Tudom, hogy a blog erősen parkolópályára van téve, ennek több oka is van, de igyekszem visszaszokni a rendszeres beszámolókra, mert úgy szeretem az évekkel ezelőtt "jelentéktelen" témának hitt dolgokat, eseményeket is visszaolvasni, hogy már csak ezért is tartozom az utókornak,. Megőrzöm betűbe öntve még ha habkönnyű is vagy éppen ólmos, de megint (sőt általában mindig, folyamatosan) azt érzem, hogy ez a legjobb időszak. Olyan édes ez a két kis férfi ember körülöttünk, ráadásul a hét eleje óta Lóci is rákezdett az ölelgetésre, hogy szeretlek Téged... és bújik, fúródik, pedig ő alapból inkább agyoncsap, agyonüt, lekaszál típus.
Gyakrabban megtaláltok itt, ígérem.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése