Ismertek téli ünnepek tekintetében ;-)

Viszont egyre nehezebb dolgom van.

- időszűke,
- idült, sőt jelenleg állandó tényezőként érzékelt kimerültség vagy lemerültség, hosszabb kifutópálya igény,
- 'korosodó' gyerekek, nagyon jó megfgyelési képességgel (már tavaly is feltűnt Móznak, hogy Lola pizsamája, amit nagyanyáéktól kapott pont olyan illatú, mint a nagyanyáék mosószere és a gyönyörű antik tortalapát fa nyele pont olyan szépen csiszolt és míves darab, mint a Géza papaáék kései, amiket Géza papa csinál körtefából... - viszont nem látják  még (nem akarják még látni) a fától az erdőt :))
- októbertől folyamatosan aktív és passzív ingerlésnek vannak kitéve ünnepi receptoraink
- három gyerek mellett sok-sok játék felgyűlt, ha őszinte akarok lenni, nincs szükségü(n)k semmire, innen már csak elvinni lehet vagy elcserélni
- a gyermeki szív szemben áll a racionalitással :))
- a maradandó élmények mellett látszik, hogy szükség van bizonyos szintű tárgyi ajándékra is.
- a tél (december-január) nálunk ünnep-dömping születésnapokkal, adventtel, Miklós bá'val, és soook zokniszöszbe ragadt tűlevéllel...
- túlcsorduló ünnepi külsőségek mellett nehéz SLOWnak (= tudatosnak) maradni.
- túlontúl magas a léc az összemosódó hétköznapok és ünnepnapok miatt.

De ez sem fog ki rajtam, idén is alig váááárom!