De ez kb köztudott. Ha meg nem, akkor egy újabb falat belőlem :). Lehet, nem rettenetesen vizuális típus, de akkor is meglehetősen. Mindenről színek és képek ugranak be elsőként. Ha könyvet olvasok, és húsz oldalon keresztül tart egy tájleírás vagy jellemábrázolás, én már a második sor után megalkottam magamban a saját tájamat és alakomat függetlenül attól, hogy a rózsalugast bal kéz felől írja, a karszthegységet meg jobb kéz felől a szerző. Max utána elhelyezem még ezeket az 'extrákat' valahol, de egyből kerek-egészek jelennek meg bennem, nem összekötésre, kiszínezésre várakozó részletek. Hasonlóan képekben gondolkozom magamat és a bennem lakozó gyereket illetően is. Este azon morfondírozám, hogy miben másabb ez a második állapot, mint az első, és hogy miért bírom kicsit nehezebben, kevésbé fitten eltekintve a 100/40-es vérnyomásomtól. Aztán hirtelen beugrott egy TV Shop reklámba tökéletesen elhelyezhető gyárilag összecsomagolt kis kabin bőrönd, ami nagyon ügyesen, helytakarékosan be van készítve, kiszipkázva a résekből minden levegő, gyönyörűen vasalva, hajtogatva, rendszerezve állnak benne a ruhák, felszerelések. Majd ezt a rendet megbontja valami, valaki..., és a legnagyobb igyekezet ellenére sincs olyan láthatatlan kéz, ami ilyen kompakt módon vissza tudná pakolni a motyót. Hiába van kivasalva, kikeményítve, csak nem olyan passzentos, csak nem olyan tökéletes. Kicsit gyűrött, kicsit kifakult, kicsit szöszmöszös, nem beszélve arról, hogy rá kell ülni, hogy a cipzárt be lehessen húzni. Na pont ilyennek érzem magam :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése