Mostanában különösen nehezen megy a munka. Annyira eltolódott ez az egész munka-magánélet egyensúly... (de nem csak nálam, hanem úgy általánosságban). Valszeg én nem menedzselem jól, mert sokszor érzem, hogy annyi minden jobb és fontosabb dolog van a munkán túl, mégsem az élvez prioritást (ok, valamiből finanszírozni is kell :D :D) Pedig szeretem a munkámat, csak szeretném ha kevesebb lenne, és nem szorítana ki mindent. Hogy az azon túli dolgok, ne csak beszorítani való ellopkodott, összetömörített órácskák, (fél) percek legyenek. Ha nagyon őszintén belegondolok, akkor panaszra sem lehet okom, mert egy átlag hétbe is tömök olyan programo(ka)t, ami tölt, amit szeretek, de általában úgy érzem, hogy a munka a szabadidőm, család stb 'rovására' megy, az egyéb, amit bepattintok meg úgy érzem a munka 'rovására' megy. Mindig balanszírozni próbálok. Lazább passzban ránézve az egészre, úgy érzem, hogy jól is sikerül, sosem volt ennyire kiegyenlített a munka, magam, Attila, barátnők, család kombó, de amikor feszkóban vagyok, és mindent szeretnék nagyon jól és pontosan és profin csinálni, akkor csak azt látom, hogy semmi nem úgy valósul meg, és mindenhol csak az ordító hiányt látom. Gondolom, nem egyedi probléma ez :).
Nem akarom öregíteni magam, de basszus 44 év, az csak 44 már... :D. Bármennyire is jó a HRV szintem és a fittségi korom is 37 :D, én azért érzékelem az előrehaladást. Nagy szükségem van az aktív kikapcsolódásra, mert ha nem lenne, akkor szétvetett végtagokkal bírnék heverni a kapanapén. Egyébként fogok is. Mert ez a nihil is hiányzik. Heti 3 tenisz mellett most biztosan befigyel majd a bicajozás és a futás is. A teniszeket reggelre időzítem, múlt héten fél 7-re mentem, illetve hétvégére is jut (meg Lolát is viszem kétszer, akkor megpróbálok futni alatta. ez nem mindig jön össze, mert 6 után már csak nézek ki a fejemből bambán, és örülök ha csak nézhetem :D). A biciklizésbe próbálnám/próbálnánk majd a gyerekeket is behúzni, pl itthonról a BMW gyárig pöpec kis út megy ki, és ott megkerülve a gyárat, majd haza 43 km-t tekertünk. Attilával felavattuk ;-). Elengedhetetlennek érzem egy kapcsolatban a közös érdeklődési kört legalább 1-2 tevékenységben. Nálunk ez a bicajozásban-futásban biztosan jól teljesít. A mallorcai első országúti élmény után szülinapomra meg is lepett a család egy bitang jó biciklivel, biztosan fogok több helyre ezzel érkezni, hogy használni tudjam. Gyönyörűűű. Felavatni nem tudtuk aznap (csak itt Ondódon :D), mert Lola szülinapi meghívása kicsit beletúrt a programba, vasárnap meg belázasodott, de már alig várom a szlovéniai nyaralást, ahol lehet tekerni majd. Meg Attila már nézi a terepeket, bár én egyelőre alföldi csirke vagyok, egy szembeszél is visszafúj :D. (Mózi Nagyhután van a nagyszülőkkel, ő azért nem tűnik fel a tartalomban).
 |
| Tour the Ondód (by Lóci) |
 |
| 44 éves lettem én 🥰 |
 |
| Ken és Barbie 😂 |
 |
| Lócikától kaptam meglepi reggelire ❤️ |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése