Augusztusi nyár végi

Olvaszd fel jég szívemet!
Lócika faragta nekem a mélyhűtőből 💙

Voltam 3 nap szabadságon a múlt héten, hogy kicsit tudjak lélekben is a gyerekekkel lenni, mert Attila egy hét Amerika után importált egy hét covidot, és meglepően ramatyul volt, nekem meg sok lett a két hét, hogy csak én vagyok hadra fogható felnőtt, és a munkán túl a heti 6 foci edzés, bevásárlás, főzés, kutyasétáltatás, mindenki életben tartása az én felelősségem lett. Rá kellett hát pihennem :D. Ebben a nagy pihenésben VÉGRE kijutottunk a strandra, átjöttek a szomszéd gyerekek medencézni, bevásároltunk a sulira, néztünk karnevált,  Farmer expot, voltunk a Volt egyszerben... (ezt Lócika rég mondja, konkrétan tél óta). Jutott idő a konyhában karamellát csinálni, kicsit főzőcskézni, itt aludt Bendi is, amíg Attila tengeren túl volt, elintéztük a szürkerendszámot, a sportorvost és a szemüveget is Lócinak, Ágival is összehoztunk egy vasárnap reggeli mozgást, és Attila a Loki-Bécs meccsre már ki tudta vinni őket. A foci edzések alatt/mellett/között futni csak nagyon minálba bírtam, mert egyszerűen nem megy, meleg van, fulladok. Viszont a jóga nagyon jól nyújt, végre elérem a talpamat, le tudok hajolni, hasizmozni van erőm az árnyékban, meg sétálni a klinika telepen, amíg Lola is rúgja a bőrt. 

Vans láz van
(Gyönyörű, babaarcú gyermekem 😍)

Loki-Bécs… - hagyjuk

Mózi tiszta Elvis P. ezen a képen 😂😍

Újabb idényre leigazolva 😍

Nem vagyok elérhető 

Volt egyszer… nyári kiadás
(a téli ITT)

Strand után elpilledve

Gofri-sütő kis kukta

Lizi-Lola 😍

Olyan jó, hogy ez is összejött idénre ❤️

Majd’ egy órára beragadtunk a kocsiba az esti biciklis felvonulás idejére a Bethlen utcán

Már nem emlékszem, mikről számoltam itt be pontosan, de Lola is elkezdett focizni augusztustól a DEACban, ami heti 3 foglalkozás fél 6-tól, Lócinak meg fél 5-től másik heti 3 nap... Most ez így nyáron nagyon kaffer, mert minden időt a pályák közötti ingázásban kihasználok arra, hogy ne üljek. Mindegy hogy mit csinálok, csak mozgásban legyek. Ez lehet kocogás, hasizom, ugrálókötél, séta. Ez nagyon jó érzés egyébként, mert már meg-megcsap annak az emléke, amikor télen, a szürkeségben, a korán sötétedő délutánokon az orromat sem lesz kedvem kidugni a paplan alól kb. Egyébként nagyon szeretem a lecsendesülő őszi napokat is. Várom.

Lola nőtt a legnagyobbat a nyáron. Eltűnt a kicsi lányom, lett egy vagány(kodó) kis tini, aki kint bandázik állandóan a település fiaival és Dórival, innen jött a a nagy foci láz is, mert állandóan rúgják a bőrt, sötétedés után pedig megy a bicikli bújócska. Rendesen irigy vagyok erre, olyan jó, hogy így összeverődött a gyerek-sereg, többen a Lillába is járnak, nem lesz egy elveszett kis elsős szeptembertől (sem).

Beadtam a derekam egy medencézős partira, mert amikor ki vagyok pihenve, úgy tudom ezt is értékelni, hogy milyen jó, hogy ilyen szociális életet élnek a gyerekek, hogy nem csak a négy fal között penészednek. Van mindig fújás-kibékülés, sok jó koszos és kiszakadt ruha, amivel fennakadnak az ágakon bújócska során a sötétben, de ez sem érdekel, sőt. Még akkor sem, ha Mózit rendszerint nyúzom ezzel, hogy megint mi az atyaúristent csinált, hogy minden új szettje szakadt, festékes, tintás, nem tudom, milyen... 2 szülinapi parti meghívás is volt még múlt hétvégén.

 További családi feladatokat kell kiszerveznünk, és bár a gyerek taxiztatás időpocsékolásnak tűnik, hogy A-ból B-be elvigyük, várjunk stb, mégis ezek azok a napok hétköznaponként, amikor összevagyunk zárva a kocsiban, és beszélgetni tudunk, érzékeljük egymás feszkóját, hangulatát, örömét. Szóval ez itt még kérdőjel, viszont nem akarok a hét minden napján emiatt dolgozni este, mert nem sikerült a végére érni semminek. 

folyt. köv holnap