Egy petite-t sokat kellett várni erre, de ehhez is fel kellett nőnünk, ki kellett nyílnunk - úgy fest, hogy egy ízig-vérig "igazi" játszóházas szülinapi partit szerveztünk. Lócikának ez volt kívánsága, hogy ne itthonra hívjuk a gyerekeket, hanem a játszóházba. Ahhoz, hogy a hétvégét megőrizzük magunknak és a többieknek is, péntekre szerveztük. Utólag is úgy érzem, ez jó ötlet volt, mert nem volt akkora csúcsforgalom, mint egy átlag szombaton, amikor pl elmentem lefixálni az eseményt. Akkor picit megijedtem, hogy akarjuk-e mi ezt, ezt a tömeget, ezt a fennforgást. Ahhoz, hogy legyen elég idejük tombolni fél 5-re foglaltuk a termet, viszont ez sokaknál necces lehet, hogy időben felvegyék a gyereket/gyerekeket, és pénteki csúcsforgalomban odaérjen mindenki, én viszont jeleztem, hogy pénteken kicsit kurta napot tartok. Kitaláltam, hogy mi Attilával közösen elvisszük egy füst alatt egyből a suliból az összes gyereket (vagy amennyi befér), mert annak van egy külön hangulata. Lett is. Irigy is voltam :). Lóci beharangozta a héten, hogy van/lesz egy VIP autó és egy másik :D. A VIPval közlekedik Attila, ami azért érdemelte ki ezt a megkülönböztetést, mert van a műszerfalon egy színváltós led csík. A másik autó azért lehetett max érdekes, mert ott tudnak a csomagtartóban utazni. Volt olyan gyerek, aki összemontázsolta ezt a két feature-t, és a Skoda csomagtartójába akart tényleg utazni :D:D. Ha már autó és VIP, indulás előtt egy gyors porszívózást és tereprendezést csináltunk belül, én elgurultam a mosóba is, mert két oda-vissza út alatt úgy nézek ki városon kívül, mintha szafarin jártam volna. Előző nap fixáltam a szülőkkel, kiket hozunk el mi, és ki az akit nem kell. Írtam kis listát, nehogy valaki ott maradjon, jeleztük a tanító nőknek is. Attila délelőtt még vett Tutti juice-t és Dr Peppert, felszedtük Mózit, Lolának nem volt ovi, és 4 után picivel ott voltunk a sulinál. Mózi szaladt be szólni a gyerekeknek, időm sem volt utána kurjantani, hogy várjon, mert nem fogják tudni, kit hozunk, ki marad. 2 perc nem kellett vonultak ki a gyerekek, mint egy gengszter rapper videó klippben. Annyira cukik voltak. Viszont durva élmény volt, hogy én a karanténnak és a remek arc- és névmemóriámnak köszönhetően nem vágom a gyerekek nagy részének a nevét, ki melyik szülőhöz köthető, ki az aki a listán van, és elvisszük, meg van-e mindenki, nincs-e plusz. A szülinap jótékony támogató hatással bírt a memóriám szempontjából a jövőre nézve. Összeszámolhatatlanul nyüzsögtek, felpattintották az gyerek szötyit, és elosztották, ki hol ül. Annyira fel voltak dobva, ment a kajabálás, de ez a kemény mag kb mindig együtt szülinapozik, és én soha nem hallottam még nagy veszekedést, kiborulást, összeveszést.
 |
| a csapat egy része |
A játszóházban azt hittem olyan éhesek lesznek, mert a suliból mindig úgy jövünk haza, de itt nyilván nem merült ez fel, alig lehetett összeterelni őket egy kis sültkrumplizásra, tortázásra. Zárásig maradtunk, lefőve jöttek el a gyerekek, és teljesen jó élményekkel, tapasztaltokkal zártuk az egészet. Olyan jó volt a szülőkkel is találkozni, Lócika nagy cimbijét mi vittük haza, mert egyébként is útba esnek, alig tudtak elválni egymástól. Kb ez az a korosztály, akivel még én is tudok mit kezdeni, a Mózi korosztálya már kicsit neccesebb nálam. Attila ilyenkor totál vissza tud csúszni gyerekbe, ő különösen élvezi, játszik velük.
Ma elvileg még felmerült, hogy menjünk be ebédelni, mert az elmaradt, de én ezt már túlzásnak éreztem, főleg, hogy ez az egész szülinapi sorozat még 2 menetben hasonlóan megtörténik januárban/február elején.
 |
| az egy szem Rózsaszín |
 |
| 9 éves lettem!!! |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése