BÚÉK

Kívánok Nektek boldogot és sikereset. Az újévi fogadalmak megvalósulásának valószínűsége legyen a lehető legnagyobb, Ti pedig legyetek a lehető legelégedettebbek. Jövőre újra ugyanitt.

A hímzőráma idén nagyon bejött

2013 pedig a  filc éve volt :). Egyértelmű.

Ma még ezt a posztot bővítem

Csipkedem kicsit magam, mert januárban már nem akarok a karácsonyi szöszmötölésemmel foglalkozni. Kezdenek a napjaink szétcsúszni az ünnepi későn fekvés miatt, és bölcsi hiányában élvezzük a 9 órás, fél 10-es kelést. Így viszont borul a délutáni szunya, és az esti fekvés is. Nem is szaporítom tovább a szót, mutatom a borosüvegre varrt takarót, ami eredetileg bögre melegítő. Marika küldte át a mintát, én annyit módosítottam rajta, hogy nem "elviteles" bögrére varrtam.

Megosztom, hátha megvarrja legalább egy ember ;-)

Ej, mi a kő! tyúkanyó,...

Közkívánatra: Kerekes Pipi!! Ezt a kotlóst már egyszer felraktam, de akkor még kerekek nélkül. Immár gurulni is tud a megtermett jószág. Apa (mármint az enyém) segített kis kocsit gyártani alá, mert nekem erre már nem volt kapacitásom, viszont a leírás szerint nem kell ilyen komoly szerkezet hozzá. Azt mondta, ne baszarintsam el azzal, hogy csak ímmel-ámmal fejezem be :). Azt hiszem, már sejtem honnan van bennem az ilyen apróságok és részletekbe menő tökéletességre való törekvésem. Nekem már csak rá kellett varrnom. Tetszik. Egy megrendelőm már van is rá. Én pedig már ki is néztem hozzá az anyagot.

Ezt a madarat egyébként egy húsvéti Praktika magazinból követtem el. Majd pontosítom, hogy melyik is volt. Úgy tűnik, csak elég termékeny voltam idén karácsonykor is ;-). Még mindig van mit ellőnöm. Most viszont kirakózok Mózival, amíg Lóci alszik.

Keresztszemes karácsony

Készítettem két kis karácsonyi verebet hímzőrámában, valamint rénszarvasokat süteményes üvegre. Az ilyen ajándékokat szeretem, amit olyan nehezen adok tovább, és úgy vagyok vele menet közben, hogy ezt inkább megtartom, és majd csinálok ajándékba egy másikat. Az idő viszont általában nem az én kezemre dolgozik, és meg kell tőle válnom. Legalább jó érzéssel adom :).

Megosztom a rénszarvasnak a mintáját is, hátha jól jön valakinek jövőre.

Nyolcadik fog

Persze itt az önző öntömjénezésemben elfelejtettem Nektek elmesélni, hogy Lócinak kint van a 8. metsző foga balra alul. Tapogatom a hátsókat is, tetszik is neki, mert szerintem attól van ilyen szintű bőgőzés és nem alvás itthon.

Mára tolok még egy hálózsákot :)

Lócinak varrtam egy puha meleg hálózsákot XL méretben, hogy jól elférjen benne. Varrtam rá kék kis szalagokat, hogy a végét fel lehessen kötni, és most is jó legyen. Így még puhább és még ölelgetnivalóbb, már ha lehet ezt fokozni.

Több napos fosás után, reggel készült a kép. Imádom.

Holnap is kiakasztok 2 kis gyöngyszemet ;-), aztán lassan véget is ér az idei év. Nincs megállás. A január is sűrű lesz. Remélhetőleg annál is sűrűbb. Ha nem vagyok itt az azért lesz.

Büszkeségem a teasüti

Apa az utóbbi időben komolyan teázik. Nem csak az aromás, filteres teának csúfolt változattal játszik, hanem komolyan űzi hőmérővel, kis marokba, tenyérbe illő csészével, igazi zöld és fekete teákból innen. Gondoltam, mindenki teában fog utazni, így én próbáltam elkerülni a "sorbaállást", nyilván ki akartam lógni valami egyedivel :). Jött a villámlás a fejemben, hogy csinálok igazi teasütit. Mármint teafilter alakút, és felzsinórozom, felcímkézem, bedobozolom.  Így is tettem. Elkezdtem a neten címke után kutatni, hogy ne kelljen még ezt is megszerkesztenem, mikor jött a döbbenet. Valaki ezt már kitalálta előttem. Annyit loptam az ötletéből, hogy én is bemártottam csokiba. Mutatom is:

Az igazi TEASÜTEMÉNY

Ezeket a filterek utána belepakoltam egy általam készített karácsonyi mintás dobozba, amihez sablonként egy széttépett teás doboz szolgált. 

Mellékelem a címke papírját, ha valaki kellőképpen játékosnak érzi magát és kedvet érezne a sütéséhez.

És ha már apa, akkor azért ajándékoztam a süti mellé és a bolti vásárfia mellé igazi teát is kóstolónak szépen beüvegezve. 

teafiolák

És ha már Attila

Akkor elkezdem felsorjázni az ünnepi alkotásaimat. Kezdem akkor az Attila képével, amit októberben néztem ki Vácon, és mikor hazajöttünk elkezdem levadászni hozzá a szükséges hozzávalókat. Végül a keresztszemes nyomott lenvászon anyagot Olaszországból sikerült megrendelni, december közepén pedig már neki is kezdhettem. Minden évben próbálok személyes remekművet is prezentálni a vásárfia mellé. Lehet egyébként, hogy ennek csak én örülök, mert olyan jó csinálni ;-). Hogy meg is maradjon bekereteztettem, és csillogásmentes üveg mögé zárattam, hogy ne  porosodjon, fakuljon. Biztos, ami biztos.

Segítek: a minta a RICO 122-es katalógusból készült (Wintertraum)

Tekerjünk csak vissza december elejére!

Oda, ahol a gyerekek adventi kalendáriumát ecseteltem. És mondtam, hogy gondoskodó kis szívem Attilának is készített. Azt nem tettem még fel, pedig jó az ötlet. Szerintem. A feladat kicsit nagyobb volt, mint hittem, de azért elkészült. Családi fotók voltak nagyszülőkről, szülőkről, testvérekről és kapcsolt részeikről. Ezeket szerkesztettem meg egységesre (fotóztam le szkennelő híján, akiről nem volt digitális verzió, majd kicsit kiigazítottam a csorbát), és hívattam elő kisebb-nagyobb formában. Majd vettem egy parafatáblát, a keretet lefestettem, a képek hátulját dekor kartonnal leragasztottam, vágtam hozzá plecsniket, azokat felszámoztam, ráragasztottam a képek hátoldalára. Először kilyukasztottam felül középen a képeket, utána vertem beléjük szegecselővel kis hobbi ringlit, majd gombostűvel felakasztgattam. Minden nap meg kellett fordítani egyet, így 24-re összeállt egy családfa. 

Adventi kalendárium házilag

Nem tudom, mennyire látszik így a valóság, de kb sejthető.

A részletek kitartanak szilveszterig

Úgy vágok bele, hogy nem állt össze még a fejemben, melyik végét is fogom meg a beszámolónak. Legfőbb feladatom 2014-re továbbra is az, hogy rögzítsem magamban: A KARÁCSONY MÉG JÓ PÁR ÉVIG NEM A MEGHITT MAGUNKBASZÁLLÁS ÉS UNATKOZÁS, HANEM PÖRGÉS-FORGÁS, VILLÁMLÁS. Van naaaagy család, vannak kapcsolt részek, hál' istennek sok sok jó barát - már-már családtag, jövés-menés, több irányba való megfelelési kényszer. Már karácsony első napján megállapítottam, hogy ez az 1+2 nap rettentő kevés mindenkire úgy igazán. Mert idén leginkább arra vágytam volna, hogy édes négyesben ünnepeljünk 3 napot legalább, utána 2-3-at a családdal, mert azt is úgy szeretem, és még legalább 2-3 napot a barátnőkkel. Így lett az egészből rohanás, és hatalmasra hízott vágyakozás, hogy Attilával ne csak integessünk mindig a szoba két végéből egymásnak. Számomra ez a legszembeötlőbb váltás 1 és 2 gyerek között. Hogy olyan minimális idő és figyelem jut egymásra. Mármint Attilával egymásra. Egy gyerekkel még mindent lehet. Őt még mindenhova lehet vinni, őt még lazán le lehet "osztani", ha akarjuk. Kettő mellett viszont az idő síkja eltorzul és megrövidül. Év végére Attila hiányzott leginkább.

Természetesen minden klappolt. Visítva, szervezve, kapkodva, de gyerekek mit sem sejtve. A délutáni alvást próbáltuk volna kihasználni a lehető legjobban, de természetesen ilyenkor alszanak keveset :). Kettőig le sem tettem Mózit, de addigra megfőztem; megterítettem; előkészítettem, amit kellett; kiporszívóztunk stb. Aztán bedugtuk a paplan alá a fiúkat, és mint az őrült kapkodtuk elő a díszeket, és díszítettünk, csomagoltunk (amiről a szekrény tetején megfeledkeztem...), szaladoztunk. Teli volt a konyha, a kamra, a szoba. Miután Mózi felkelt nézett az ágyban egy magyar népmesét (kicsit meg is volt lepve, hogy én ajánlottam fel :D), utána pedig megnyitottam neki a fürdővizet, hogy fürödjön meg alaposan, mire jön az angyal. Szegénynek jól kiázott a keze.... Attila is beszállt mellé, majd én is, Lócika meg bent figyelte a kis székében :). Engedtük, cseréltük a vizet a kádban, majd szépen felöltöztünk, csengetett a Jézuska... Még itt sem lassult a tempó, de már Mózi nyomta a gázt. 2 perc!!! alatt kibontott kb mindent mindenkinek. Úgy kellett ráfeküdnöm az én ajándékomra meg az Attiláéra, hogy azt neee, én szeretném, meg majd Apa :)). Meg sem nézte, mi van a papír alatt, csak azt kérdezte, hogy mit lehet még kibontani :). Mikor már nem maradt más, elkezdte a romok alatt felfedezni az ajándékokat. A legsikeresebb a gurulós bőrönd volt. Amit le is rajzolt a Jézuskának, hogy szeretne. Persze ezen túl is volt sok minden, nem is férünk perpillanat a lakásban megint. Nem tudok több polcot felszabadítani, teli a kamra, teli a konyha, a szekrény teteje (egy még szabad...). Ideje költöznünk. 

Lóci pedig követte Mózit kicsiben. Ő a precíz rágcsáló volt a csapatban. Szalagot, papírt, ragasztót, játékot (éppen ma este kakált ki egy 2,5 cm hosszú zöld csillagos dekor tapasz darabot...). Nagyon cukik voltak. Itthoni vacsi után felkerekedtünk a nagyszülőkhöz szépen sorban. Éjjel egyre kerültek ágyba a gyerekek. Lócit sem tudtam elaltatni Anyáéknál. Biztos sok kortizolt szopott ki belőlem szegény itt a finishben ;-).

Adventi kelléktár

És ezek nélkül nincs karácsony. A tradíció az tradíció :). Az egyik kellék: Love actually Dórival manikűrözve, de legalább körömvágásig, körömreszelsig és polírozásig illik ilyenkor eljutni :D. A kutikula puhítás már extra, a lakkozás meg majd ha a menü és elkészült 24-én (már rotyog mellettem). Ezt anno a szülői házban néztük, közben vagy süteményt kavartunk vagy nyalogattuk a tálat. Utána átalakult. Dóri is kirepült a fészekből, így most náluk néztük meg, fiúk aludtak, söröztek.

Második kellék: 23-án este a belga sörözés nálunk. Ez is megtörtént éjjel háromig, amikor már rendesen csík szeme volt mindenkinek, és jól tette. Még a rózsaszín mackójelmez ellenére is ;-). Köszönjük Poszika felajánlását, már ami a sörök mennyiségét illeti.

Ezek a mi hozzáadott értékeink a karácsonyi hagyományokhoz. Egyébként pedig elég jól toljuk a felmenők szokásait, leszámítva a cukorpogácsát. Mert azt nem szeretem.

Itt a negyedik gyertyaláng

Mózi már rég mondja, hogy gyújtsuk meg mindet, és ne csak egy adventi zsákocskát csipeszeljünk le, hanem kér még :). Jól ki van ez találva. Meg kell tanulni a várakozást, az apró lépésekkel megvalósuló célbaérkezést. Én már nagyon ott lennék. Mert addig varrom, addig ragasztom, addig sütöm, addig csomagolom, amíg nem csenget a Jézuska. Ma már AttilApa is befut a fedélzetre félholtan, de végre-valahára összeverődik a család. Éjjel háromig csamagoltam, de a többi éjszaka is vagy alkotással telt, vagy nem tudom. Mert a produktum mégsem olyan számottevő, de két gyerek mellett csak a hosszú éjszaka marad. Illetve utána a még hosszabbnak ható nappalok :). Jó látni Mózin a várakozást. Hogy Márti néninek is elújságolta, hogy nekünk volt tavaly karácsonyfánk. Aztán kérdezte tőle, hogy Neked is volt? Majd várakozón nézett rá, szinte izgulva, hogy mit mond. És Neked is az Angyalok hozták? :). Ha másért nem, ezekért a lelkes gyermeki csillogásokért megéri ez a pár átvirrasztott éjszaka. Közben természetesen keményen nosztalgiázom a tavalyi pocakos készülődésen. Ami már most olyan szokatlan felállás. Hogy volt olyan, hogy csak egy szem gyermekünk volt? Volt. Most pedig Lócika is itt fog sertepertélni, rámolni, jönni-menni négykeréken. Úgy szeretem látni, hogy olyan rámenős. Mint a gyerekek általában. Nem ismer lehetetlent, nem fél már előre a visszautasítástól. Mindent elszedne Mózitól. Gyűrődik érte, kapaszkodik fel, mászik rá többször, ha lepattan menet közben. Mózi meg csak visít, hogy Jaaaaj, neee, Lócika! Ne csíípj, ne harapj, nem adom, Anyaaa! Lócika elveszi!! Kíváncsi vagyok, mikor ébred rá az erejére, hogy ő a nagyobb és erősebb. Egyelőre. A fürdőkádban is hiába csúszik a kis segge, és dűl-borul, nyeli a vizet, mászik a kishajóért vagy a spriccolóért, és ha nem sikerül vagy nem kapja meg, akkor ő vágja ki a magas C-t. Olyan isten igazából. Elő kell rántanom a cilinderből a diplomáciai készségemet (már ha van olyan, és nem rágta meg a moly) vagy kifejleszteni, igazságot és játékeszközt kell osztanom két irányba. 

Bevallom, ku*va fáradt vagyok, de azt is be merem vallani, hogy élvezem piszkosul az anyaságot minden megőrülés ellenére. Attila mondta nekem egyszer, ami nagyon sokszor eszembe jut azóta is, hogy olyan munka(hely), pozíció lenne az ideális számomra, ahol vagy nagyon tudok adni vagy nagyon tudnak szeretni (mert ez lételemem). És erre mondta, hogy az anyaságban majd milyen jól kiteljesedek, mert mind a kettő benne van. Remélem, még most is így gondolja, hogy passzentos szerep ez a számomra ;-).

Tartsatok ki, nem szabad még kipukkanni. Majd szilveszterkor. Akkor aztán lehet aludni Lenke néni és Taki bácsi módjára ;-).

Bölcsi szünet

Mama elvitte Mózit, hogy még egy utolsó szusszanásnyi gyermekmentes időm legyen a karácsonyi készülődésből. Olyat próbálnék csinálni, amit nem láthat. Lócika beszunyált, én meg elkezdtem kipakolni a táskát, amit a bölcsiből hazahoztunk. Két hét szünet következik, és utána már csak 3 hetet járunk :(. Az üzenőfüzetet direkt nem lapoztam fel bent, mert úgy szeretem itthon átolvasni. Mindig bekönnyesedik a szemem rajta. Olyan gondosan ír bele verset, éneket Márti néni, hogy mindig megpityergem kicsit. Szeptembertől írt egy összegzést Mózi napjairól, ragasztott képeket, levonót, formalyukasztós karácsonyfát, rajzolt stb. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy máris le kell zárnunk valamit. Hogy Mózi épp három éves lesz, és már most ilyen korán megismeri a búcsúzást. Januárban vége a bölcsinek. És amilyen katonásan tudtam, hogy amint betölti a hármat oviba megy, úgy bizonytalanodok el egyre jobban. Tudom, hogy az ovi is jó lesz, csak ez a fránya elválás és lezárás, ballagás ne lenne. Mindig engem viselnek meg ezek jobban. Tudom, hogy Lóci is oda fog járni. De elsőként élem át ezt Mózival, és olyan széles-szájú-kisbéka érzés olvasni hogy nem csak én vagyok elájulva a fiamtól, hanem bent ugyanúgy leírják, hogy mennyire vidám, okos, fantasztikus emlékező tehetsége van, hogy rettentő figyelmes, energikus. Kéri Márti néniéket, hogy énekeljenek, ő meg táncoltatja a lányokat. Ha közben észre veszi, hogy pl Réka orra csorog, akkor szalad a zsebkendőért, megtörli az orrát, kidobja a zsepit, és visszamegy, megfogja Réka kezét, hogy: most már így tudunk táncolni...

Szívből remélem, hogy ez a töretlen jókedve, lendülete és empatikus készsége a kis zsebében vele marad mindig.

Álljunk meg egy szóra

Ilyen is rég volt, hogy éjfél előtt fekszem (igyekszem is). Olyan meg még soha, hogy Lócika ÁLL. Még csak a felkapaszkodós formában, de most már kétségtelen, hogy az. A kis fellépőre eddig is feltolta magát olyan fekvőtámasz félébe, illetve ha a földön fetrengtem mellette akkor rám mászott, és felhúzta valamennyire magát, hogy a térde nem volt a talajon. Ezt fejlesztette tovább. Olyan drága. Most ugrás szerűen sokat fejlődött, értelmesedett. Kezd emberre hasonlítani, már nem olyan kis bébi féle. Lassan két nagy fiam lesz, eltűnik a kicsi is. Neeee :)!

Extra

De azt azért tudjátok, hogy a karácsonyt nekem találták ki. Az olyan rákészülős, gondoskodós, minden apróságra odafigyelő, bélelgető-melengető home-made ünnepet. Amikor kibújhat belőlem a kisangyal, és alkothatok a legdrágább hozzávalóból. Az időmből :) Hihi, jól hangzik - tudom... ;-) Lehet főzni, lehet sütni, lehet varrni, lehet hímezni, lehet photostoppolni, lehet dekorálni. Egy szónak is száz a vége, utólag pakolom fel a dolgokat, mert a lebukás veszélye felettébb nagy. Végre szunyál a gyermek páros, Apát várjuk haza rendesen. Tegnap Mózi azt kérdezte: Apa hol lakik? Bummmm! Mondtam neki, remélem, itthon... :).

Ez egy extra poszt volt, mert néha már látom a fényt az alagút végén.

Adventi fogtündér Lóci szájában

Ezzel együtt hetedik gyötrődése szegény párának. Jobb alsó metszőfog pattant ki. Arra számítok, hogy megint sorozatgyárt, mert szó szerint nem lehet a kezemből eldobni, mert egyből nagyon sír, nagyon nyűgös, pedig már nem lázas, de este csak mellettem, velem képes aludni. Ha megpróbálom átcsempészni, amint eléri az ágya alját, felvisít. Ezzel eddig nem volt gond. Persze az is lehet, hogy érzi anya is közelít a határaihoz, amikor csak lehet keresném a nyugit, és a hajnal fél 4-nél korábbi fekvési időt. Sajnos valaki mindig fosik vagy Mózi hányt is, vagy lázas vagy csak ordít. Hétfőig nem álltam rosszul, elég jól tartottam a határidőimet. Azóta a feje tetején áll a lakás és összedőlt a határidős konstrukcióm. Ez van. Próbálok szemléletet váltani, hogy kuplerájba is jön a Jézuska,  hogy kimustráltan is állhatok a fa alá. Ennél nyúzottabb már csak a Férfi ember lesz a családban. Annyi baj legyen. Így lesz eredeti és csak a miénk.

Közeledik az i a ponthoz...

Két lázas gyereket tudok felmutatni és sok megkezdett csomagolatlan ajándékot, vasalnivalót és takarítanivalót. Illetve  idén kényelmesen időben adtam fel a karácsonyi lapokat, és Nektek is kívánom a sok sok pozitívat, de legalább serkentőleg negatívat mindenből, mindenhol, mindenkitől a családban.

Jövök az életmentő karácsonyi ötletekkel :)

... remélem, még teljesen időben, és senkinek nem vettetek felesleges motyót kétségbeesve, hogy lassan 4 gyertya ég már a koszorún.

http://varosban.blog.hu/2013/12/13/legjobb_karacsonyi_ajandekok

Mózi már ment bölcsibe, de reggelre Lóci belázasodott, és a szemöldöke is taknyos a hason alvás miatt... :(. Most pedig félórája nem csinálunk semmit, csak ülünk a fotelben összebújva. Meg sem mozdul, csak piheg a mellkasomon. Én pedig fenekestől kiélvezem, hogy annyira én vagyok az első még az életében és hogy annyira élvezi még ezt ő is :). 

A két fiú egyre másabb. Mózi az örökmozgó mióta megszületett. Mindenhova felkapaszkodik, feláll, leugrik és kevésbé köti le sok ideig most valami. Vág és ragaszt, utána citerázik. Utána fut 6 kört a lakásban, ugrál a kanapén, majd mesét kér. A végére se érünk, és gyurmázna vagy enne... Lóci pedig közben ül a szőnyegen vagy a sarokban, és Duplózik. Meglepő milyen sokáig eljátszik vele. ütögeti, próbálja egymásra pakolni vagy szétszedi, amit én összerakok neki. De így van a fakockával is vagy bármi mással. (most pedig elszunnyadt már az ölemben...)