Iskokla be/megszokás - COMPLETED

Huhhh...

Ilyenkor mindig könnyebb már a dombról lefelé szétnézni, mint mikor szuszogva mászunk, és a lábunk előtt max a következő 15 cm-t látjuk.

Több fronton izgalmas volt a be/megszokás. Mondom is, aztán ezt a témát elzártam :)

0. izgalmi faktor 

Nagggyon legelső körben, nem ide készültünk. Egyházi iskolába kacsintgattunk 

* a gyermekközpontú nevelés miatt, 

* a versenyeztetés helyett az együttműködést favorizálva, 

* a különbözőségek elfogadasát tanítva szemben a különcszerű kinézéssel. 

* Szerettünk volna olyan iskolát, ahol nem feltétlenül kell egyformán jónak vagy nem jónak lenni, hanem meglátni, szeretni és támogatni a kiemelkedő készséget,

* elnézni, elfogadni a gyengébb láncszemű kepességeket, ami ennek ellenére trenírozható nagyobb erőbedobással.

* fejlődő szemléletet a rögzült helyett

Szerettük volna mindezt úgy, hogy bár az elveink nagyon-nagyon azonosak az iskoláéval, nem gyakoruljuk a vallást. 

Január-február ebből a szempontbol baromi nagy törést okozott bennem, bennünk, köztünk.

1. izgalmi faktor

Ezek után találni egy olyan iskolát, ahol mindezeket megtalálva (közelítve, felét eleresztve...) modern, haladó, nem szélsőségesen alternatív módszerekkel találkozunk, valamint hitelesen tudjuk a gyerek felé közvetíteni az elveit. És bár nagyon nem hangsúlyoztuk, de rettentő fontos a szülői gárda is, az azonos gondolkodás, de legalábbis pár ponton. Ezek után a legszimpatikusabb egy debreceni kéttannyelvű suli lett. 

Életvitelünkbe sokkal jobban passzoló az egyhazinál. 

Bizonyos pontokon vannak mély lélegzetvételek, mert nem volt sima liba a váltás. Ez már nem az óvoda lekeverése, és nagyot kellett lépni, sok a szabaly. Valszeg mindenhol meg kell szokni az újakat, csak érzünk közte feleslegesen katonásokat is. Felsejlik az mi elős korunk.

2. izgalmi faktor

Mózi sem a legsimulékonyabb oldalát mutogatja a kezdetektől. 

Nincsen olyan emlékem, hogy nehezen illeszkedtem volna be valamelyik új intezményi közegbe, és Mózinál ez van. Javul a helyzet. Mi nem ismertünk csak egyetlen kislányt az osztályból, nem tudtunk elmenni az első ismerkedésre nyár végén, a másodikra pedig csak úgy, hogy megszakítottunk egy jó nyárbúcsúztatást a szokás volt-egyetemi csapattal, és ebből nem volt kedve kilépni Mózinak egy ismeretlen társaság kedvéért. Fölösleges is volt. Innentől kezdve hátránnyal indultunk. Itthon is érezhető volt már nyáron az előkamaszkor, ami persze, hogy korai, de tüneteiben hasonó. Az élőfába is belekötött, és zsigerből negatívan közelített mndenhez. Miért arra megyünk, miért nem erre? Miért ezt eszünk, és miért nem azt? Miért ez, miért nem az? Nincs kedvem ehhez, inkább legyen az stb....

3. izgalmi faktor (leginkább nekem, mostanra kb eleresztettem, és bízom nagyon Móziban, hogy simán utóléri a többieket, max később. Nem stresszelem ezzel egyáltalán már)

Az a rommá emlegetett FINOMMOTORIKA.

Tudtuk, hogy itt lemaradással kezdünk a mai átlaghoz, elvártakhoz képest. Szokta mesélni, hogy azt mondják, csúnya a munkája, csúnyán dolgozik, csúnyán rajzol :(((. Ez para forrás volt, mert ezzel nyáron is jártunk tréningre. Túl volt lihegve, de sejtettük, hogy fontos lesz itt. Nagyon szarul esik nekem, hogy ezt pl kiemelik, hangsúlyozzák, ahelyett, hogy arra buzdítana a tanárnő, hogy ne piszkálja senki érte, mert valszeg ő meg kurva jó másban. Látom, hogy ez zavarja. Viszont látom, hogy ez a divatos és rettegett téma nem vette el a kedvét még totalisan. Mert rajzolni szeret, firkálgat az autóban is, sőt szombaton korán reggel már fest. A héten döbbentem rá, hogy ecsettel jobban boldogul, mint ceruzával. 

Mindig nyomatekosítom benne, hogy ne törődjön vele, ki mit mond, CSAK saját maga legyen a mérce. Csak saját magával versenyezzen. Ha bármi zavarja, módosítson rajta. Ha közepes a magatartása, akkor ehhez már tud viszonyítani, mi ér itt közepest, és megéri-e, lát-e értelmet a jobb magatartásban. Hangsúlyozom, hogy a tisztelet mások felé nagyon fontos, de nem akarom, hogy görcsösen eszetlenül elfogadó legyen bármivel kapcsolatban. Megkerdőjelezheti magában, de se szemtelen ne legyen, se tiszteletlen. Fogadja el, hogy milyen szabályok szerint játszanak ott. És ha szeretne ebben az inerciarendszerben jól muzsikalni, akkor ezek a szabályok a mérvadóak.

Legnagyobb 'probléma', hogy kijár óráról pisilni... Már nem mindegyikről. Ez egy “kiút” a szituációból. Ami unalmas vagy ami nagy falat neki. 

Az angol órát nagyon szereti, és nagyon büszke volt magára, h ‘100-as a matek koncentrációja, mert nem mindenki százas az osztályban’ ...:D. 

Én pedig mérhetetlenül büszke vagyok minden napjára. Minden nap látom rajta a fejlődést, és sok mindennel meglep, hogy milyen könnyen es ügyesen meglépi ezeket. 

Szeret járni, különórákat hanyagoljuk, nem eröltettünk se tenniszt, se sakkot. Itthon is tanítja Lócit angolul, néha eljátsza, hogy ő a tanító, és pontozza, értékeli a magatartásunkat, kiosztja a feladatokat :).

Másfél hónap után nyugodt szívvel tudom már azt mondani, hogy jó helyen vagyunk. Összecsiszolódunk.

Bábszínház, egésznapos nyíregyi vadaspark, öko-hét, egészség-hét, sütivásar, halloween party mindig van valami, ami szinesíti a hétköznapokat.

A reggeli rutint néha nehezen abszolváljuk, de vannak kiemelkedően laza startolasok is. Mivel Mózit rakja ki elsőnek Attila, és ő van leginkabb időhöz kötve, utána Lola a szűkkeresztmetszet bölcsibeéres miatt. Lóci már laza záróakkord. Délután pont ebben a ritmusban én szedem fel őket. Mózihoz igazodva, majd Lola es Lóci, ahol még maradunk játszani, bandazni kicsit vagy játszóterezünk valahol.