Muszáj lenne aludnom

De nem tudok. Nem volt nekem ezzel korábban gondom, de most jó ideje nem megy könnyen. Le van gatyásodva a kedvem. Pontosabban van egy folyamatos stressz faktor bennem, amit ez az egész rákszűrős folyamat és műtét generált. Viszont vannak nagyon mélyen rögzülő fotók, pillanatok, amik jobban elraktározódnak, mint a többi.

Az egyik ilyen, hogy úgy örülök, hogy Mózi ráharapott a biciklizésre. Szombaton először ment el egyedül a BMW gyárhoz és a Látóképi csárdához, ami oda-vissza 43 km. Annyira ügyes. Itthon is görgőzik ❤️.

Ez a kép nem akkor készült :)

A másik, - és szombaton le is fotóztam - hogy annyira imádom, hogy Lóci még mindig így rám fekszik, bújik, kb belém kucorodik, mint pici baba korában ❤️ Ezeket soha nem akarom, hogy kikopjanak. Ha van ilyen a ‘Sorry, Bro!’ és az ‘Úúú, ez oltás..!’ szlengek, mondatok között, akkor ez így pont jó arány :).

A harmadik, hogy nagyon szeretem nézni ahogy Lola teniszezik, és egyre ügyesebb. Imádom a kis csini, fürge testét, és hogy büszke a fejlődésére. Már kapott nagyobb ütőt és kisebb/keményebb labdát. Most én nem játszhatok, de ez bőven kárpótol.

A negyedik, hogy Attila mindig lesi a rezgéseket körülöttem, mert vannak magambafordulós időszakok, amikor nem tudok kommunikálni. Elveszek a belső mozimban, annyira csak befelé koncentrálok. Ő pedig igyekszik vagy a zavaró(nak) vélt hatásokat enyhíteni (pl ha érzi, hogy kell a nyugi nekem, elviszi a gyerekeket, vagy választott nekem könyveket, mert mostanában erre sem tudtam fókuszálni, hozza a behűtött meggyes söröket vagy cidereket, h lazuljak kicsit. Vagy felszerszámozza a biciklit, hogy mire tekerhetek, már tényleg csak tekernem kelljen, de legyen rajta radar, pedál-fordulatszámmérő, fedélzeti computer ❤️.

Amikor ezekre gondolok, amikor annyira érzem hogy körbe vagyok szeretve, akkor elkap a bűntudat minden irányba, hogy én ezt meg sem érdemlem.. 

Ma reggel mikor elment a csapat, még hallgattam pár Gréta Stőhr ‘főzök és mesélek’ videót. Annyira szeretem a hangját, meg ahogy főz. Az én szemszögemből nézve egy túlromaticizált élet, amiben van, és pont ezért szeretek belassulni a főzései mellett. Nem vagyok gyakori főző, de akkor pont így érzem magam. Hogy valami jót tegyek az asztalra. Aztán nem feltétlenül győzedelmeskedik az íz mindenkinél, mert az indiai az a kicsiknek pl nem jön be.

Délben, mikor kivittem a kutyát, megint kint lebegett, az a mozdulatlan pont jó hőmérséklet és állapot, pont találkoztunk. Azt éreztem, h kihúzom a kis Ikeás fellépőt a ház elé, mint falun az emberek, és csak nézem a kukoricatáblát, mert ez olyan jó most. Csak a kulcsom és a kakazacsi tartó kis műanyag tok surlódott a kezemben, és a kutya zörgött a száraz fűben a liget szélen, semmi más hang nem volt. Vágyok lassabb életre, kevesebb ingerre. 

Ma du-ra volt időpontom debreceni nőgyógyászhoz, hogy HPV témában felzárkózzak és ne innen-onnan hallott, olvasott képem legyen csak. Nagyon izgultam, mert közben a megjött a szövettan eredménye is, jelzett a teló. Nem mertem megnyitni a váróban. Annyira dobogott a szívem, hogy látszott a póló alatt is, ahogy kiugrik. Az órám is rezgett, hogy szokatlanul magas a stressz szintem, pihenjek, csináljak légző gyakorlatot. Belépve mondtam az orvosnak, h most kaptam értesítést, de nem mertem megnyitni. Ő nézte meg. Muszáj leszek a műtős orvossal is majd konzultálni, mert nem nyugodtam meg. Holnap megpróbálom elérni. Egy picit megint okosabb lettem, és nyugodtabb is, de még van híja.