Nem vagyok egy futást FB-on posztoló fajta, de a mai hirtelen jött 21 km-t majdnem kitapasztottam olyan büszke voltam magamra :D. Úgy érzem magam, mint a Bridget Jones naplójában Tom a meleg jóbarát, akinek "egy sláger elég volt ahhoz hogy végigkefélje a kilencvenes éveket" :). Nekem egy maraton és az arra való felkészülés valamint 5 félmaraton, meg a környékén született sok-sok jó élmény, érzés volt elég ahhoz, hogy úgy képzeljem, a futás az én sportom. Sajnos túl sok kifogást szülök az utóbbi időben, így ímmel-ámmal jutok ki. Most sem neveztem a szeptemberi 21 km-re, mert idén nem sok kilométert gyűjtöttem, legkevésbé sem rendszeresen. Viszont Poszika megint maratonra gyúr, sokadikra, és csütörtökön volt bátorsága megkérdezni, hogy nem futunk-e szombaton egy 21-est. Dehogyisnem!!! Mondta a nagy mellényem, ami nem hagyott cserben. Úgy örültem magamnak, hogy legalább idén is csempésztem egy félmaratont a virgácsaimba. A tüdőm elég jól bírta, viszont a lábam és a térdem a 17 km-től durván lemerevedtek - talán soha nem is éreztem ilyet, de tök mindegy, a fő, hogy ezzel is megvolnék :).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése