tűkkelütött: Covid-19, itthoni karatén - hetedik hét, #maradjotthon

Nem szaporítanám tovább a megkezdett heteket, nem írok most hosszan, nincsen ordító, betűt igéző esemény. A helyzet változatlan, talán több a feszültség, az ösztönösen működő bugyrokban dolgozó indulat, ami felcsattanás, káromkodás útján repíti le a dugót és egyenlítik ki a nyomást. Nekem az a "legterhelőbb", hogy semmi okunk nincs kb így érezni. A május elsejém azzal telt, hogy felkeltem befejezni a levest, majd visszabújtam és kb egész nap olvastam. Ez nagyon jól jött. Futást és betűt írnék fel mindenkinek. Pontosabban a TOP3 'feszkólevezetőben' szerepelne.

Megállapításaim, korábbi kimaradásaim.

- öregszünk? Minden nap egy jaj-sóhajt lehelve kerülünk ágyba, nyögünk elnyúva, hogy de jó vízszintben lenni. Itt nyomkodd már meg, meg ott, mert ez fáj vagy ott az izomláz. És bennem mindig ott a fáradt remény, hogy majd holnap még lefekve is kicsattanóan fitt leszek... Aztán már reggel sem.

- kenézy? Valamelyik hétről (talán a kettővel előbbiből) kimaradt egy ijesztő esemény. Jó vége lett, pontosabban nagyobb volt a füstje, mint a lángja, de arra a fajta ordításra dobtunk el mindent a kezünkből és rohantunk, ami a kettes szintű riasztáshoz tartozik. Ha csak belegondolok remeg a gyomrom megint. Igen, a gyerekek. Kint játszottak, és mint kiderült meglepetésből elkezdték felásni az elő kertet a fa alatt, ahova majd a szerszámos házikó fog kerülni, és ki lett vágva tavaly 2 tuja. Úgy gondolták, hogy a gyökereket kiássák. Sokat sikerült is, majd a kapát belevágta Mózi a Lóci ujjába. Ő is annyira megijedt, hogy ordítva (sírva) kiabált abban a pánik szerű hangulatban, mert azt képzelte, hogy konkértan levágta a Lóci ujját. Szorongatta Lóci is, úgy futottunk, és vérzett. Csak letörölgetve derült fény rá, hogy hál' Istennek abszolút nem gáz a helyzet, de Lóci nem engedte hogy hozzáérjünk. Csak szorongatta, taknya-nyála egybefolyt, és Mózi is reszketve toporgott... Na, ez szar élmény volt.

- kutya? Futás közben mindig fosok, és nem merek a falutól eltávolodni, pedig olyan jó - még most jól futható - szántások vannak körülöttünk, csak sajnos mindig vannak kószáló kutyák. Ártalmatlanok, és ártalmasabb fajták is. Az egyik alkalommal pont szélen poroszkáltam a kavicsos úton, amikor meghallottam a lihegést mögöttem. Hátra sem mertem nézni, időm sem lett volna, mert a lelógó jobb kezem oldalánál már ott szuszogott a kutya. Befostam nagyon, aztán láttam, hogy kinézetileg ez egy barátságos eb, és próbáltam én is barátságosnak maradni. Ráismertem arra a kutyára, amit előző napokban posztoltak a facebookon, hogy itt kóricál, és nem hiányzik-e valakinek (ezek szerint nem...) Futott velem hazáig, Attila pont nyírta a füvet vagy talicskázott valamit, így megitattuk, a gyerekek is kirongyoltak, és most először csapta meg a családot talán egyszerre, hogy akár lehetne újból kutyánk. Sejtettem, hogy Lóci lesz oda érte a legjobban, ő nagyon vágyna valamilyen állatra. Csak hörcsögre ne, azt mondja, mert az béna. Most amiért számolja a napokat vissza a névnapjáig az a szakállas agáma. Ilyen videókat nézegetnek, keresgélnek a youtube-on is.

- első kimoccanás családilag a 7. hét végén. Én már veszettül vágytam rá, így kicsit elgurultunk Ondódról sétálni, és nekem már ennyi helyváltoztatás lendített a kedvemen, és a szükülő jövőlátásomon. Újból nem csak a holnapot látom.

- hányzik a társaság, a nagy család, a barátok. Valakivel gyakrabban kommunikálunk ilyen-olyan formában, valakivel nem. Néha jól esik a nosztalgiázás, néha kétségbe ejt, hogy mennyi idő telt el.

- pénteken a gyerekek szomszédoltak, ahol nincs is gyerek, de nagyon odáig vannak Noncsiért és Daniért. Mózi totál belelkesedett, hogy Danival raklap tankot terveztek, amit majd meg is csinálnak, és működni fog, Lócika sárkányos könyvet nézegetett, Lola pedig virágokat ragasztgatott. Este alig lehetett lelőni őket, egymás szavába vágva mesélték, mi volt, és hogy lesz, és hogy ez volt a legjobb délután. Mózi felajánlotta, hogy ha készen lesz a tank, akkor kölcsönadja nekünk, hogy kettesben Attiával egy romantikus körre el tudjunk menni itt a település kis utcáiban :D. Bár készen lenne már... ;-)

- Lola mondja mostanában, hogy este nem társasozni akar apával, hanem Apa mindig csak csiklandozza, és ne borotválkozzon, mert olyan jól csikiz.... :D :D

Kitartás. Magamnak most különösen! A többiekben jobban bízom, hogy bírják :D.

Fényképeken Mózi olyan keveset szerepel. Általában tanul, és max a munkáját fotózom, amit be kell küldeni. Erre a jövőben jobban figyelek, hogy róla is maradjon olyan, ami posztolható.

Lola nyitott CsANÁt ide

Lócika a konyhás néni, illetve szülinapot is
ünnepeltek (talán az adventi manónak volt épp...)

Zsuga Bubus a napi Szendergő
hercegnőjét űzi Apával

- Anyaaa, mikor eszünk?
- Még ezt befejezem, pillanat
....

Előkerülnek a szekrény tetejéről ősrégi játéok is.

Lola folyamatosan azt játsza, hogy én vagyok Mama, ő pedig Szolnokra jár varrni jelmezeket, és beadja hozzám az unokát, mert nagyon sok a dolga :D. Olyan jól tudja szervezni a napokat, osztani a teendőket, hogy mit főzzek az unokának, mit és hogy szeret, vásároljunk is be út közben, mert nincs itthon semmi, mikor ér haza, fektessem le ha álmos a baba stb. Bár mondhatnám, hogy tőlem látta ezt a szervezőkészséget :D :D.
(itt is nekem telefonál épp, miközben agámás videót néznek)