Hétvégén fent jártunk a fővárosban és agglomerációjában, mert legkisebb unokaöcsnek szombaton volt a keresztelője. Hiába alussza át Mózi az éjszakát, ezt Pesten az albérletben nem teszi. Sehogy sem. Este még el is szunnyad valahogyan, de ha felébred éjszaka (és rendszerint felébred), akkor jajj nekünk. Meg a papír vékony falakon túl lakó szomszédoknak. A gond annyi, hogy hiába veszem oda magunkhoz, nem tud aludni, ficánkol, tolat, forog, nyüszög, vonyít, fetreng és ezek tetejébe nem hagy aludni. Vmelyik alkalommal már annyira nem aludtunk, hogy Attila fogta, összecsomagolta, és 6 körül nekiindult vele a környéknek babakocsival tolni-tolni. Apjok kóma maradt egész napra, Mózi aludt, meg én is tudtam... :). Majdnem eljátszottuk ezt most is, de leállítottam a menetet. Viszont próbaként a szombat éjszakát natinál töltötte anyai nagymamával. Elvittük a keresztelő után, ott vacsizott stb esti procedúra, letettük, és eljöttünk. Fél 7-kor kelt (mint itthon). Cici híján már akkor elnyammogta a tízórai banánját és aludt még fél 10-ig (mint itthon). Én meg ahogy tanultam forgattam kicsit magam, hogy jó-e ez így, nem vagyunk-e galádok, hogy lepasszoljuk. Lehet azok voltunk, de legalább aludtunk éjszaka.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése