tűkkelütött: Második hét a 2023/2024-es új időszámításban

Megint lett egy olyan érzés bennem, hogy kicsi a testem a bennem pattogó érzelmekhez, nyitok egy csapot gyorsan ide, és majd vasárnap befejezem az összes heti beszámolással (nyugi nem lesz ez így minden héten, csak amíg felvesszük a fonalat). Néha olyan kíváncsi vagyok, hogy másban is futnak-e ennyire kaotikus érzelmek, gondolatok, mint bennem, rakódik-e ennyi egy halomra, mint egy oltári nagy szennyes kupac színenkénti válogatás előtt :D. De így vagyok a feladatokkal/teendőkkel/akarásokkal/szeretnékekkel is. Hogy nincs eleje és vége, hanem felbukkan egy, majd rányílik másik, jön a harmadik, sokadik, visszavillan az első maradéka, majd az utolsó előtti benyomásból egy töredék, megkezdett lista, rendszerezési vágy, levegő és légtér igény, keretre vágyás, nihilre áhítozás :D.

Az előző 'PATENT' héthez képest érzékelhetően megindult a szétfele tartás. Még aztán hamar - gondolhatjuk :D. De ez csak addig ennyire hatalmas bennem, amíg el nem kezdem szétcincálni. A héten már volt egy elaludt angol óra, még szerencse, hogy online van, és hogy pont időt kért a 'tanár' is, így belefért 10 perc lazán, de azért nem voltam friss reggel fél 7-kor.

Imádom ezeket a képeket a telefonomban :)))
(Lola olykor lenyúlja és komoly sorozatokat találok :D)

Lócika csütörtök-péntek erdei iskolában van, a képek és a beszámolók alapján nagyon jól érzik magukat, csónakáznak, lovaskocsikáznak, batikolnak, fociznak, nagyon várta, és nagyon tud stresszelni az indulás előtt... Utazás előtt szorong, hogy be van-e minden pakolva, biztosan nem felejtett-e el valamit (hiába nyugtattam, hogy ha egy szál gatyában megy el, akkor is túléli, minden áthidalható, enni visz és kapnak is, tető lesz a feje felett, szóval nyugiiii, ne stresszelje magát - szegény, olyan jó lenne ezt oldani benne). A kirándulás előtt vettünk papucsot, nadrágot, pulcsit, fehér pólót a batikoláshoz neki, amíg Lola focizott elmentünk kettesben fagyizni, bevásárolni, így a lelke is kicsit helyrebillent. Kis pojipom. Legújabban, azt mondja olyan 'makisan-babásan', hogy ő egy POLIP (ne kérdezzétek, honnan és miért :D). De poJipként ejti :))). És tőle még ezt is imádom a nagy huncut szeretetéhes szemeivel.

Mózi Diákönkormányzati tag, és a héten gyűlés is volt, ahol bedobta, hogy bár az iskola Öko iskolának nevezi magát, de nincs a legalapabb lépés sem meglépve, nincs szelektív hulladékgyűjtés, javasolná is ezt. Annyira megörültek ennek, hogy ő lett kb a környezetvédelmi miniszter, valami osztályok felé közvetítő 'nem-tudom-mi-a-pontos-megnevezése' :D. Mondtam is neki, hogy ez egy nagyon jó terep, hogy lássa, hogyan működik egy folyamat az ötletfelvetéstől a megvalósításig, mert ez a legkönnyebb része eddig :) és hogy mennyi időre, emberre, kitartásra lesz szükség, hogy átverje ezt, rákérdezzen, hol tart, miben tud ő segíteni, kapcsolatokra lesz szüksége, és NAGYON kell a kommunikációját, stílusát árnyalni, de nagyon örülök neki, hogy jól érzi ebben a szerepben magát. Illetve annak is, hogy olyan pozitív. Volt kb 5 perce buszindulásig a gyűlés után, és nem azt mondta, hogy ahhhh, már mindegy, hanem fogta magát és végigrohant a Vág utcán a nehéz táskával, ami nyilván úgy trendi, hogy a se**ét veri, és közlekedni is nehéz vele, nem hogy futni :))). Igaz nem érte el a buszt, de mondtuk neki, hogy őrízze meg nagyon ezt hitet magában, és tolja le, hogy a busz már nem állt meg neki, pedig integetett, vagy hogy a söfőr milyen. Mert ez mellékes, és nem rajta áll. Az ő részét megtette. Annyira élvezem egyébként az ilyen picinek tűnő szituációkat, ami az ember hitrendszerét, világnézetét alakítja. Hogy később hogy áll másokhoz, magát hol helyezi el. Olyan sokszor mondták már nekem a cégnél, hogy olyan jó, hogy én mindenkiről jót feltételezek, és igen. Tudom, hogy nem mindenkinél ez kapcsol be elsőnek, főleg egy hibázás mellett, de én szeretném, ha a gyerekek is azt vinnék magukkal, hogy a Világ jó, és általuk csak még jobb, de ne naívan pislogjank ki magukból, mutogatva a többiekre. Amit a legtöbbször hangsúlyozok talán nekik, hogy ami MOST van éppen, az mindig csak egy statikus állapot, és ne ebből induljanak ki. Mert bármennyire is elcsépelt, de akármelyik 'most'-ból lehet BÁRMI, ami egy új esély/lehetőség, és nekik erre a folyamatra igenis van hatásuk.

A héten nekem már voltak tréningek (szeretem egyébként ezeket nagyon), handover meetingek, benne vagyok már SV heti megbeszélésekben, job evaluation workshopban, lesznek majd pesti utazások, team buildingek, mert a csapat fele pesti. Lolának már volt szülőije, a fiúknak jöv héten lesz, indul az MCC (itt is lesz szülői és Szülők akadémiája a héten még), ma szüreti nap a suliban, mindjárt sütöm is palkókat munka közben, Lócinak Bozsik szombaton, én futok legalább közben valahol, vasárnap pedig tekerünk Attilával!!! Ő 100-at tervez, nekem elég a 60-70 bőőőőven. És hátha összejönne még egy Balaton körbetekerés is idén. Jöv héten nem leszek, mert vár Málta és Kiskata, valszeg számotokra sokkal izgalmasabb képeket, eseményeket hozok, mint iskola, munka és gyereknevelés :D. Én kérek elnézést.

Szombaton Bozsik

Szüreti délután után battyogunk a kocsi felé
(megcserélt táskával)

Mi palacsintákat vittünk

Most hirtelen ennyi. Megcsapott az esős, szürke ősz szele. Nagyon szeretem, egyre jobban várom a kinti szürkülést, benti kapcsolt fényeket.

Befigyelt itt péntek késő délutánra egy Lola névnapi cirkusz a sulis szüreti délután után, és ez tavaly is Apás program volt, mert én nem szeretem az állatos cirkuszt. Ma ünnepeltünk egy Anyás Barbie mozival, amit tervezgetünk már egy ideje. Olyan jók szoktak lenni ezek a kis programok, és akkora szükség van ezekre a külön kiszakított időkre is. Mostanában ezek jobban beválnak, célba érnek - úgy érzem.

Lola-névnapi Apás cirkusz

Ma volt az első olyan alkalom, hogy Mózi a haverokkal ment el a városba, majd mozizni, mekizni, teljesen fel volt villanyozva, hogy szülő nélkül volt lődörögni. Nagyon is emlékszem az én első ilyen élményeimre, akkor éreztem igazán nagynak, menőnek magam 😁. Főként a suli utáni mekizések maradtak meg hetedikről, amikor hátul ültünk le a nagy szülinapos asztalnál (azóta ‘szétbombázták’ azt a részt), és kb 10-en vettünk egy kis krumplit meg egy hamburgert.