Kicsit megkésve ezt is befejeztem :))
Csütörtök este felkocsikáztunk Budapestre, mert péntek reggel Sári anyjuknak jelenése volt "Üzletanyu" Konferencián, cuccolt hát az egész család :). Egy-egy hétvégi utazás során az autóban levegőt sem lehet venni a sok motyótól, ráadásul az autópálya elején Attila észrevette, hogy a jobboldali visszapillantó tükör lifeg. Mi sem egyszerűbb, letekertem az ablakot, és lekaptam az egészet, hogy el ne hagyjuk. Necces így vezetni, hogy középen sem lehet kilátni... Őrizgettem a tükröt gondosan, majd a végső kiszálláskor/kipattanáskor, hogy segítsek a parkolásnál bepasszintani az autót, az ölemből leesett, és ripityára tört :((.
A fiúk pénteken az állatkertben kezdtek, amíg én hallgattam az okosokat, majd közös szunya után (ők hármasban mindig jobban alszanak, nincs könyörgés, alkudozás...) késő délután gurultak értem. Mivel Lócikáról még a himlők nem száradtak le, én bár tudtam, hogy nem fertőz, nem találkoztunk senkivel, leszámítva este nővéremmel és 4 kisebb-nagyobb fiával (ő hasonlóan nagy mellénnyel bír oltások tekintetében, náluk nem volt gond, ha benyalja valamelyik, 2 már régen túl esett a 4-ből) :D). Szombatra jutott károly kerti játszóterezés és Decathlon, IKEA. Szegény Mózit itt a játszóház részben kellemetlenség érte, így kb 10-15 perc után telefonáltak is utánunk. hogy menjünk érte :(. Egy jó időre elfelejthetjük ezt a játszót.
Vasárnap vacilláltunk, hogy az ingyenes Városligeti gyermeknapra "fizessünk be" vagy a pénzes Millenárisra.
Mivel én utoljára gyerekként voltam a Vajdahunyad várában, erre szavaztam, Attila meg inkább a fizetőssel megszűrt másikra... Jogos volt a félelme, de akkora nagy hatalmas területen zajlott ingyér, hogy eloszlott a népség. Sőőőt! Attila volt, aki kijelentette, hogy jó választás volt, és szokássá tehetjük minden évben ilyenkor. Mózi rettenetesen élvezte, de info szalag hiányában a karjára véstem tollal a telefonszámunkat, ha elkeveredne, akkor a becsületes megtaláló ránk leljen... Jött -ment a lábak között, rajzolt, ugrált, csúszkált, tüzet oltott,
kipróbálta a kukásautót, felállt a platóra is, volt lufi, kukorica, gyros, perec, fagyi... Cirkusz és kenyér. Lóci inkább a babakocsiból fürkészte, nem mertem kitenni, mert csak volt forgalom.
Csütörtök este felkocsikáztunk Budapestre, mert péntek reggel Sári anyjuknak jelenése volt "Üzletanyu" Konferencián, cuccolt hát az egész család :). Egy-egy hétvégi utazás során az autóban levegőt sem lehet venni a sok motyótól, ráadásul az autópálya elején Attila észrevette, hogy a jobboldali visszapillantó tükör lifeg. Mi sem egyszerűbb, letekertem az ablakot, és lekaptam az egészet, hogy el ne hagyjuk. Necces így vezetni, hogy középen sem lehet kilátni... Őrizgettem a tükröt gondosan, majd a végső kiszálláskor/kipattanáskor, hogy segítsek a parkolásnál bepasszintani az autót, az ölemből leesett, és ripityára tört :((.
Vasárnap vacilláltunk, hogy az ingyenes Városligeti gyermeknapra "fizessünk be" vagy a pénzes Millenárisra.
 |
| íjjjaj úgy élvezem én a vezetést!!! |
Mivel én utoljára gyerekként voltam a Vajdahunyad várában, erre szavaztam, Attila meg inkább a fizetőssel megszűrt másikra... Jogos volt a félelme, de akkora nagy hatalmas területen zajlott ingyér, hogy eloszlott a népség. Sőőőt! Attila volt, aki kijelentette, hogy jó választás volt, és szokássá tehetjük minden évben ilyenkor. Mózi rettenetesen élvezte, de info szalag hiányában a karjára véstem tollal a telefonszámunkat, ha elkeveredne, akkor a becsületes megtaláló ránk leljen... Jött -ment a lábak között, rajzolt, ugrált, csúszkált, tüzet oltott,
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése