4. vasárnap - SZERETET
Nehéz ezt pont nekem, aki szereti, ha minden mindig pont úgy működik, ahogy a képzeletében él. Lehet, az sem tökéletes, de egy kőkemény célt ad mindig. A Fényes Pont a sötétben. Ha ezt a pontot szemüveg nélkül nézem a romló szememmel, akkor simán célt tévesztek… A homályos látás oka lehet a fáradtság, a menedzselésbeli képesség hiánya, és az is belefér már, hogy a fényes pont nem csak egy 1mm átmérőjű állapot lehet, hanem nő annak a karimája, holdudvara, és távolabb a középponttól is lehet jó.
Olyan jó idézetet osztott meg a nagynéném a nagy Seres családos viber csoportban advent idején, ahol is Nagyapám írt egy képeslapot 2015-ben, és ez állt rajta:
“Fényben él, aki hisz,
Erő nem hagyja el, aki remél,
Fogyhatatlan az öröm abban, aki szeret.”
A karácsony kultuszát gyermeki hittel védelmezem/ápolgatom, mintha csak nem akarnám én sem elfogadni ennek a hétköznapiságát. Nem is az. Viszont ez kíván jócskán energiát, hogy minden változó körülmény ellenére kb érintetlen maradjon. Persze, alapból van benne változás, pl az adventi kalendárium is már nem az angyalok műve, pontosabban a bennem élő angyalé, amit leterhelt munkásnőként is próbálok megvalósítani. Bármennyire is illúzióromboló, de van sok olyan nap, amikor munka után semmmmit az égvilágon nem csinálnék, csak ülnék csendben egyedül, hogy az agyam/idegrendszerem lenyugodjon, feldolgozzon és türelmet termeljen. De ezt ilyen nagy családban, főleg ilyen forgalmas időszakban (Attilának is a december, év vége a legcsúcsosabb, és a pénzügyi kiszolgáló egységek sem éppen ilyenkor veszik ki az éves szabadságuk javát) ez kivitelezhetetlen, és csak halmozom a fáradságot, sokszor érzem azt hogy nincs több kezem/lábam, amit a griff madár szájába tömhetnék, hogy repüljön alattam, és ne zuhanjunk le. Hát idén ez majdnem sikerült. A hasa már súrolta a földet, én elengedtem a gyeplőt, egy cifra káromkodás és sírás kíséretében, hogy lesz, ami lesz, nekem ennyi energiám maradt az ünnepre, az évre. Aztán nagyon laposan felszállt, közel maradtunk a földhöz, valósághoz, és valószínűleg együtt a gyerekekkel kell feldolgoznom a karácsonyi csoda átalakulását, új értelmet kell alapoznunk neki közösen, ami már nem csak az én nosztalgikus mesevilágom. Egyelőre hallani sem akarok más karácsonyi forgatókönyvről, egy szülés/születés sem energiabefeketetés nélküli szusszanás hátradőlve, de vmit tényleg kell alakítanom rajta, hogy ne legyek Grincs :(
Senki nincs éppen itthon, a két kicsi kiment focizni a többi szomszédos gyerekkel, Mózi-Attila-Titus vadásznak, én meg töltöm-töltöm a puttonyomba az energiát, újra növesztem kezeim, lábaim, hogy legyen mivel etessem a griff madaramat.
Kívánok Nektek türelmet, hozzá nélkülözhetetlen kipihentséget, és széleskarimájú célokat, amibe az újratervezés és a pontatlan lövés is belefér 😉!
Mára olyan kardinális dolgokat tervezek, hogy teniszcipő kinézés, futás, jóga, olvasás, bejgli majszolgatás, kifeküdni a nappali közepére, ahova besüt a Nap, és bámulni a plafont, és megtalálni megint saját magam. Legjobb ❤️.
 |
| Direkt ezt választom, amin alszom, mert tényleg annyira fáradt voltam. |
 |
| A tavalyi kép idei folytatása |
 |
| Findusz nagy kedvenc, végre 3D-ben is a család tagja |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése