Lola 2 - Mózi 7

Alá teszem a tartalmat a napokban, most ennyire van kapacitásom, de ezeket muszáj...

Hűűű, ilyen rég írtam...?

A gyerekeken - ugyan ők kicsit hadakoztak ellene - de benyomtam a SZUNYA-gombot, és különösebb mozgolódás nélkül 7 percet után húzza a lóbőrt mind. 

Én kevésbé vagyok stílusikon, mint Carrie Bradshaw, pedig törökülésben ülök a világító napfényben csuda cuki fekete bemóban :D a kanapén, előttem gép, körülöttem mérhetetlen kallódó kupi, mert tegnap eleresztettem a gyeplőt, ráadásul még ma is :D..., de poszt szülőben vagyok. 

Remélhetőleg ti is megszoktátok, hogy nem írok, nem tudok írni gyakran, de azért nem tűntem el.

Iskola-bölcsőde választásban, nyíltnapban, fejlesztésben, tornában, úszásban, ovi-jelentkezésben, év eleji játékvásárokban, induló jelmezvarrásokban, családi ünnepekben, vmi féle-fajta feltöltődésben (mert van, hogy mindannyian fél 8-kor kelünk hétközben) vagyunk így januárban.  Az első körös iskolai jelentkezésen túl vagyunk, annyira jó lenne, ha ez sikerülne is. Lolának túrtam bölcsődei férőhelyet a lakhely-óvoda tengelyen, most abszolút nem csináltam ebből (egyelőre) lelkiismereti kérdést, csak nem eszik meg egyik intézményben sem... Azért tegnap dél óta, mikor is elhoztuk a jelnetkezési lapot, és megbeszéltük, hogy visszavisszük a hét elején, erősebben áthat a NE MÁÁÁÁR, NEM AKAROM, hogy a legkisebb is ekkora legyen, mégis iszonyatosan várom, mert valamit vagy baromi rosszul csinálok, de picit türelmetlenebbül kezelem, hogy olyan kevés az az idő, amikor azt csinálhatok, ami jól esik, és akkor, amikor tényleg jól esik, és nem az időbeosztás vagy a tudatos józanész diktálja.

Tegnap elvittem a fiúkat úszni. Lolát nem viszem többet, mert a lepkeház jellegű melegben és párában meg sem áll, csak megyünk, lépcsőzünk... Kicsit olyan, mint Mózi volt kiskorában - de róla, a kétéves Loláról, majd egy másik posztban.

Gondoltam, ez űber f@sza lehetőség lesz: egy elgurult és talált egy óra, amikor olvasni fogok. Jött is velem Fa Nándor, jutottunk is ketten az előszóig, szempillantás alatt kizártam az egész Aquaticumot, amikor odajött egy anyuka, hogy hogyan tudok ekkora zajban olvasni? Hogy mi?? ZAJ?! HOL?? Csak kellemes háttér-lubickolás, csobogás volt nekem, hiszen egyetlen fenéktörlés, pelenkázás, visítás, szomjas vagyok - éhes vagyok, Anya leveszed, Anya beszélgetünk, Anya játszol stb nem zökkentett ki. Mondtam, hogy nekem ez nem zaj, sőt. És álltam is fel az ugrókőre, hogy fejjel ugorjak a betűkbe, de mosolyogva megint belekezdett valamibe, én kurtán válaszoltam (amennyire az én jó érzésem engedi kurtára...), de akkor már olyannak éreztem a fejesugrást, mint amikor tényleg kizökkentenek vagy megcsúszom, és hasas, girbe-gurba talpas lesz belőle. Innentől kezdve beindult a locsogás, hogy az ő gyereke mióta jár úszni, mi mióta (egy oviba járunk egyébként), hány helyre hordják ők: mazsorett, balett, sakk, angol (mert fáradhatatlan a kislány) stb. Én pedig béna vagyok, hogy nem mondom, hogy bocs, menj el vagy hagyj békén, mert szeretnék olvasni, vagy még egyszerűbben nem állok fel. Közben persze érzem, hogy én nem akarok most ilyen felszínes dolgokról diskurálni, mégsem lépek le/ki. Nándira kacsintottam egyet, hogy bocs ;-), és visszacsúsztattam a táskába. Fene a jólnevelt lelkemet vagy bénaságomat.

Egyébként nagyon élvezem, hogy szeretnek a fiúk úszni, cukik és ügyesek. Voltunk korizni is a keresztszülőkkel, azt is élvezték, és egyre jobban megy :D.

Mózi napról-napra komolyodik, tényleg működik ez a ne görcsöljünk, de ne szarjuk le, mert érik, fejlődik még sokat az iskoláig dolog. 

Csütörtökön nyílt nap volt az oviban, meg lehetett nézni az iskolába készülő gyerekeket a csoportban, hogy hogyan dolgoznak. Egyemmeg olyan büszke voltam Rá, és olyan jó volt látni, hogy ül és csinálja, érti, tudja. Azért minden részfeladat után megkérdezte, hogy kimehet-e pisilni (nála ez a jolly joker, amikor indolkotan ki tudja voni magát a szituációból... Remekül működik este vagy délben lefekvés előtt is, hogy Anya még kakálhatok? 

Érzem azért rajta, hogy amekkora önbizalma volt régen, most sokkal-sokkal óvatosabb, kivár, nem ő az első, figyel és megy a többiek után. MOSTani állapot szerint abszolút nem egy törtető, versengő, mindenáron küzdő alkat. Remélem, később sem orrol meg rám, ha leírom, de inkább a kényelmes típus. Amit nem muszáj, azt nem csinál meg. Vagy nem nyomul, hogy készen van, és még többet akarjon. Ezt nem problémaként vetem fel vagy élem meg. Csak szeretem látni, hogy látszólag ugyanabban a közegben, családban hogyan alakulnak eltérő személyiségű gyerekek. Mi az, amibe nem tudok (és/vagy nem is akarok pl) beleszólni. Hogyan alakítják egymást, hogyan alakít rajtuk a környezet, egy-egy kihívás vagy probléma. Ki veszi a szívére, ki gyalogol át rajta "leszarom" tablettával, ki árulkodik és mutogat a másikra, egy-egy vitából ki hogyan száll ki, ha nem avatkozunk be, ki a sportos, ki a szellemlovas alkat :D.
Mózi kényelmessége viszont elemi kíváncsisággal és érdeklődéssel párosul. Mindent megkérdez, ha valamit nem ért. Egy-egy szövegben, mesében, dalban bármiben. Én igyekszem, mint egy jól működő szótár először az ismert szavakkal körbeírni, majd mondatba, szituációba foglalva alkotok egy rövid történetet hozzá. Ha számít a hangúly, nyomatékosítom, hogy ez csak pejoratív vagy szó-szerint értendő. Keresek hozzá létező történetet magunkról, és sokszor megnézzük egyből a képet a telefonon :)). 

Most viszont én szállok ki a szituációbol, hogy legyen időm olvasni is. Folyt.köv. addig azért kiteszem ezt, hogy mazsolázzatok ;-)

Lóci 5

Isten éltessen Lócika!

Tegnap megünnepeltük Lóci Makit, aki lefekvésnél - a harmadik pusziadásra behívva - sutyorogva megkérdezte, hogy Anya, miért nem két nap a születésnap? Holnap is születésnapom lesz még? Én ezt úgy tekintem, hogy jól sikerült :). Ráadásul lesz majd még plusz nap, amikor a nagy családdal köszöntjük közösen őket itthon.

Már szülinapot megelőző este is bömbölt az Alma együttes száma, mert ezt kérték, hogy lefekvés előtt erre táncolhassanak :D. Sőt, hogy reggel ezzel a számmal ébresszük őket. Így is tettünk. Jól felhúztuk a hangot, hogy a gyerekszbában is ébredjenek tőle. Lóci volt persze az utolsó, aki kitámolygott, de a mámor egész nap tartott. Az oviban is megköszöntötték, sőt az egyik anyuka írt nekem délután, hogy tudjak róla, hogy a fiúk meghívták az egész csoportot a délutánra tervezett játszóházas murira... :).

Délelőtt én Lolával a bölcsiben voltam újabb érdeklődésen férőhely ügyében, majd bevásároltunk, és délben mikor letettem aludni akkor estem neki a tortának (Lola közben 12-től 16 órág aludt!!!). Az volt a terv, hogy 5 órába férjen bele a készítés mindenestől, éppen ezért hamarabb szerettem volna kezdeni, de így sikerült. Az eredmény szerintem cuki lett. Este vacsiról hazafelé kérdezte L, hogy csináltam-e rókás tortát. Mondtam, hogy nem volt idő, de bepótoljuk, és majd ma sütök, mert este már olyan későn érünk haza, hogy nem lenne készen ;-). Elkámpcsorodott, hogy De, Anyaaaa, megígérted... :(. Oh, jajjj, hogyan is felejthettem volna el...

Játszóház után elmentünk vacsizni, majd fürdés után jött a megelepi torta és ajándék, újabb Alma együttes, és tánc. Bennem pedig egész nap tomboltak az emlékek, ahogy váratlanul berobbant közénk Lóci, eszmélést sem hagyva az ünnepek után (nagyon sajnálom, hogy Mózi születése után nem kezdtem egyből blogolni vagy már előtte :(((...). Vele együtt születtem én is újból, sőt ez igaz az összes gyerekre.

https://tukkelutott.blogspot.hu/2018/01/hihhhetetlen-az-internet-imadom-d.html

A sós tejkaremell-krémes csokitorta recepteket innen és innen gyúrtam össze, a róka ötlet fondantból a pinterestről jött (fondant pedg a TESCOból ;-)), illetve a torta fatörzs szerű díszítését is a netről "loptam" vhonnan. Csokit kellett olvasztani, és szépen szétlapítani két sütőpapír közé, majd feltekerni szorosan, és hűtőbe tenni. Kitekerés után töredeznek ilyen alakúra a darabok.
Tálca gyanánt a szeletelt fatörzs idea pedig a karácsonyról megmaradt asztaldíszekből villant be, mert évek óta készítünk ilyen alapokra gyertyás ez-meg-azt az oviban, és ünnepek után el szoktam tenni :)

csoki vékony szétmaszatolása
sütőpapíron

2 réteg sütőpapír közöttegyenletesen szétlapítani
és feltekerni a csokit

hűtés után kitekerve ilyenre repedezik

ebből az omlós csoki alapból készült
3 emelet

Hihhhetetlen az internet - imádom :D

Lóci holnap 5. 

Annyira eleven tud lenni egy-egy ilyen születésnapot megelőző este, hogy ihajjj.... Szabályosan várom az éjszakát, és a szivárgó/elfolyó magzatvizet :D. Újra rámesnek a polcról az illatok, színek, fények, érzések, és az a hatalmas izgalom, agyonrágott várakokzással és félelemmel habosítva. Valaminek a vége, és közvetlenül valami újnak a felütése. Nem is forgatom itt most tovább ezt a nosztaligát és meghatódottságot, hiszen a tortát véglegesíteni kell legalább tervek szintjén, hogy holnap már csak alkotni kelljen. A tavalyi maki torta óta nem jött újabb állat a képbe. Továbbra is róka és maki a sláger. Bökött is kizárásos alapon rókára :). 

A kézügyességem (vagy inkább a rutinom) nem elég azokhoz a tökéletes torta csodákhoz, amelyek a pinteresten bóklásznak, illetve van itt sok minden, aminek bele kell férnie.

• nem feltétlenül szeretnék újabb tortaformát és/vagy komoly cukrászati eszközt venni
• csont sima marcipán és fondant bevonat kihúzva, mert nem vagyok egy Preston torta-műhely, és hál' Istennek ez nem is szerepel a listámon, hogy olyan tökéletesen - csak úgy mellékesen - megtanuljak tortát sütni vagy inkább díszíteni :D
• vmi olyan megoldás kell, ami elfedi a szépséghibákat, de olyan stílusosan, és mégse kisujjból kirázott egyszerűséggel (végtére az egyik gyerek a háromból 5 éves lesz :D)
• szerepeljen rajta RÓKA. vagy egy torzó vagy egy egész alakos vagy egy 2 dimenziós vagy egy fej stb - végső kétségbeesésemben egy rókaszőr
• legyenek rajta/mellette egyéb cukiságok (ha nem ehető annál jobb, hiszen, mikulás és karácsony, szilveszter után járunk, még át sem futott rajtunk az a sok minden...
• legyen a torta olyan, amit Lóci szeret. pl karamella, pattogatott kukorica, csokoládé...

• készüljön el egy fél napnál hamarabb... max 5 óra alatt sütéssel, díszítéssel.
• jobban nézzen ki egy ilyennél...

Hihhhetetlen az internet - imádom!! Kb 4-5 receptből és ötletből kb össze is állt, hogy holnap mi készül. Azért van bennem aggodalom, de majd mutatom akkor is, ha a fenti képre hasonlít jobban.

Megyek, fekszem, mert hajnalban kelnem kell, és gurulunk be a klinikára szülni ;-)

Tömbösített December - 2017, első koripálya

Nem hagyhatom szó nélkül az idei karácsonyt sem, mert jól sikerült, és mert nem maradhat "nyitva" a blogban 2017.

Most egy árnyalattal jobban tartottam az egyedüli decembertől, mert magam sem látom, hol folyik ki az erő, az idő és a türelem a rendszerből, de egyedül eléggé kifeszítve érzem magam. Korábban ezzel sem volt gond. Talán benne van a pakliban, hogy Lola totálisan kerek egész személlyé nőtte magát, ami a dac korszak miatt inkább 2-3 személynek felel meg bizonyos helyzetekben :). 

Szeretem, amikor valakitől azt hallom, hogy én olyan türelmes vagyok. És ja, én is annak tartom magamat egy pontig. Viszont azon a ponton repül a dugó... Ez nem kierőszakolt türelem, de úgy érzem, hogy enélkül működésképtelen lennék magam és a világ előtt. Viszont azt is tudom, hogy ehhez a türelemhez kipihentség kell és egyedül töltött idő. Ami nem csak az alvás, sőt ez alap esetben nem az első szinten áll, de mostanában mintha éves elmaradásaimat pótolnám, a nyolc (+/-) óra szigorúan meg van, képtelen vagyok hamarabb felkelni. Illetve iszonyatosan szükségem van a csak egyedül eltöltött időre (ami lehet blogolás, olvasás, futás/mozgás - na, ez nem volt sok 2017-ben).
Decemberben a késői fekvések miatt alkottam pár kései oviba indulást :D. Fél 10-es beérkezés a rekord...

Viszont a nagy sűrűségben az adventi kalendáriumot direkt úgy terveztem, hogy legyenek olyan programok, akár itthon is, ami "kőbevésett" a számomra, és nincs vacsora főzés, mosás, hajtogatás stb. Így valszeg idén ebből volt több. Cserébe fűztünk, mézesházikót díszítettünk és sütöttünk, hógömböt készítettünk "igazi" hókristályokkal, cukrászdában voltunk Borikáékkal, ovimentes napot tartottunk, volt egy dédimama 90 éves családi összejövetel,

A kép nem teljes :)

óriáskerekezés, nagynéni, mozi, dec 23 sörözés, NAGY karácsony, Ötye-karácsony, szilveszter, újévi korcsolyázás, kis családos-nagycsaládos-édes kettes program, grillezés és töltött káposzta (sütiket viszont nem sütöttem idén csak mézest). Ma pedig kitakarítottam, és mosok, amíg a gyerekek mamáznak.

A szent estét és a rákészülést egyre furmányosabban tudjuk kivitelezni, illetve korábban elég aktív voltam éjszaka, most ez nem ment annyira rendszeresen, mert Lola nyűgösebben aludt, 11 körül gyakran megébred, és akkor már daruval kellett kiemelni az ágyból. Azért sikerült Attilának varrnom az egyéb varrások mellett egy vadász mellényt, illetve az ÖYÉnek szerettem volna, de ezzel nem voltam elégedett, és egyszer fél 2-kor éjszaka káromkodtam egy cifrát, és azt mondtam, eleresztem... Majd lesz jövőre. A KULISSZÁK MÖGÖTT tehát egy merülő félben lévő Anya, aki ideig-óráig fel tudta szívni magát, de belátta, hogy mindenből ugyanazt a szintet 3 gyerek mellett már nem lehet teljesíteni, és bizonyos pontokat elengedett. A FELSZÍNEN cserébe három olyan boldog, lelkes és energiadús gyerek viháncol, hogy nekem megér ennyi átmeneti fáradságos évet. Az a boldogság, energia és öröm, ami süt belőlük (és nem csak ilyenkor), annyira jó érzés.

Attilát általában elveszítjük noveber végén , december elején (idén csak mikulás után), ő is küzd a saját elemeivel, és 22-én csobban haza leamortizálódva, így az év hátralévő része nálunk a karácsonyon túl a töltekezés és az újra egymásra, családra találás időszaka.
Továbbra is az Angyalok közreműködésével ágyazunk meg az Adventnek, közben "beletrollkodik" Miklós, és a Jézuska-angyalok kerekítik ki a Szent Estét.

Hagyomány a december 23-ai belga sörözés nálunk, amit azért előtte szoktam sajnálni, hogy erre az időre telepítettük, mert olyankor olyan jól jönne minden szabad perc és szufla 24-re. Menet közben ez már elszáll, sőt nagyon jól szoktak sikerülni. Idén nem is nyúlt hajnalig, de Pestről és Nyíregyről is érkeztek. Este mindent "elganéztunk", nem veszíthettünk időt a másnapból. A kalendáriumba úgy időzítettem a gyerekeknek a programokat, hogy a meglepetés-nap sorozat utolsó etapjára egy nagynénis 3D mozi dukált, hogy ez idő alatt mi tereprendezzünk itthon. Alighogy elmentek, Lolát ledugtuk aludni, és gyorsan-szaporán díszítette Attila a fát, én az ajándékokat csomagoltam még, terítettem, illetve előtte kemencében felkészítettük a töltött kápit. Életem 4. nekifutását, amiből egy nem volt sikeres, az első. A tavalyit igaz jobbnak éreztem az ideinél, de lesz még időm gyakrolni :D.
Lola persze nem aludt annyira nagyot, muszáj volt áttelepítenünk a fürdőkádba, hogy még ne lássa meg a Mindent.  Mozi után mamához mentek a fiúk, így mi már kikenve-kifenve mentünk értük, ott átöltöztettük őket, és úgy gurultunk haza, hogy itt már minden ingbe-glóriába....

Mi egyértelműen az a család vagyunk, akik a begyűlt, megmaradt muníciót erre az évvégi időszakra tartogatjuk. Hiába tervezzük el, hogy light-os karácsony lesz az idei, nem valósul meg igazán :). Készült hanganyag is, mert olyan jó visszahallgatni, kép és videó. A Szent Este csak a miénk volt, másnap ebédre mentünk Mamáékhoz, majd 26-án jött hozzánk a NAGY család mindenestől Pestről-Debrecenből kis gyerek-nagy gyerek, unoktastvérek, keresztszülők. Utána átvonultunk közösen Anyáékhoz, majd este haza.

December 27 a lányos Karácsonyé, itt is ért minket nagy meglepetés, de erről majd később...
Ezt - a novemberi sikeres gyermektelen eseményen felbuzdulva - idén teljesen gyerekmentesre szerveztük Sanyikámékhoz. Gyula Vitéz is elvitte a két gyerkőcöt, hogy tudjunk hangolódni. Sikerült :).

Ne tévesszen meg a kép,
ez csak erőgyűjtés az éjféli pezsgőbontáshoz...

Szilveszterre Pöffeszkedő Családos (by Bridget Jones) programot csináltunk itthon ötösben, házi mozival, pezsgővel, pattogatott kucival, trombitával, lencsével, virslivel, társassal. A gyerekek nagyon nehezen akartak kidőlni, de nagyon várták, hogy most éjfél után is fent lehetnek. Fél 1-kor csak betoltuk őket az ágyba, Lolát 10-kor.

Újév indításnak pedig csaptunk egy Benny Hill Showt a Jégcsarnokban. Sosem voltunk még korcsolyázni közösen, én kb 20 év alatt 1 szer voltam. A jó öreg Roces korim le is tört szó szerint a lábamról, ahogy felcsatoltam és felálltam benne. Úgy elöregedett a műanyag, hogy tompa, de biztos pattanással elvált :D. Még szerencse, hogy én a régi vagyok. A fiúk kaptak egy-egy pár korcsolyát elő-szülinapi ajándéknak, mi meg béreltünk. Rég nevettem ennyit, mint az első 10 percben, ahogy felmentünk négyen a placcra, a két gyerek eddig életében nem állt jégen és korcsolyában :D :D. Azt sem tudtuk, hogy mozduljunk el a palánktól. Végül felváltva köröztünk velük, majd az öltözőben megismert 2 srác segített, és elvitték a fiúkat gyakorolni, mi pedig nagyon romi-mód KORIztunk a fiatalok között :D.

Mondom a favorit karácsonyi ajándékot: 

Lócika egyértelműen távirányítós autót kért, és rajzolt(atott velem), ő meg kiszínezte. Nem is szerepelt más a listáján, csak ez. Mózinak első helyen az elektromos fogkefe állt, majd a kroki, és pár apróság. Karácsonyi listán túl, amit az utóbbi időben ugyan nem emlegetett, de tudtuk, hogy nála befutó lenne: egy TURBO VILEDA. Természetesen nem gyerek szett, hanem komoly igazi ;-).

Tudtuk, hogy Jenő Papa hozott nekik külföldről egy-egy távirányítós autót, és még 24-én reggel is úgy voltunk vele, hogy jó lesz. Viszont tört már el egy Lócika keze között, ami távol keleti minőség volt, pedig semmi extrát nem követett el vele, és olyan hatalmas bánatot és zokogást okozott, hogy ezt nem szerettük volna a fa alatt kockáztatni. Illetve L. meglátott egy méretes autót a TESCOban, és nem emlegette, hogy pont azt akarja, de éreztük, hogy valami nagy ágyu kellene neki, ami kibírja az ünnepeket is, és olyan nagyon csillogó szemű boldogságot gerjeszt. Az utolsó pillanatig kitartottunk amellett, hogy nem veszünk másikat, max ha eltörik ez is hamar, szülinapjára kap egy komolyabbat. Csak nem hagyta nyugodni egyikőnket sem a dolog, hiszen, csak erre vágyott... Attila 24-én délelőtt hívott fel, és küldte át a képet, hogy csak vegyük meg ezt neki, ne legyen elkámpicsorodott maki. És nem lett :)). Tényleg úgy és annyira örült és örül a mai napig. Akkora becsben van, hogy nem bántuk meg.

Viszont éreztük, hogy Mózi is nagyon örül az ajándékainak, de olyan mélységű eufóriát, amit Lócinak az autó okozott, nem sikerült adnunk. Látszott, hogy kimondatlanul tompítja az ő örömét Lóci frenetikus, de vegytiszta és önzetlen boldogsága.

... közben fogja a kroki lábát is álmában

A VILEDA szett utolsó javaslat volt egy héttel karácsony eőtt, amikor már minden megvolt, és Dózsapeti keresztapa kérdezte, hogy minek örülnének. Mózinál javasoltam a felmosó szettet. Csak röhögött, hogy kinek lesz ez öröm. Nekem vagy Neki :D. 

Ők 26-án jöttek, és csempészték a fa alá a meglepetéseket. És itt éreztem, hogy befutott az I-re is a pont. Szerintem Ti nem sejtitek, hogy egy gyerek (Mózi) mennyire tud örülni egy TURBO VILEDÁnak. Rettenetesen. Mózi amúgy is az örök segíteni akaró, napokig ki sem esett a nyél a kezéből. Vittük Nagyanyáékhoz, és 200 forintért felmosott :D, majd Dóriéknál is ennyiért, és kitalálta, hogy a pénzből felmosó szert fog venni. Alig várta, hogy nyisson a DM. Attila vitte el őket (Lolán látszik is a képen :D) 27-én, és olyan boldog-büszkén újságolta a pénztárosnéninek, hogy mit kapott, és hogy a saját pénzén veszi a felmosót. Azzal is alszik. Meg a vödörrel. 

Köszönöm az összes szárnyas és szárny nélküli, de glóriás Angyalnak és Jézuskának az idei decebert. Nélkületek ez nem sikerült volna ennyire kereken. x