Attilának éppen tegnap este éjfélkor ecseteltem hazafelé kolbászolva egy baráti, dupla-páros, esti, lazulós vacsorából, hogy olyan jó lenne egy hétre lelépni, egyedül lenni, és hogy mind emellett ne érezzem a bűntudatot, hogy erre vágyom. Aztán természetesen már jött is a bűntudat hogy kimondtam, és kezdtem köszörülni a csorbát, hogy csak pár napra, meg nem úgy, meg nem adnám ezt az állapotom semmiért stb. Ma különösen alva jártam. A zebra túl oldaláról is integethettek, kalimpálhattak nekem, nem látok és nem hallok. Belül dolgozik az agyam vagy takaréklángon ég, és alszom.
Ez a cikk most jót tett kicsit, lazul bennem a megfelelési kényszer magammal szemben is. Mert sajnos mindig ez a legerősebb és legveszélyesebb :)
Olvassatok kicsit Ti is! Legfőképpen férfiak ;-)
Én pedig elcsomagolom magamat holnapra. Bisous Dodo
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése