Ez már lehet, az Anyák napja előszele...?

Szeretem, amikor nyüzsög a vérem. Amikor délre már sok mindent elintéznem, és nagyon fontosnak élhetem meg magam ;-). Még akkor is, ha a Földet nem én forgatom... Mégis, amikor úgy érzem, hogy betemet a futóhomok és kicsit megfáradtam - valahogy úgy, mint az ernyedten lógó biztonsági öv az autóban, ami kicsatoláskor nem pattan vissza ruganyosan, és rácsukom a kocsiajtót:) - jó haza menni a Piac utcára. Ott megáll körülöttem az idő, érzem, hogy egy időn túl lassabban beszélek, nem akarom az elmúlt egy-két hét, nap (mikor mennyi) eseményét elmondani, megkérdezni negyed óra alatt. Annyira jól besüti a lakást a Nap, nem tajtékzik, hanem olyan elsimult. Jó nézni a napfényben szálldosó porszemeket, kávézni, ülni a konyhaasztalnál és beszélgetni anyával-apával-Dórival (ha ő is otthon van), és éppen nem lekörözni magam egy újabb fejhosszal. Ennél nagyobb béke csak szoptatáskor száll meg. Minden lényegtelennek, homályos háttérnek fest, amolyan defocus üzemmód. Mondhatni ez a Csíkszentmihányi FLOW élmény megfelelője nálam, és szó szerint csak az a pillanat hangsúlyos. Annyira ki tudok kapcsolni, annyira rettenetesen tudom értékelni azokat a pillanatokat és körülötte mindet. Nem voltam soha egy szókimondó alkat, magamat is meglepem nap, mint nap vele, hogy hangosan kibújik belőlem meghatottságomban, hogy De jó, Lola, hogy vagy. Még ki se mondtam de már érzem, hogy nem csak Lola, hanem az összes Mózi és Lóci is :). Így maradok? Ilyen érzelgős szivacs lett belőlem? Remélem, sikerül megállítanom a blogot, mielőtt beleszáguldok Oravecz Nóra stílusába, de ez van. Öregszem és bölcsebb lettem ;-). Na jóóó, annyira azért nem.

Malacok

- Lócika, Debrecenben vannak malacok.

- Hol vannak, Mózikám? - kérdezem vacsora közben.
- Háát, azt csak a Sodexo tudja.

:)))

A maradékot az oviból ők kapják. Komoly fejjel magyarázza, hogy egyben megkapják a reggelit, ebédet és az uzsonnát is. Moslékot esznek.

Nyisson a Kis Padlizsán, én azt mondom!!!

Minden nap találok magam körül megmosolyogni való dolgokat. A héten még nem ettem főtt ebédet, de már unom a műzliszeletet és a puffasztott rizst sonkával sajttal :)). Alig várom, hogy nyisson a Kis Padlizsán, és onnan rendeljek finomat és megbízhatót és vegánt. Amikor nem csak növényire vágyom, akkor átruccanok rántott húst enni a Blahánéba. Mint ma :). Itt vigyorodtam el egy aktatáskás férfi emberen/bácsin, aki ült az előtérben a kanapén/padon, L alakban felnyitva az aktatáska, benne iratok, gyűrött nejlon zacsik, újságpapírok, és roppantmód akkurátusan csomagolta a blahánés műanyag ételhordós dobozt fekete-fehér gyűrött újságpapírba, majd átkötötte valami zsineggel, beletette a zacskóba, azt begumizta, és így cuppantotta vissza a táska tetejét... :D

Innen jutott eszembe barátnőm apukája, aki általánosban hasonló uzsonnás csomagokkal örvendeztette meg, csak az a szemüvegtartó zsinórral volt átkötözve, majd az össze-biztostűzve (!!!), fóliázva, celofánozva, gumizva, amit csak el tudtok képzelni :D.

imami

Ha nem fértek a bőrötökben, és sok a 24 óra egy napra, akkor a Születés Hete alkalmával írjátok meg a születés történeteteket anyai/apai szemmel itt, ni. 

Mára rólunk ennyit, holnap lehet bővebb leszek.

Jó fontos ember egy anya :)

A naptárából kiderül. Az enyémből biztosan :)). Egy idő után elvesztettem a fonalat, hogy mikor ki ül a dugón (mert mindenki a dugón szeretne, mivel ott a csap és a zuhany, ahonnan indul a komoly locsolórendszer működtetése), ki ül az autóban elől, kihez fekszem be hamarabb a mesélés után vagy éppen kinek meséltem először, kinek az ágyában meséltem, kinek a markában nyomtam hamarabb a D-vitamint. Az a szerencse, hogy ezt komolyan veszik. Amit a naptár mond az úgy van. Akkor nincs sírás-rívás, civakodás. Fürdés előtt már kérdezik is, hogy mit mond a naptár ;-).

Mikrobit este kaptam lencsevégre (véletlenül, ahogy feltolta hajpántként a fejlámpát. akkorát kacagtam rajta, olyan cuki volt :)), amikor nyuszisat (macisat) játszottunk. Van három egyforma, de más színű mackónk a talpán egy-egy névvel: Snowy a fehér, Sandy a világos barna, Browny a sötét barna. Világos, hogy Lola Sandy, Lóci Browny, Mózi meg Snowy. Én meg az Anya mackó vagy éppen nyuszi. Sokszor összemossák a játékot, és Lolát Lóci Sandy-kének hívja (amikor nem Lolika) :D.

Gyerekzsúr ON ;-)

Egyszer volt, hol nem volt, csodálatos ország volt, az erdőben sok fa volt, rókalyukban róka volt. Libapásztor libát hajtott, ágról csillagot szakajtott... Beindult a buli szezon. Április elejére kaptunk egy meghívót a legjobb barát Bandikától és testvérétől, de sajna hiába készültek a fiúk nagyon, akkor robbantak le, és nem mertem kockáztatni, hogy összetaknyolunk mindenkit, illetve Mózi még előző este is lázas volt :(. Most az egyik legvagányabb kislánytól érkeztek a pingvines meghívók, amit kiragasztottak cellux-szal az ágyuk fölé. Nincs mese a 13 gyerek közül csak négy fiú volt, 2 testvérpár. Deák Banderas a kis öccsével, és az Ádám fivérek. A csoport legnépszerűbb srácai ;-). Ez most nem játszóházas zsúr volt, hanem olyan bátrak voltak a szülők, hogy otthonra szerveztek egy kapjuk szét a házat szülinapot. A fiúk annyira élvezték, hogy ma is mondták, menjünk vissza. Olyan jó egy nagy kert veteményessel, fűvel, fával, diófával. Én voltam a 3 anyuka közül az egyik, aki ott maradt, mert a fiúk kérték. Persze rám se bagóztak (ami nem baj), illetve Lócit még nem is biztos, hogy ott merném hagyni. Bohóc előadást szerveztek a gyerekek, volt csokievő verseny, tyúk etetés, ökörködés, zsibvásár ezerrel. Mi addig elmajszolgattunk és beszélgettünk a teraszon. Haza se akartak jönni, menni. Boldog szülinapot Zsófi!

Igen, a héten mi voltunk

... az a 15 lakásos ház, akit a csőtörés miatt ideiglenesen kitelepítettek a belvárosban. Mi éppen nem voltunk otthon, már csak akkor érkeztünk az utca másik végéből babakocsival, amikor láttam, hogy villogók, rendőrautók, mozgolódás, öregek-fiatalok kint dekkolnak az utca elején... Rendőrnéni a kapunkban, hogy stip-stop, csak kifelé lehet menni. Akkor tudtam meg, hogy a trolimegállóban felrobbant egy vízvezeték, ami 100ezer éves, az önkormányzat pincéje ázik, és statikailag vizsgálják a házat, hogy nem veszélyes-e. Mondtam, hogy akkor legalább a bébihordozóért, hadd lépjek be, mert egyébként is indulnom kell Lóciért, illetve Lola etetése is aktuális. Nyilván ilyen helyzetben ezek nem erős érvek, nem mehettem be. Lola rákezdett a nyöszörgésre, kérdeztem másik rendőrt is, hogy csak a kapualjból lépnék fel fél másodpercre. De nem.... Amikor a tűzoltók indultak a pincébe, akkor somfordált oda hozzám a rendőrnéni, hogy Na most, akkor gyorsan. Még éppen időben, kocsiba vágódtam, irány Lóciért, mert szerdán M. nénis nap van, Lolát pedig jobb híján az autóban szoptattam meg. Délután Nagyanyáékhoz mentünk, ott volt az esti locsa, mert estig elzárták a házban a csapokat is. Azóta szabad a tánc, az épületnek semmi baja, de legalább történik Debrecenben valami, akkora hírértéke volt az eseménynek... Hozzájárultam hát én is ;-).

Hát ezt muszáj vagyok...

Sanyikámtól kaptam, hogy rám gondolt. Én meg rá ;-). Majd linkelem alá a megfelelő posztot. 

Meg is van.

Anyaa, Lola csúfolódik

Kinyújtotta rám a nyelvét... - mondják a fiúk :D Pedig ez az ártatlan kis lélek még olyan tiszta és tökéletes. Mózi is szokta mondani, hogy Anya, Lola egy áldott jó lélek, ugye?

A mai nap több szempontból is említésre méltó, de most csak az egyiket mondom. Lola három hónapos :). Holnap megyünk méretkezni, hétfőn jön a védőnőnk. addig csak elfogult anyai szívem diktál. A többi meg úgysem számít, pusztán számok és pipák. Az első, ami eszembe jut most róla, hogy ügyesen felfedezte a kezét, sőt megkaparintotta a koordinációs kulcsot is, tehát pici kanyar és kerülő után az egész öklével betalál a szájába. Többnyire elsőre. Pár napja még a tenyerét és a hüvelykujja bütykét szopogatta, mostanra maga a tökély: tenyerével legyezőt formálva a hüvelyket betömi, és  a kilógó maradék néggyel pedig az arcát elfedi. Ezzel altatja magát. Most mondjam azt, hogy nem akarom...? Lócinak is volt ilyen korszaka, hogy szopta az ujját, remélem, Lola sem fanyalodik erre. Nehéz eldönteni, hogy éhes vagy álmos. Mivel bőséges evés után is cuppogtat, majd ráalszik a bulira, világos, hogy éppen altató funkciót tölt be. Viszont, amikor tudom, hogy evés következik, akkor sem sír, nem jelez, mint korábban, hanem öklendezésig tömködi az ujját és/vagy tenyerét, kézfejét. Persze, hogy magamat veszem elő, hogy mikor nem kapott enni egyből, amikor akart, csak nem tudtam kivitelezni. Bízom benne, hogy nem lesz ujjszopó, mint az anyukája volt sokáig :). Egyébként meg maga a csoda. Írhatnám nagy nyomtatottal, kövérrel és aláhúzva, de így is világos, hogy imádom. Mindig fülig vigyor és régóta gőgicsél, énekel. Általában közösen dalolunk. Én elkezdem, ő egy ütemmel később bekapcsolódik, és még mimikájában is látszik, hogy koncentrál, formál, hangszínt vált. A héten csőre töltve vártam, hogy megforduljon hátról hasra. Tegnap azért szurkoltam anyáéknál, hogy csak ne mooost!!, mert nem volt nálam semmilyen rögzítő apparátus. Kinézetre nem sok híja, de lehet, hogy a technika még később csatlakozik. Addig szaporodnak a 'majdnem' pár perces videók ;-)

Azért ez már nem véletlen... - Vivicittá 2016

Kergetjük egymást a háztartással, de fej-fej mellett haladunk, hol egyikőnk táltosodik neki, hol a másik nyomja le az egyiket. A legtáltosabb a vasalnivaló... Hányás mekkora kupac tud összegyűlni belőle. Mindegy is. Ma végre 'cittá beszámoló, hiszen ez már nem a véletlen műve volt, hogy a BRIO babakocsit harmadszor zötyögtettem sikeresen végig egy majd' három hónapos kisdeddel. Hatalmas tapsot érdemel a BRIO Sing kocsi, amely maradéktalanul kiszolgálja a harmadik gyermeket is, és nem szakadt, nem eldeformált, nem kifakult, max picit koszosabb... 

Sajnos vagyok annyira örök elégedetlen magammal, hogy hiába tudom, hogy nem szabad méricskélnem az 5 évvel korábbi dolgokhoz semmi ideit, általában legbelül - saját vonatkozásban - csak megteszem. Nem így voltam a futással, most. Pedig 1 perccel rosszabb lett az eredmény, mint 3 éve, és 5-tel, mint 5 éve (de az rövidebb táv is volt, okééé? ;-)). Szóval ez most legbelül sem vette el a kedvem, hanem nagyon-nagyon élveztem. Ez receptre járna a visszaszokó anyukáknak. Mert 7 km-t tényleg le lehet futni egy szuszra még egész rakpartos szembe szélben is. Toltam neki alaposan a kondimhoz képest, Lola megint hozta a Tündér Lola formáját. VISZONT ő volt az első csemete, aki ébren fogott hozzá a futáshoz, és egy darabig mosolyogva, sőt vigyorogva szurkolt nekem, majd elpilledt. Kutya meleg volt, és kb szó szerint habzott a szám, mire beértem. 1 ponton volt frissítés, a fele körül. De én már az utolsó km-nél kértem vizet a mellettem kocogó embertől, hogy tényleg bejussak 2 láb és 4 keréken hordágy helyett. Amíg én futva szürcsölgettem, ő tolta Lolát :). Ez valóban nem egy nagy teljesítményű táv, csak így, babakocsiban végződő végtaggal érezhettem kicsit "extrábbnak" (idiótábbnak?) magam. És kijárt a szurkolás, az elismerő pillogás, Lolától olvadozás, pacsizás, integetés stb. Így tehát belül egy nagyon virgonc, ficánkoló jókedv és büszkeség futott velem. Mert előtte és utána 3 férfi várt ránk. És én ezt úúúúúúúúúúúúgy szeretem :).

Lola a kötelező "béka" kardigánban.
A fiúk is ebben futottak ;-)

A fiúk addig csúszdáztak, kavicsot gyűjtöttek, fetrengtek a porban, utána egyetemi barátnőket mentünk családostól látogatni, majd Attilának az úúúj, hatalmas nagy központi raktárát és irodáját csekkoltuk. F@sza egy hely, igazán komolyan kinőtte magát a reflexshop a garázs-irodából és polc-saroknyi év végi raktárkészletből. Maxi respect és büszkeség :). De ezt tudja is az ember...

Zöldséges-hajdinás ravioli (?)

Kaptam én a Jézuskától egy nagyon jó ravioli készítő kis szettet. Pontosabban 3 formázót/szaggatót. A jól bevált zöldség fasírtot fejlesztettem tovább. A tészta része még nem az igazi, de a tölteléket csipázom. Ledarált, lereszelt sárga és fehérrépa, zeller, karalábé megpirítva olajon és hagymán, plusz fűszerek, majd hozzákeverem vagy a készre főtt hajdinát, vagy vörös lencsét vagy kölest, aztán fűszerek, és ha kihűlt akkor tésztába töltöm, megsütöm sütőben. Ehhez tökmagkrémes mártogatót készítettem még.

A tészta receptje: 2 pohár liszt, két tojás, egy pohár tejföl. Nekem ez rettentő takony puha maradt így, felvett még jócskán a lisztből, de kisülve nem volt jó ropogós. Inkább képzelnék el mellé leveles tésztát vagy olyan pogácsa jellegűt. Következő nekirugaszkodás az lesz. Próbálgassátok ti is.

Játszótér az egész világ

Játszóterezés előtt gyakran elkap az ált isis osztálykirándulások hangulata. Reggel kivetett az ágy magából, nem volt szükség cukros kakaóval kimosni a csipát a szememből. Jó volt összerittyenteni az úti batyut elemózsiával, szalvétával, kiskanállal nyakba akasztható műanyag pénztárcával, saját ZSEBPÉNZZEL (!!). Mindenre gondolni, ami kellhet, és bepakolni azt is, ami nem ;). (Hasonló érzés egyébként szülés előtt is összecsomagolni a kis piros gurulóst.)
Játszótérre indulás előtt pont ez a közérzet kering - velem együtt - a lakásban, és szerencse, hogy nagy a babakocsi alja. Mire mindenre gondolok: homokozójátékok, zsebkendő, Lolának pelenka, törlőkendő, pelenkázó alátét, takaró, víz (vagy egyéb folyadék), rágcsi (műzliszelet, alma, répa). És én még elég szerény motyóval indulok neki. Múltkor összeakadtunk egy anyukával 3 gyerekkel, és még műanyag bili is volt náluk, lógott több hálós, textil és nejlon szatyor a kocsin. Tényleg egyre nehezebb és sokkal több idő szalonképesen elindulni, kinézni... :).

A héten minden nap valamelyik játszin kötöttünk ki. Gyalog mentünk Lolával a fiúkért, és utána vagy Pagony vagy Liget téri vagy kondi park. Úgy lefáradtak, mert negyed hét, fél hét körül kerekedünk gyalogosan, járművesen fel. Lócika eléggé ki is nyúlt estére, és rendszerint ÉHES ;-). Egymást sem piszkálják annyit, Lóci vére le van nyugodva, kevésbé vad és lendületes. Ennek tudom be. Van hol levezetni. 

Én pedig majd beszámolok minden játszótérről Debrecenben ilyen-olyan szempontok alapján. Feltérképezzük mindet. Küldhettek ötletet, tapasztalatot, élményt, ami házak között van eldugva, lehet kisebb-nagyobb. Erre a címre: tukkelutott@gmail.com Aztán jönnek az éttermek és kávézók gyerekes szemmel.

Családi Sportdélután

Az oviban. Úgy szeretem ezeket az ovis családi megmozdulásokat. Olyan jó a csapat, bejött nekünk a vegyes csoport, szeretjük az óvó néniket, és az intézmény egész szellemiségét. Vannak fix programok, ami kezdődik a karácsonyi kézműves délutánnal, farsanggal, családi sportdélután, anyák napja, ballagás. Májusban gyerek hét az oviban, júniusban kirándulás.

Olyannyira családira sikerült a délután, hogy Attilának sem kellett Pestre menni, és Poszika is jött meg Lola. A legjobban a kötélhúzást várták a gyerekek, de voltak különféle talicskázó, körben álló, papír galacsin fújó, szaladgáló, szökdécselő feladatok. Utána pedig a nagy terülj-terülj asztalkám. Ilyenkor a gyerekek kezdenek kiszállingózni, és az egész udvar a miénk, ott szaladgálnak még fél 7-kor is. Mikor indultunk volna, Mózi mondja, hogy mutat valamit. Felkapta az egyik kisfiú leharcolt BMX-ét, és nem akartam elhinni, mert elvileg nem tud, és nem próbált m ég kétkeréken gurulni. Még se Attila se én nem duráltuk neki magunkat, hogy megtanítsuk. Gondoltuk, majd a nyáron, amikor lesz terepünk a közelben, nem csak a város. Én vagy pocakkal nem akartam hajlongani és szaladni utána vagy inkább tartottam attól, hogy a sikertelenség elveszi a kedvét, és majd finoman vissza kell vezetni a témára, meggyőzni stb. Felpattant és láttam a buzgó lelkesedését. Mivel engem sasolt, hogy nézem-e elveszítette az egyensúlyát, és egyből elesett, de nem tört le, hanem visszapattant, és megindult körbe-körbe tekerve és olyan büszkén vigyorogva (mint mi). Egy darabig futottam utána, de látszott, hogy nem kell. A megállás volt necces, mert mondta Bence, a bicaj tulajdonosa, hogy le van törve a fék, és csak kontra van rajta. Mózi pedig minket figyelt, még véletlenül sem előre :)). Ennek nagyon örültünk, hogy ennyi volt a kétkerekű tanulás. Este, amíg mi Poszikóval elmentünk lötyögni a futópályára, Mózinak elvitte Attila a bicaját, lekapták róla a pótkereket, és rótta a köröket az iroda és a Főnix parkoló környékén. Most pedig itt ugrál fél 8 óta rajtam, hogy menjünk ki bicajozni. Most indulunk is mindjárt.

Lócika kedvenc barátnőjével :)

Vivivel...

Móziról pedig Attila csattintott, videózott, amíg én futottam utána. Majd csatolom az első kétkerekű köröket is :)

Megy ez, mint a karikacsapás!

Kihallatszik a szobából...

Este háromnegyed tízkor: "Jó Anyámat ünnepeljük..." Ilyesmit énekel Mózi ;). Valami már készül...

Ha a gyerekek sejtenék...

86 órája futok.

Ez így egy elég erős lead, és sajnos csak a futóóra kijelzője mutatta. A gyerekek csipogtatják, nyomorgatják, világítanak vele a kuckóban, akkor maradhatott így. Most tűnt fel, itt az asztalom sarkában :).

Nagyon nem bántam meg, hogy átmaszkoltam a blogot, és új "basic" külsőt kapott. Úgy szeretem megnyitni, mert a laptop képernyőjét betöltik a gyerekek, és olyan jó érzés. Sokszor így is hagyom, hogy egyben lássam őket éppen ülve :)

Piacról jövet a mosószer rádőlt a babakocsiban a tojásra..., három kicsit megrottyant. Jól mutatnak majd tükörtojásként vagy süLeményben. 

Ugyan húsvét elmúlt, hangulatában, témájában lehet kicsit nyulas a váza, de tetszik az egyszerűsége. A fiúk (kicsik & nagyok) mindig elárasztanak ilyen-olyan virággal bennünket. Mert jó nekünk.

Gyógyvarázs

"Engem ne emeljen a magasba senki,
 ha nem tud addig tartani,
 míg tényleg megnövök.
 Guggoljon ide mellém,
 ki nem csak hallani, de érteni akar,
 hogy közel legyen a szívdobogásunk."

(Birtalan Ferenc: Míg megnövök)

Gyertek, csatlakozzatok a kórházban fekvő gyerekeket gyógyító meseolvasó programhoz országszerte. Mi már regisztráltunk.

Bővebb információt itt találtok:http://khgyogyvarazs.hu/

Emlékeztek erre?

2013-ban azt írtam, hogy "Az összes januárban született ÉS születendő anyatejes droghatás alatt álló Ádám porontynak kijár az áprilisi Vivicitta babakocsis ámokfutás 7 km-en anyával". Nos, ha ezt írtam, akkor így is lesz. Lolának addig meg kell gyógyulnia, hogy lötyögjünk kicsit a friss levegőn és a napon. Jön az egész csapat, beszámolunk majd róla, mint tettem itt és itt  ;-)

Bébi Csacsi

Igaz, nem hallottam még bébi csacsit, de Lola hangja olyan lehet :). Szegény úgy be van rekedve, és fájhat a torka, hogy nem mer sírni, csak nyöszörögni. Csökkentett üzemmódban mondja, ha nagyon muszáj, csacsi hangon... Csatolom.

Este fél 12-kor azért csak nekibátorodott a hasa (?) miatt, de annyira szörcsögött, és a porszívó sem tudta olyan mélyről kiszippantani, illetve krákogott, hogy nem tudott elaludni. Nem akart enni se. Fogtam az ölemben kicsit már tehetetlenül, csak épp ott voltam alatta. Annyira úgy éreztem egy pillanatra, hogy ezekre emlékezni fog. Csak úgy, mint a többi gyermek. Hogyha bármi baj van, vagy világégés és fájdalom, akkor én itt vagyok/leszek. Még ha nem is tudom lemosni a bajt, de masszív hátország vagyok, aki mögé vagy akivel el lehet bújni, feltöltődni, megnyugodni. Persze az is lehet, hogy ezt csak én szerettem volna érezni, de a fiúkkal kapcsolatban is suhantak már át ilyen kozmikus érzések bennem. Hogy a lábnyomom ott marad ezekről. Bízok benne. Mert bár nekem nem sokszor volt világrengető ratyi kanyar az életemben, én olyankor befészkelnék (és fészkeltem is) az én anyukám mellé, mert akkor úgy érzem és éreztem, hogy az égegyadta világon semmi baj nem lehet.

Húsvét 2016

Mert erről még egy szó sem esett, pedig márciusban volt. 

Hutát céloztuk be újfent, hogy Lolának is megmutassuk a Zemplént, Kőkaput és a búbos kemencét. Bejött neki. És senkinek nem kellett hányni se út közben, sem ott :)). Cuccolni azért durván sokat kell egy ennyike hétvégéért is. Még így is, hogy Lolának semmit nem kell ruhán és pelenkán kívül készülni. Futás nem volt, de helyette izomlázasodásig tollasoztunk, közben betojt a kertbe a nyuszi. Erről majd csempészek át képet az Attila telefonjáról. Sült kakaós kalács, de a tojásfestést idén elblicceltem... :).  Minden esetre a locsoló brigád így is akciózott, nem hervadunk el egy évig biztosan.

Lola nekivetkőzve a kemence árnyékában

38.8

Lola Baba nem víz-, takony- és baciálló. A két fiú egyhetes lerobbantságát mind megnyerte. Reggel úgy örültem, hogy az esti negyed 12-es szoptatás után, csak 7-kor evett. Aztán szépen kiderült, hogy miért... Láttam, hogy olyan kis lassú, olyan furák az arcvonásai, és hogy gyanúsan meleg, amikor kihalászom a takaró alól. Tettem egy próbát, és a csipogós gagyi lázmérő 38.8-ig meg sem állt. Kipróbáltam a jó öreg higanyossal is, az 39-ig szaladt. Kúp és hűtőfürdő segített, de szegény addigra már behányt a két mellem közé, és a köldökömig futott. Köhög, sírni csak rekedten tud vagy inkább nem is sír, csak nyüszög picit. Meg szörcsög rendesen :((. Ha nem keltem fel enni, akkor nem tudom, mikor éhezne meg vagy mikor jelezné. Viszont takony ide vagy oda normál adagokat becuppant. Olyan elemi erővel szívja a bedugult orra ellenére is, hogy öröm nézni. Biztosan fáj a torka, holnap megmutatom Gizi néninek is.

ezen még friss és üde mackó

itt már beteg pityi...

Nem állítom, hogy kész

Fog ez még finomodni (itt kezdtem csiszolni), de a fő vonalai látszanak. Lecsupaszítottam a felesleges sallangokat. Most mindennel így vagyok egy jó ideje. A nagyon egyszerű vonalak tetszenek, ez a türkizes kék pedig mindig a szívem csücske volt. Tudjátok... Mi lennél, ha szín lennél? Hát én ez: #6eb294 vagy esetleg #8cceb1. És milyen pénztárca? Kizárólag pici íves, csatos FURLA... Sajnos nagyon kiverte az ág a szemét, félek, hogy legközelebb nem látom magam viszont ennyire egy pénztárcában.
Ja igen. A BLOG ARCHÍVUM miattam marad az oldalon, mert sokszor keresek vissza ezt-azt. 

Délután elrollereztünk, bicikliztünk, babakocsiztunk Attilapához az irodába, ott készült Móziról az aranyesős kép. Ő még lehet, marad holnap, Lóci viszont nyomja az ovit, kireppenhet az "inkubátorból".

Türelem

Egy darabig szerelek, és ilyen szemetes lesz az oldal... Köszi

Olyan bizakodó vagyok...

Lolának ez volt sorozatban a negyedik éjszakája, hogy az esti másfél órás sírást követő szoptatás után (este 11, fél 12) reggel 6, fél 6 körül kel és eszik csak!!! Én ezt sosem ismertem meg ilyen korán, sőt... A fiúk 16-17 hónapos korukig szoptak éjszaka is 2*-3*. Érzem viszont, hogy így a tej is kevesebb.

Nem mintha olyan nehéz dolgom lenne mióta Lola megérkezett, de azért az átaludt éjszakák lehetősége eléggé elhúzta előttem a mézesmadzagot. Létezne ilyen? Na, majd meglátjuk. Hiszem, ha látom.

Ez most vénasszonyosnak fog tűnni,

...de futás után (nincs is szívem futásnak nevezni, inkább lihegő poroszkálásnak -20-szal...) újból rájöttem, hogy velem megállt az idő. Pontosabban, hogy nem állt meg, csak én hiszem/érzem azt, hogy Lola még most született. Még mindig ünneplőbe vagyok öltözve belül, még mindig olyan nagy számnak, eseménynek érzem az érkezését és a családi átalakulásunkat, hogy még mindig akkora a hálaérzet bennem, közben már április van.... Durva. 

Elég jól megmászok hideget-meleget hangulatilag. Inkább indulatilag. A két fiú nagyon le tud szívni, mikor ölik egymást, és a napokban úgy éreztem, hogy 99%-ban ezt csinálják. Érzem én azt 100%-nak is, de tudom, hogy az túlzás (a 99 az nem ;-)). Olyan rivalizálás megy közöttük, örökösen húzzák egymás agyát, hol az egyik kerekedik felül erőfitogtatásban és harci kedvben, hol a másik. Még nem is látják a reggelit (vagy a bármit), de azzal kezdik, hogy a Lócié miért több, miért nagyobb a pohara, miért több a joghurtja, miért barnább a pirítósa, miért habosabb a maci kávéja, miért mesélek hosszabbat Mózinak, miért őt veszem ki/törlöm meg előbb, Lóci miért adhat az arcára puszit Lolának, ő miért csak a hasára (betegség miatt mindenki csak a hasára adhatna, csak vannak szabálykerülők... ;-)) és sorolhatnám. Csak a fantázia szab határt. Az sem segít, ha magukra hagyom, mert akkor meg árulkodás van (már a neve is vicces a szónak :D). Én meg néha ott tartok, hogy megfogadom, holnaptól a konyhaasztal közepének örök ékessége lesz a digitális konyhamérleg, illetve egy literes mérce, és úgy porciózom ki az orruk előtt az elemózsiát, mintha minőségbiztosító ellenőrök lennének. Egyébként azok is. Közben tökre megértem, hogy ezt csinálják, csak buzi fárasztó egész nap lavíroznom közöttük, és döntő bíráskodni. Amit nem szoktam, vagy inkább igyekszem. Csak rossz látni a hasba ütést és a kroki könnyeket, de következő pillanatban hallom a kaján kacajt, mert oda-vissza megy ez. 90-99 százalékban folytonos a labdajáték, 1-10 százalékban meg labdát szednek. 

Nem úsztam meg...

Reggel 6-ra Mózi is lerottyant, hányással indította a napot... Teljesen egyértelmű, hogy míg Lócinak minden baci, vírus a torkára szalad, Mózi kiveti magából, és általában fél nap alatt jobban is van. Lehet, nem kell párhuzamot vonnom, de Lóci az, aki inkább emésztetlenül lenyeli a történéseket és hatásait, nem mondja ki, hanem más módon, más tünetekkel emészt/reagál, Mózi pedig kibeszélni, kihányja. Lolát igyekszem távol tartani tőlük. Lóci mára gusztin köhög, és folyamatosan taknyos. Pont a tavaszi jó időre pukkannak le... Vasárnapra ki kell kupálnom őket.

A megrottyant orgonasíp képekben (Lola csak tüsszög...)