Tök mindegy most. Ebből az apropóból baba-mama találkozót rittyentettem tegnap a kis lakba. Szerintem jó ötlet volt, jól sikerült. Nem fényképeztem le a konyhát (ez is csak utólag jut eszembe), pedig megérte volna. Összesen 4 babakocsi parkolt benne, plusz a miénk összecsukva meg két bicikli... :)
10-től álltak nyitva a kapuink, csorogtak is a kocsik. Mindenki hozzájárult valamivel Szent Miklós asztalához. Pl. Barbi sütött finom muffint, én márvány kuglófot, Petra mézest és varrt kis karácsonyfa díszeket, egyszóval kerek egy alkalom lett. A gyerekek ivararánya is egész jó. 3 fiú és 2 kislány. Ebből 2 baba még friss karonülő, 3 pedig kb fél hónapon belül született tíz hónapja. Mózi volt a sereghajtó, biztos, ismert tereppel a háta mögött, amit ki is használt. Mind a 2 leányzót megríkatta nem egyszer. Ennek nem csak most estek áldozatul a lányok, máshol és máskor is így csajozik. Csiszolnunk kell még a technikáján. Attila nagyon büszke volt rá - mondanom sem kell :D. Rikoltozik. Pusztán jó szándékból, örömét kifejezve. Beszélgetésre felhívás ez, de a végére úgy vettem észre, hogy átfordult, és rájátszott a helyzeti előnyére. Kendével viszont nagyon egy húron pendültek. Nem tudtuk megállapítani, hogy azért, mert kb hetente 3-4* találkoznak (igaz csak babakocsiban), de ismerték már egymás hangját, arcát. Öröm volt nézni, ahogy bandáznak. Mózi mutatta a példát, Kende meg folytatta. Az ajtóról leesett egy mézes dísz, és egyszerre raboltak rá :)
Az egy szem etetőszék előtt "kígyózó" sorban álltak az éhes kis pulyák. A két nagy szájú fiú szundított is egyet, addig biztonságban volt Zsófi.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése