Lóci 5. foga

Lócika egyből kezdi feltölteni a vámpír fogacskái között az űrt. kibújt az ötödik foga, felül középen jobb oldalon :). Pár nap és kint van a hatodik is. Durvaaa. Kis cápa.

Fuss Dagi!

Én akarok lenni a friss Fuss Dagi (aki bokaficama ellenére cirka 23 óra alatt, de lefutja a londoni maratont).

Veszélyben a szeptember 8-ai NiKe félmaraton. Az csupán egy elenyésző indok, hogy 2 kezemen megszámlálható, mennyiszer voltam futni az elmúlt hónapokban, a másik tény kicsit makacsabb, és "csakazértis" teljesítésre sarkall. Két hete elkapott egy gyors lefolyásúnak remélt torokfájás, ami két nap rekedt bizakodás után, orvosi javaslatra sem folytatódott antibiotikumos kezelésben csak hasonlóan reményteljes rekedt kézrátétben a szoptatás miatt: homeopátia, köptető, szopogatós Tantum Verde, ezüstkolloid, C-vitamin, propoliszos méz, tea, crossed fingers... Sajnos csúnya köhögési rohamok, és hajnali átvirrasztott SPAR, TESCO, Müller, ALDI katalógusnézegetés és fuldoklás sem segített, így három nap után bevetésre került az antibiotikum. Pusztította is bennem, amit kellett, de addigra az egyik köhögési rohamban megnyekkent a bordám. Eléggé... A röntgen hivatkozik mellhártya gyulladásra és nem zárja ki a törést sem :(. Mondanom sem kell, még nagyobb kedvem lett futni. Kimerészkedtünk egy pallagi tesztelésre, hogy képes vagyok-e futást imitálni. És igen. Imitálni mindenképpen. Beszélni nem bírok közben, ami nem baj. Felsőtesttel mozogni, forgolódni derékban nem bírok, de nem is kell. Szimplán az alsó végtagjaimat pakolni egymás után, és karral hajtani magam előre szegezett fejjel megy. Megállni nem volt jó. Sőt, este igen csak mondogattam, hogy talán az ötlet sem volt jó, de ennek ellenére még neki futok egyszer-kétszer. És ha nagyon nem megy, akkor storno ez a program egy időre.

Ötleteket várok

Kérdezem én az összes Bilibo-t ismerő és használó rokonomat, ismerősömet, valamint rajtuk túl az oldalt szorgalmasan látogatókat, hogy mire használják, használnák otthon a BILIBO-t. Akkor is, ha csupán szennyes hordásra (Mózi abban hozta utánam a fürdőszobából a mosnivalót, amit elpotyogtattam :)) Elkélne itthon egy-két inspiráló friss ötlet. Lócika nagyon szeret benne csücsülni, de az kevés.

Szóval okos

Úgy dagad a mellyem, mikor Erzsike néni átadja Mózit ölből ölbe, vagy csak kihozza, hogy úgy imádja ezt a gyereket :). Márti néni is mindig meséli a nap végén, hogy leadja a fél életünket itthon, hogy merre járt, hol ugrált, hol csúszkált, milyen karúszója van (polipos :)), és hogy olyan okos. Ma pl a bölcsőde udvarára beállt egy teherautó délelőtt, mert újítják az óvodát, és a gyerekek fürtökben lógtak a kerítésen, hogy mi csipog. Mózi meg mondta, hogy ez tolatóradar!!! Ilyenkor nem sajnálom a befektetett energiát, hogy százszor elmeséltem, visszakérdez, megnéztünk nem egy ilyen járművet, ami hátra felé menet csipog. És hogy nem intézem el annyival, hogy SEMMI, meg NEM TUDOM, NEM KÉRDEZZ ENNYIT stb. (az orvosi rendelőben mindig hallok, látok olyan elrettentő példákat, hogy fogom a fejem. pl tegnap varratszedésen voltunk, és várt egy kisfiú is, aki nagyobb volt Mózinál, és látszott, hogy meglehetősen izgul, be volt kötve a keze. meg sem mert mozdulni, de a lábát himbálta. közben persze nyikorgott alatta a műanyag széksor. erre az anyuka!!! nem is egy idegen, hanem a saját anyja: ne mozogj már, ülj normálisan, és leszorította egy pillanatra a lábát, de ezt olyan arrogánsan mondta, hogy szabályosan megsajnáltam szerencsétlen fiúcskát. úgy ölbe vettem volna. közben Mózi is ott ült koala pózban, mert ő is nagyon be volt tojva :(...) Szóval okos (és itt egy szerényen büszke emoticon).

Mózi megmondja - gyerekszáj

- Anya, ez mííí? Hogy működik? ELemmel?  (az L betű azért van kiemelve, mert mióta szépen ejti, mint egy kis kaméleon öltögeti közben. pl zöLd, hoL :))
- Nem
- Akkor áronnal?

Lefekvéskor bevitte magával az egyik fluoreszkáló gumi labdát, és mondtam neki, hogy adja ide, a lámpa mellett feltöltöm mielőtt kimegyek, és akkor a takaró alatt is világítani fog. Ezután hangzott el a fenti kérdés. Most ez érdekli. Hogy mi működik elemmel, mi árammal, mit kell feltölteni vezetéken keresztül. Erre itt egy újabb csavar :), valamit elég csak fényre tenni, és világít.

Korunkat meghazudtolva ülünk az Árkád teraszán ;-)

Ma végre megint úgy éreztem, hogy de jó dolgom van. Dehogy akarok én visszamenni fát vágni valami üvegablakos légkondis - már ha a tekerőgomb elérhető magasságban csatlakozik a falba (ami örök vitára ad okot házon belül, hogy mi legyen a kinti 40 fokban a benti limit, és legalább 21 foknál több) kalickába, jó nekem a tűzhely mellett, aztán majd valahogy...

Sanyikámmal már több levélben és telefonon keresztül egyeztettük, hogy akkor ma, az első komoly sétájukat, ami nem csak kutyasétáltatás, megfejeljük Lócistól mi is. Jól is tettük. Friss vér csörgedezik az ereimben, hogy újabb hozzám jó közelálló fog pelenka árfolyamot figyelni és mesteri szintre emelni a kuponozás művészetét, hogy lesz olyan lelki társam, aki ropizabáló, és mégis van teje :). Aki futni fog velem az erdőben és a pályán és bárhol szoptat (ok, tudjuk hogy vannak illendőségi normák), akinek hatalmas esemény és címszalag lesz, egy-egy karcoló fogrügyecske, és aki előbb vagy utóbb biztosan megérti és társul is a megőőőőrülök, ha ez így folytatódik tovább részhalmazhoz. Ma viszont csak szimplán császkáltunk, és teraszon üldögélve, leparkírozva a két mózessal megvitattunk sok ilyenkor fontos témát. Nem készült rólunk kép, de belül lefényképeztem, mert olyan régóta vártam már erre. Bíztam benne, hogy valamelyik gyerkőcnél csatlakozik, és hogy nem leszünk elcsúszva időben rettenetesen. Isten hozta hát Sanyikámat is a fedélzeten Boribonnal.

Egy újabb fogacska (IV.)

Átbökte az ínyét tegnap Lócinak a negyedik foga. Úgy néz ki mint egy bébi vámpír, mert a felső szélső metszők bújtak ki hamarabb, nem a középsők :). Mondanom sem kell, hogy rettentő cuki, nekem biztosan.

Lőrinc napi Fogtündér (III.)

A héten, de legalábbis a második felében én voltam minden férfi és gyermek rémálma. Megkezdtem a sárkányosodást :(. Egyelőre pórázon, és remélem, még megszelídíthető. Most minden esetre két meséskönyvre való fejet növesztettem.  Ez sajnos valahogy tényleg így igaz. Próbálom a hőségre fogni, de inkább minden együtt. Újabb "alja" állapotot értem el - ez a csúfondáros igazság. Egyszerűen a sok az sok (de még a kevés is az most). Vagy még rosszabb: én vagyok gyenge láncszem, aki nem bírja a kiképzést. Már addig merészkedtem délelőtt, pedig ilyen nem nagyon volt eddig, hogy Attilát direktbe haza hívtam, hogy mindegy mit vagy hova, de vigye el mind a két fiút két órahosszára, mert nem akarok se pelenkázni, se etetni, se kakaót csinálni, se főzni, se vasalni, se mosni, se teregetni, se takarítani, se mosogatni, se ágyat húzni, se türelmesnek lenni és se jófej anyukának. Így is lett. Délelőtt 11-kor befeküdtem az ágyba, és fél 2-ig aludtam. Utána hogy simuljanak a ráncaim, a gané harci helyzettől függetlenül nekiláttam Lócika első névnapi ebadtáját megvarrni. Segítségemre volt szabásmintával és leírással a Játékok szívvel-lélekkel című könyv.
El is készültem vele, de Mózi olyan féltékeny lett rá, hogy Lóci eddig kb nem is látta. Most is Mózi ölelgeti álmában, illetve hordta Gizi nénihez (gyerekorvosunk), mert egy üveg elvágta a kutya lábát... A szerepjáték oldja a feszültséget, segít feldolgozni az eseményeket.

Negyed tizenegykor van csend itthon. Egyre durvább a helyzet. Kimerít. Mert reggel fél 7-kor kelés van. Nekem pedig lenne tanulnivalóm is, és a fejem befogadóképtelen így. 

Megyek is hunyni. Névnapi fogacska jobb felül kint van. Csók Nektek

Jaaaj, ezt most találtam a gépemen...

El is felejtettem, hogy készült márciusban az Anya szülinapján ilyen :).

Anya ágáról felfelé és lefelé a nők, majd az összes fiú unoka egy-egy kézben (Juditkának még csak pocakban)

Kórházi csendélet

Mondanom sem kell, a bölcsi nem volt jó ötlet még Mózi frissen összefércelt rongylábának... Picit begyulladt a seb csücske, így a tegnap délutáni programunk az volt, hogy elfurikáztam a Kenézyben, és ültünk, várva a sorunkra. Sok-sok MIÉRT? MI AZ? MI ZÚG? KI AZ? MIÉRT FEKSZIK? MIÉRT FÁJ? MILYEN/MELYIK AJTÓ? MILYEN SZÉK? MIÉRT GURUL? HOVA MEGY? MIÉRT VILÁGÍT? HAZA AKAROK MENNI! APA ÖLÉBE! PUSZIT AKAROK TOLSZTOJNAK... ÉN VOLTAM ÚSZNI stb. hagyta el a száját a várakozás alatt, amíg összeizzadtuk magunkat és egymást a kórház klímamenetes folyosóján. A rendelőben olyan éktelen visítást vágott le, hogy már számomra is ijesztő volt. Olyan sokkos állapot közeli. Az orvos és az asszisztens sem volt gyerekbarát. Ahelyett, hogy nyugtatták volna, azt mondták, hogy Fejezd már be! Jó' vanna, nem kell így visítani! Már én szóltam rájuk, hogy nem volt még ilyen helyzetben, természetes, hogy be van tojva, ha 30 centis szabó ollóval hadonásznak körülötte. Nem volt jó emlék egyikőnknek sem. Ráadásul ma délelőtt megint ott kolbászoltunk a sürgősségi labiritusban, és elhiszem, hogy meg volt rémülve már kint is. Én is. Sok ember és sok színű, sok ajtó, és mind mögött zúg valami, mindig kinyílik valamelyik, mindig jön rajta át ki vagy be valaki, kint is fúrnak, zúg a kv automata, szirénázik kint a mentő, tolnak be ágyat, széket, öreget és fiatalt törve, horzsolva, zúzva. Egy hős volt, hogy ennyivel kibírta a mai kötözést. És persze én is, hogy tartottam benne a lelket, és főttünk közösen :).

Az első midig számít - első kórházi öltések, Mózi

Olyannak miért nincsen kipontozott hely a babanaplóban, hogy első öltések? 

Ezért nem az igaziak ezek a naplók, és kell a blog. Nem csak az a mérföldkő, hogy első mosoly, első hajtincs, első lépés... stb. Hanem a Kenézy-s első öltés is számít :(.
Mózi délben levert egy üvegpoharat a hűtőről, és a csempéről visszaverődött a lábfejére. V alakban bevágta, két öltéssel varrták. Attila vitte el, volt nagy sírás-rívás. Most 10 napig nem érheti víz, így ugrott a ceglédi csúszdaparkozás, ami miatt szintén lesz sírás-rívás. Nem is férfi az a férfi, akiből nem hullik a kóc, és nincs valahol varrva.

Jön a fogam, no! A furulya is
teli van nyállal...

Úgy tűnik, ezt nem úszom meg egyik csecsszopó gyerekemnél sem :(. Éjszaka a szoptatásba belealszom, gyerek mozog már annyira, hogy csak a felsikító sírásra pattanunk ki az ágyból, mert leesett.... Még most is szaporán dobog a szívem és olyan gyengén rezgek belül ha felidézem az éjszakát... Egyem meg milyen rettenetes lehet neki is arra eszmélni, hogy BUMMM!! Hátha ez most terített bennem akkora bűntudatot, hogy többször nem játszom el, csak gyerekenként egyszer.

Most fejeztük be a barackozást. Olyan jó etetni, olyan finoman cuppog, olyan ügyesen szippantgatja le a kanálról, meg lapátolja be az öblös kis nyelvével. Azért még nem 5 perces procedúra egy nagy őszibarack elfogyasztása, de biztosra veszem, hamarosan fele ennyi idő alatt is leműveli.

az új trónusomban (kinövöm a régit)

Tegnap itt volt a védőnő (vártam már, mint a messiást), hogy saját környezetben nézze meg Lócit, hogy mozog, elég-e ennyi, biztos, hogy jól csinálja-e. Parásabb vagyok, mint Mózinál, főleg mert hatalmas mindene (feje, teste, kilója, szeme, étvágya :). Megnyugtatott, hogy nincs elkésve semmivel, elég küzdő fajta, de a tekintete mindig előrébb jár, mint a teste. Ezen aztán pikk-pakk begőzöl, hogy ő hason fekve nem halad csak hátra. Amikor nyugodt, akkor bűbájos, mosolygó, beszélgető, vigyorgó, szendergő. De ha nem, és kell valami, akkor hangosan visít, sír, egyre jobban begerjed. Látszik, hogy most már nagyon kell a társaság és szórakoztatás. Nem lehet bármikor betolni babakocsistól a fa alá, hogy nézegesse a leveleket, ágakat. Ölből, függőlegesből szebb a világ. Nyilván :). Miért vagyunk ezen meglepődve.

Kicsi Borinál látogatóban (pedig ő sem pici)

Mózi szövegel

Olyan nagy szerelemben vagyok magammal, mikor már reggel 7-re futottam 53 percet, és mire kel Mózi már zuhanyoztam és kávézok is. Hiába tudom, hogy ezzel az énemmel vagyok kibékülve, aki legyőzi magát és saját renyheségeit, azért ez sokszor nem vagy keservesen megy. Energia magas bennem most, tevékeny napom lesz, már látom.

Az illatokkal megvezethető vagyok. Nincs okom rá, de néha olyan intenzíven érzem a fajtájukat (általában, ha éhes vagyok :)), hogy csak amíg a piacról hazagrasszálunk, úgy felszíííívom magam, hogy... szív, sűrít, lent tart, kipufog.

Először a csarnokot elhagyva a pékség, utána a Mele kávézónál a pörkölt és főtt kávé illat... A sarkon a Primavera fagyizó. Ha ezt a szakaszt eddig kibírtam egy levegővel, akkor a Kismandula cuki szellőzőjéből a tini disco tutti fruttis füstgépe ontja a tejszínhabos süti mámort. Ami egyébként süteményként igazán nem hoz lázba, na de áthaladni ezen a blokkon nem lehet anélkül, hogy ne szimatolnék mélyen és szaporán a levegőbe. Utána jön a Gödör étterem, ami igazi retro menzás feeling, majd újabb pékség... Itthon pedig kutya szag ;-).
Megosztok inkább pár gyöngyszemet Mózi szövegeléséből.

Jelenleg kedvenc mondatszerkesztése és szóhasználata:
- ha valamit egyedül szeretne véghez vinni:

Én csinálok zenét. Magától.
Én megyek be a szobába. Magától.
Én eszem meg. Magától.

- a másik ami különösen érdekli, a dolgok eredete:
Anyaaa, az mi? (mutat a reggeli öltözködéskor nőiességemre :))
A puncim.
Milyen punci?
Az enyém.
És hó(l) vetted?

Vagy mutogat az utcán emberekre, vagy itthon ránk
- Hó(l) vetted magadat?

:D

Miután mondtam neki, hogy így születtem, most már ő is azt válaszolja, ha visszakérdezünk, hogy Mózi, Te hol vetted magadat?
Így születtem.

Esténként kéri, hogy meséljem el, hogy bújt ki a pocakomból. Miért sírt, amikor "kipottyant" belőlem, és hogy ott kezdjem, hogy siettünk be a kórházba...

El vagytok hanyagolva

Tudom, mert én csinálom. Elnézést is érte. De hogy a pöttybe ne lennétek? Bölcsi szünet van, Mózi 7-kor kel, és este fél 10-ig le sem ül. Ha úgy adódik, és egyedül maradok az esti szeánsz idején, akkor megpróbálom csak azért is hamarabb ledugni, hogy naaa, azért már én is hadd csináljak valamit. De hiába. Alvás nincs belőle. Már most meg sem próbálom. Valamelyik nap negyed 9-kor jöttünk haza a játszótérről. Használható udvar híján a szomszédos játszit már magunkénak érezzük. Vagy azért mert sokan vannak vagy azért, mert senki nincsen ott este negyed 9-or.
Érzelmi dömping van belül. Nővérem zárta a szülési hullámot július 24-én, de ő már "csak" hatodik volt a sorban június-júliusban az egy szem fiúcskával :). Azért ez a sok közelálló produkált bennem sok ismerős, és hozzám közelálló érzést, ami belül láthatatlanban megtette a hatását. Annyiszor újraéltem a két szülést és azt a tenger sok gyümölcsöző érzést, hogy nem is akarom, hogy ezek kívülről is látszódjanak feltétlenül.
Holnap tervezem hogy hatékonyabb leszek itt az oldalon. Addig pedig egyetek sótlan pörkölt földimogyorót!

Fogtündér II.

Most este felfedeztem, hogy megjött a párja az alsó metszőnek. Mától két kis fogkezdeménnyel cincálhat Lóci. Teszi is :S

Fogtündér I.

Felénk a 'szárnyas fogas' még csak hozza a fogacskákat. Lócinak ezennel meghozta az elsőt, ami a jobboldali középső-alsó metsző. Ez így értelmes...? Ááááá, de cuki lesz :)

Tejfakasztunk

A Campus Fesztiválon Bori egészségére!!!

Isten hozott Bori Baba :). Brékó-brékó, itt sokadik Keresztanyád.

Úton van Kerekes Boríííííííííííííííí!!!

Vele együtt hamarosan születik Kerekes Apuka és Sándor Mama!

Kell valami elfoglaltság

A bölcsi szünet előtt, az utolsó napon kiadták az üzenőfüzetet, amibe havi rendszerességgel biztos kerül információ. Most írtak egy összegzést Móziról, hogy milyen jól beszokott a csoportba, milyen hatalmasat ugrott a kommunikációs készsége (ez a legszembeötlőbb), milyen jól eljátszik, és hogy mekkora nagy mozgásigénye van. Miután beszalad a csoportba, meg sem áll, csak enni, majd ebéd után egyből elalszik, de utána megint meg sem áll. Ezt veszem észre én is.... Lelőhetetlen :). Aminek örülök, sőt. Csak picit fárasztó. A héten egyszer kisétáltunk a Lovardához (amiről megemlékeztem), illetve másnap a 'Nagy Egyetem' előtti szökőkúthoz. Ez a színház mellől nem kis távolság egy 2 és fél évesnek - szerintem, de ő jött motorral, lábon, egyszer sem kellett felvenni. Kint aztán megint futott, ugrándozott, lépcsőzött, csúszdázott a lépcső oldalában, kavicsozott, majd másfél óra hancúr után haza sétáltunk, motoroztunk.... Ez egy felnőttől is szép teljesítmény. Tegnap aztán nem mentünk ilyen nagyot. Helyette beizzítottuk a pókhálós játékot, ma pedig reggel krumplinyomdáztunk.

 

A pókhálós játék lényege az lenne, hogy ragasztószalagból az ajtófélfák közé ki kell feszíteni a hálót, és abba papírgalacsinokat dobálni, célozni. A mi ragasztónk nem volt elég jó ragadós, így nem tapad bele a papír. Helyette ping pong labdákkal céloztunk át rajta.

http://lifewithleslie.net/spider-web-shooting-game/
ötlet innen

Lóci még csak csendes szemlélője a dolgoknak

Tartogatok mára is egy kis unaloműzőt a számotokra - Sándorság

Már olyan sokszor be akartam számolni róla, hogy Sanyikám és én miért lettünk Sándorok, hogy most nyélbe is ütöm a tájékoztatást. Biztos idiótaságnak tűnik olvasva (meg félre is érthető), hogy egy nőnemű lény, miért Sándor, főleg miért Sándor kölcsönösen. Még ebben a csavarodott világban is furcsa, ahol két lábon szaladgáló Kazetták is vannak anyakönyvezve, bődületesebb baromságokról nem is beszélve.

Próbáltam a neten ráguglizni, hogy megtaláljam az eredeti kiindulási pontot, azt a bizonyos továbbküldős történetet a maga bölcsességével, és amiket rendszerint csuklóból törlök, ha így kezdődik a tárgy, hogy : Fwd:...

Ezt valami miatt anno mégis elolvastam, sőt tovább is küldtem az akkori Kató Eszternek azzal a kérdéssel, hogy ugye mi is Sándorok vagyunk? És ja. Azok lettünk. Keményen összenőttünk a névvel egymás számára.

Próbálom felidézni a történetet.
Egy építkezésről szólt, ahol volt egy nagyon pozitívan gondolkozó, minden szar ellenére szépet kikerekítő (lehet kicsit az a balf*** kategória?) kőmíves, - mondanom sem kell - Sándor, aki egy napon lezuhant munka közben arról az épületről, amelyen dolgozott, és összetörte magát. Arra nem emlékszem pontosan, hogy milyen testi vagy szellemi/érzelmi fogyatékosságot szerzett, minden esetre ebből is csak a jót igyekezett kihozni, nem elmerülni saját bánatában.
Egyértelmű, miért voltunk annyira fogékonyak a továbbküldős, gejl történetekre, hiszen mélyebb bugyrokat kóstolgattunk akkor, de pozitív bőrünkből nem tudtunk és/vagy akartunk kibújni akkor sem. Így ragadt ránk a sándorság :). Most már Ti is tudjátok.