonsági öve használat közben kioldódhat, és akár a gyermek kiesését is okozhatja.

Az IKEA arra kéri az ANTILOP etetőszék tulajdonosokat, hogy ellenőrizzék az etetőszékük sorszámát és gyártási dátumát, melyek az ülés alján találhatók.

Amennyiben a sorszám #17389 és a gyártás dátuma 0607-0911 (ÉÉHH), keressék fel a legközelebbi IKEA áruház Vevőszolgálatát, vagy hívják a Központi információt a (06)-1-460 31 60-as telefonszámon, és az IKEA ingyen kicseréli a biztonsági övet.

Forrás: http://www.babaszoba.hu/

Én csekkoltam, és mi nem ebbe a szériába tartozunk. Fő a biztonság!!

Tűpettyes hétköznapok 2012-ben is

Eddig is volt egy sanda gyanúm, de mára száztíz százalék feletti a bizonyosságom, hogy egy kis Pavarottit  melengetek a keblemen. Úgy örültem magunknak, hogy Mózinál jele sincs a szeparációs szorongásnak, boldogan ücsöröghetek a meleg wc deszkán, mert nem akar utánam nyomakodni, nem kell trükközve kiszivárogni, mert tökéletesen eljátszik egyedül is. Hogy a búbánatba hihettem, hogy ránk nem vonatkoznak ezek az elcsépelt fejlődési lépcsőfokok, és mi csak átszublimálhatunk egyikből a másikba? Ezzel az erővel azt is képzelhetném, hogy nálunk nincs energiamegmaradás  vagy gravitáció. A 8-9 hónapos korától várt levakarhatatlanság ajtóstól rontott a házba karácsony után. Még az a szerencse, hogy nem volt kitéve semmi extrának, ami miatt most aggódhatnék, hogy egy életre elpancsoltam a gyereket :). Igényli a foglalkozást, így tegnap újra megtanultunk tapsikolni (remélem, nem felejti el többet), gyakoroljuk az eddig elsajátított dolgokat is, mint integetés, hol a lámpa, hol a cica stb.
Barbiékkal kipróbáltuk a hajdúszoboszlói Aqua Palace babaúszást, és bejött. Hét közben 11-től a kutya nem jár ide. Kismamák csatlakozzatok :)!
A babakocsikat ott kaptuk, hogy tudjunk a szintek között kényelmesen közlekedni. Hasznos darab volt.

Zöldséges-húsos muffin

Hozzávalók 6 db-hoz

• 7 gabonás pép, 4-5 evőkanál (DM Alnatura vagy Milumil)
• teljes kiőrlésű búzaliszt, 1 evőkanál
• darált csirke vagy pulyamell filé, 3 evőkanál
• 3 evőkanál főtt vagy párolt aprított brokkoli
• 2 csipet petrezselyem
• 1 db sárgarépa reszelve
• 2 evőkanál natúr joghurt
• 1 késhegnyi szódabikarbóna

A hozzávalókat összekeverjük, és papírral bélelt muffin formába öntjük. Előmelegített sütőben 180-200 fokon kb fél óra alatt megsütjük. A formában hagyjuk kihűlni.

Én annyiban tértem le a sárga tégláról, hogy a húst hagymán sütöttem meg, hogy legyen egy kis íze, valamint nem brokkolival, hanem karfiollal és cukkinivel dolgoztam. Kicsit puhább is lett, mint kellene, de jóóóó. A szódab.bóna helyett pedig borkő sütőport tettem bele (DM Alnatura), joghurt helyett pedig kefírt. Más minden stimmel :D.

Receptsorozatunk első része

Emelje fel a kezét az az anyuka, apuka, törvényes képviselő, aki cirka féléves hozzátáplálás után egyszer sem jutott el oda, hogy rendesen unja a répa-krumpli-cukkini-karfiol-csirkehús stb párolását és pürésítését. És itt most nem a tevékenységsorozatra gondolok, hanem arra, hogy mindig új és kevésbé unalmas ízeket agyaljon ki és vonultasson fel a téli idény kínálatból. Ha felemelted a kezed, akkor mára meg is köszönöm az eddigi részvételt, ne folytasd tovább :)! Aki viszont nem, sőt fel is sóhajtott magában, hogy ja-ja, dettó... annak ígérem, hogy felteszek egy-két, a napokban kipróbált receptet. Az első a zöldséges muffin lesz. Én sem vagyok mindig kreatív és vállalkozó szellem, sőt!!! de valahogy most sem aludt még ki bennem az a fajta tini-képzet a sok hasznos magazinból, hogy létezhet olyan nő, aki majdnem tökéletes minden fronton :). Pislákol bennem a remény, hogy egyszer biztosan sikerül nekem is megvalósítani, csak még gyakorolnom kell, illetve megtanulni az idősíkokat egymásra húzni, mert egyébként valahol mindig kilóg a lóláb. Még szerencse, hogy egyelőre munka fronton nem várnak el tőlem semmit, mert így elég CSAK az anya-háziasszony-asszony/szerető=nő triumvirátussal zsonglőrködnöm. A háromból valamelyik labda mindig elgurul, de nem vagyok rest újra próbálkozni.

Tulajdonképpen arról akartam írni

...., hogy ma mennyire szétvetett az energia, biztosan a jó idő miatt, de aztán elmentem futni Poszikóval, és hát mit ne mondjak... nehezebben bírtam, mint ahogy abba hagytam októberben. Persze én gondoltam hülyeséget. Azt képzeltem a nagy arcommal, hogy ha egyszer már lefutottam 42 km-t, akkor bármikor felébreszthetnek álmomból, hogy "hé figyelj, Sári! Rajthoz kellene állnod...!" akkor én minden különösebb megrázkódtatás nélkül letolom csipás szemmel. 3 hónapja nem futottam. Ok, egyszer voltam még októberben, utána egyet novemberben is, decemberben teli voltam kifogással, volt fontosabb, maradt az itthoni torna elenyésző mennyiségben. Pórul is jártam. Poszika megtáltosodva röpült előttem, nekem meg picit sípolt a tüdőm. El sem akartam hinni. Nem is tudom, min csodálkozom, Ő a Garda futás után toszított egy maratont novemberben Firenzében, utána levezetésként egy erdei futást Brüsszelben. Nem hiába volt a toppon. Végül is jók voltunk 12,5 km 58 perc alatt, csak én elfáradtam tőle és fáj a derekam :). Hátha holnap is dúskálok majd az energiában.

Malacod van

E. ö-ö-m, e. bódottá...!!!
Legalább ilyen 2012-t, mint az idei :)