Nem tudok időrendben haladni

Amikor csak megnézegetem a képeket, ki akar belőlem bújni a lánybúcsú :). Statisztikát nem vonok, de a szervezkedés közben mindig arra gondoltam, hogy mekkora jófej már ez a Sanyi gyerek más szemében is, hogy mindenki ennyire szervez, ennyire tervez, ennyire akar. A témában nem kevés levél született, sőt! Minimum 500! Na jóóó.... Ha a kora kezdeti levéláradatot is figyelembe vesszük, akkor lehet, még ennél is több. Menet közben el-elhagytunk egy-egy embert (pl egyszer engem is), meg csatlakozott olyan is, aki jelezte, hogy nem tudja, mi módon, de rákerült a listára, és vegyük le, mert azt sem tudja miről van szó :D. A lelkesedés, ugye? Az visz egyszer a sírba is. Mert ha lelkesít valami, akkor az csak nagyon tud. A jelszó: Jöhet minden, ami nem tipikus lánybúcsús. Még szép! Ódzkodik Sanyikám is a szokványostól, meg ne próbáljuk már pont most beletömködni valami egyen dobozba :), egy elcsépelt SOLD felirattal, valami f@sza-lakú tortába, olajos-szőrtelen férfi testbe. Született sok ötlet, sok variáció, A, B, C verzió jó és rossz idő esetére is. Az időjárás sok mindenben nagy úr, meg Eszter tüszős mandulagyulladása is.... Amit biztosan tudtunk, hogy bicikli lesz benne. Így vagy úgy, de anélkül nem Eszter.
Csak a végleges szálat írom le, hipotetikus tesztelésekkel nem foglalkozom.
A napot lefixáltuk jó előre (ez sem volt teljesen sima ügy, de lett közös nevező), viszont végleges meghívót csak szerdán kapott. Remélem, nem haragszik meg, ha becsatolom azt is ide. Már csak azért is, mert én csináltam, és itt tuti, megmarad az örökkévalónak. Kár lenne érte... :)

A termál - mint bemelegítő opció - még akkor született, amikor nem volt tüsző.

Du fél 3-ra hívtuk a Nagytemplomhoz egy darab kikötéssel: biciklivel jöjjön. Addigra mi már sok kört futottunk. Pl én 6-kor pogácsát sütöttem, hogy 9-kor ki tudjak menni Marikával és Petrával vásárolni. 3/4-kor csörgött, én meg szuszogtam neki egyből szedelődzködve a telefonba, hogy épp most indulok mindjárt. Ööööö, de hát fél 9-et beszéltünk meg. Ilyen az én szelektív anyai hallásom. Muszáj vagyok most már a sok sírást imitáló hangszínt és nyöszörgést kiszűrni a valódi probléma közül, és úgy tűnik esnek áldozatul más dolgok is. Így nyertem egy kis időt Mózi javára, illetve haza vitorláztam 12 db színes héliumos lufival az OTItól. Tök jó látvány voltam - meg kel hagyni :). Elrejtettem a lufi csokrot a budiba gyerek elől, mert sorba rágta volna ki. Marikáknál volt egykor a találka, és addig a bicajokat is elő kellett varázsolnom. Sok lelkes leányzó behűtötte piát-kaját, elpakolt, Gyula vitéztől beszerezte Eszter sport szerkóját, háló motyóját, hálózsákját. Kettőkor nyit szombaton a Vezér fittness a piacnál, ahova rendhagyó lánybúcsús spinninget foglaltunk. Sajnos az egykori Corpus-os Noémi nem volt a városban, így nem ő tartotta nekünk, de 2 lényeges zenét bekevert Jucus is. A láthatósági mellények felmatricázva: 

Gyula vitéz félmeztelenül, törölközővel édelgő életnagyságú posztere a teremben kifeszítve vitorlázik. Várja, hogy Eszter észere is vegye :) 

Fél 3-kor aztán mentünk gyülekezni a tett helyszínére. Eszter kapott a biciklijére (jó) pár üres fém sörös dobozt, amivel végig kellett zörögnie a városon át. Pont, mint Dennis a komisz. Felszalagoztuk a biciklijét, a kosarába ültettünk szép virágcsokrokat. Az első ad hoc feladat, hogy bontót kellett kérnie bárhonnan, mert a spinning biciklik kulacstartójába bekészített B. Breezer-t nem tudtuk volna kibontani. Ok-Ok, valahogyan csak megoldottuk volna.

A spinningtől rendesen elszoktunk, kiprucantunk. Még így is, hogy Jucus, aki az órát tartotta elvágódott a folyosón, és összeszorított fogakkal, könnyes-piros szemmel állította be alánk a bicajokat. Kaptunk hányó zacsikat a pia mellé, de nem volt ilyesmire szükség. A rendhagyó tekerés után Sanyikámat végig kísértük eddigi életének publikus és nevezetes állomásain, aminek a helyszíneit egy-egy adott embernek az Eszterhez fűződő emlék-kérdéséből kellett kitalálni. Volt itt iskola, albérlet, munkatársakhoz kötődő buli helyszín, hobbi tevékenység, sport, kanapé lízingelés stb. Erről a kis útról kapott egy térképet, amit Mónival fabrikáltunk BURDA szabásmintára. Hát le a kalappal előttünk. Meg a geoláda előtt is. A kört kicsit megkurtítva megálltunk FÉNYezni, IBOLYA presszózni, ahol a legolcsóbb pálesz 150 HUF. És a poharat szigorúan vissza kellett vinni, nem összegórálni. Na itt már elég jó hangulat volt :). Szoptatás ide-vagy-oda. Én is részt vettem ezekben a körökben. Úgy voltam vele, hátha megszólal tőle a gyerek végre.

A bicajozás után mentünk lakásra. Itt is voltak feladatok, CHIP 'N DALE SÓ, majd  éjfélkor érkezett Marika Bélája, aki lelkesen bevállalta a táncos szerepét vicces formában kevésbé gyér ruházatban. Örök hála Neki!

Aztán zene-tánc-hangulat

Egy szó, mint 579 levél, nagyon Sanyikámhoz passzentos lánybúcsút kerekítettünk. Saját elmondása alapján is. Csak volt benne igazság, mert tett kanyargós-könnyes köszönetet, ami nem jellemző. Így hiszek Neked ;-)