Első ottalvós tábor |
Mózinak integetünk induláskor |
Mikor összepakoltuk szerdán a bőröndöt Mózival, és felmentek Attilával Pestre, hogy onnan tovább induljanak hajnalban Szlovákiába, lefényképeztem a csomagot, mert annyira belémhasított, hogy most még kb 99%-ban képben vagyok, hogy mi kerül a gyerek bőröndjébe (a zsebébe mindig csempészett iskolaidőben is valami tekerőt, valami kezdetleges szerszámot, mágnest egyebet, így ezzel tisztában voltam, hogy talán utazik ismeretlen eredetű cumó is, amiről nem tudok. Nyilván nem is kell mindenről. Viszont érzem, hogy nálam ezek a lépcsőfokok mind okoznak érzelmi megmoccanást. Amikor érzem, hogy egyre kevesebb dologról tudok, egyre kevesebb dologra van ráhatásom. Ennek pszichológiájába nem megyek bele, biztosan dolgom lesz még ezzel később is, mert rohamosan omlanak le a falak körülöttünk. Ezért hatottak meg a bölcsi-ovi, ovi-iskola váltások, mert mind egy-egy érési, önállósodási fázis, ahol az én fizikai szerepem egyre kisebb, és van bennem bizonytalanság, hogy az érzelmit elég erősre húroztam-e ahhoz, hogy összekössön akkor is, ha a fizikai törvényszerűen pattog szét közöttünk.
Valszeg benne(m) volt, hogy az indulás előtti napokban olvastam a Kaleta-ügyről, ami akkora belső indulatot, tehetetlenséget, ezáltal némi depressziót nyomott rám, illetve a korábbi no-i hasonló ügy taglalása, hogy rendesen vitte magával a gyerek a hangulatom és energiám java részét. (bocs egyből ez a kávés csésze ugrott be, ahogy leírtam ezt a szót... :D. Valszeg ez egy elég jó logó akkor ;-)).Tudom, hogy nem kellene hagyni, hogy ez befolyásoljon, a felszínen úgy gondolom, nem is hagytam, de mikor hazaérkezett, éreztem a megnyugvást, illetve egy - talán jogtalan - haragot. Mindjárt mesélem azt is.
Anno pár éve, amikor Attila csinálta a coachingot, akkorról maradt pár ember, akikkel a kapcsolatot master mind és/vagy családi éves hétvégék alkalmával ápolják, ápoljuk. Az egyik házaspár fiatalok tehetséggondozásával, motiválásával foglalkozik, és 5 éve már hogy tartanak pár napos életmód tábort. Mózit eddig kicsinek éreztük hozzá, és még most is az ő korosztálya volt kisebbségben. Ami nem feltétlenül baj, őt amúgy is igazán a felnőtt társaság vonza. Mivel nincs telefonja, laptopot nem engedtünk hogy vigyen, nem tudtunk felőle semmit. Csak bíztunk benne, hogy jól van, és élvezi. Két forgatókönyv vibrált bennem. Vagy úgy éreztem, hogy nagyon fel van dobva, és minden porcikája tényleg élvezi, a másik szerint pedig mindenkit 'fogyatékosnak' képzel, és nem igazán csipázza :). (Ahol nem találja a hangot a többiekkel, onnan általában úgy jön el, hogy lefogyatékosoz valakit. Ezt nem szeretem, hangot is adok ennek minden alkalommal.)
élmény a mekis reggeli |
a gyerek leszállítva :) |
Attila vasárnap délben indult a többi gyerekkel érte, és Pesten megálltak a raktárban, hogy a kicsik is targoncázzanak a raktárban, ne csak Mózi :)).
8 óra vezetést nem cseréltem volna most el Attilával :D. Felnyalábolták egyben a gyereket, és a kocsiból hívva tényleg úgy tűnt, hogy élvezte a tábort. Alig van/volt hangja, totál be van rekedve, sokáig ébren voltak, és teli van mesélnivalóval.
A "jegyzeteibe" nem engedett bepillantást nyerni, azt mondta, ezek mindenkinek a sajátjai, nem is forszíroztam. Még az autóból újságolta, hogy vmelyik este nem tudott elaludni, és átmnet bandázni a másik szobába a nagyobbakhoz.... És hát ja. Ezt rettenetesen szerettem volna elkerülni, ha nem történik meg. Hogy 9 évesen szembesül videón felcsatolható műfütyiről. Ettől sírni lenne kedvem, hogy a 'tisztasága, ártatlansága' - legalábbis annak előszobája - 9 évesen illan el egy táborban. Nem részletezte, én itthon nem firtattam, tudom, hogy fog még erről mesélni, kérdezni, és akkor kiderül számomra is, hogy mit és mennyit látott, és hogy hova tudta elhelyezni a dolgot. Itt haragszom a szervezőkre, hogy ez megtörténhet. Letojom a nagyobbakat, de voltak kicsik is a táborban. Erre ki kell találniuk valamit. Megy is véleményezésre. Azt mondja Mózi, jövőre is megy. Lócinak pedig azt mondta, hogy Lóci, nekem is kell a pihenés, kikapcsolódás, Te nem jöhetsz. Itthon az ágyban Kelemen kabátban énekelt, pontosabban a Nyári gyerekek a Balaton partont, ma már Lóci is. A reggeli ébredést követően fél 10-kor visszabújt olvasás címen, és fél 1-kor kelt. Ki van merülve, látszik rajta :).
A műfütyi!!!! Ez komoly???
VálaszTörlésErős a sodrás mindenhol... :(
VálaszTörlés