Szorít az idő, így minden, amit az idei évre terveztem és elkezdtem, de félbemaradt valahol, most be kell fejeznem turbó mód. Ma felkerült az i-re a pont, és a kisházikó is elkészült a gyerekeknek. Ez nem karácsonyra, nem adventre, nem Mikulásra, sem szülinapra. Csak úgy. Mert volt egy fölösleges rozzant régi járóka az anyáék pincéjében, így részben a váza adott is volt. Ezen aztán egy öltés sincsen, még szerencse, hogy van tűzőgép, amivel lehet kárpitozni. A fényképet majd este megpróbálom kibiggyeszteni. Illetve a Lóci Manó hálózsákját is megvarrni, kiszabva már kivan.
Mózival vigyázni kell. Nagyon jó megfigyelő. Jobb, mint képzeltem, vagy mint amit elvárok én egy 3 évestől. Általában nem csinálok előtte semmi ajándékot már, de az csak egy dolog.... Felismeri a papírokat és textileket is!!! Vagy csak természetesnek veszi, hogy ami kézimunka és nem műanyag, azt én csináltam. Az adventi kalendáriumra is egyből rávágta, hogy Anya csinálta, hiába kérdeztük tátott szájjal, hogy Fűűűű, hát ez meg hogy került ide? ;-) Ügyesen összekombinálja már. Még aztán hamar.
Holnap pedig ha minden jól megy, Mikulás party nálunk. Már most szólok, hogy minden meghívott húzza be a hasát, és ne vacsorázzon, mert csak lapjára fogunk beférni :D. Jó lenne, ha nem mondana csütörtököt addig már senki gyereke.
Nem szeretném, ha elkeveredne a sok-sok információ között, hogy Lócika szépen négykézlábazik. Olyan jóóó, és olyan szépen, észrevétlenül. Az már rég nem idegen, hogy kutyapózba vágja magát. Aztán néha egy-egy - vagy csak egy fél - lépést már tett, majd váltott fókába. A hétvégén a babaváró bulin már tett lépéseket. Úgy, hogy keréknyomot is hagyott. Most pedig olvadozok a fotelben, mert a szőnyeget átlósan végig mászta a kisház irányába!!!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése