Valamikor rendszeres(ebb)en jártunk hétfőnként az Apolló Moziba Eszterrel. Ezt a hagyományt élesztjük újjá, remélem, sikeresen. Mózi addig a szomszédban van a nagyszülőknél, Attila megy érte munka után, film végeztél haza röppenünk Eszterrel karöltve, én etetek minden irányból, fektetek, majd meglépünk megint beücsörögni forraltborozni, forró csokizni, csacsorászni, esküvői előkészületeket megvitatni, Eszternek meghozni a kedvét és bátorságát a gyerekhez :), megbeszélni, hogy k***va sok a kutyaszőr mind2nknél, de akkor sem adnánk az okos négylábút senkinek (valószínűleg, én nem is adhatnám, max a saját testemen keresztül :)). Megemlékezünk mindig a közös együtt lakásunkról, arról, hogy röpül az idő, de mi akkor is f@szán álljuk a sarat, még ha fel is üti a fejét néha némi nyavalygás. Jó ez nagyon. Kitartunk addig, amíg a pincér kisasszony 2* meg nem kérdezi nyomatékosan, hogy kérünk-e még valamit, és el nem kezdi behordani a teraszról a szákpárnákat és a takarókat, és látványosan el nem kezdik zárni a kasszát. Hiába van késő, hiába lenne ratyi a mozi, akkor sem adnám és adom ezt a randit semmiért. Folyt. köv. márciusban!!!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése