tűkkelütött: Ami nincs itt, az meg sem történt :D

Az agyam elérte kapacitása csúcsát, megtelt :). Csak úgy tudok tárolni bármit, ha kipotyognak régebbi dolgok. Külső memóriám frissítéseként hozok pár update-et.

Március második szakasza agyalással telt, hogyan tudnám kiegyensúlyozottabbra tömni, karcsúsítani a napjaimat/napjainkat.

- keressek 4 órás munkát?

- keressünk külső segítséget (a heti egy alkalomnál többszörre)?

- keressünk egy kvázi velünk élő fizetett családtagot, aki folyamatosan fenttartja a rendet és szervezettséget körülöttünk, amire nekünk nem jut kapacitás, idő-energia, fókusz?

- a gyerekek vegyék ki jobban a részüket az alap feladatokból itthon, és rendszeresebben?

- a gyerekek a különórákat konstans bonyolítsák maguknak, ne kelljen taxiztatni őket?

- eresszem el a mindig minden felületen tökéletességre törekvő hülyeségemet, és ne haljak bele, amikor nem működik (tehát soha ne legyek halott, támadjak fel lazasággal megáldva :D)?

Coach-csal, pszichológussal átrágva a legdrasztikusabb lépés ötletét elvetettem, hogy 4 órás munkát keressek. Szeretem amit most csinálok, nincs még kimaxolva, bőven van benne fejlődési lehetőség, így az összes többi pontra összpontosítok. Amennyire hosszan tudok fókuszált maradni…

Havi rendszeres nőgyógyászati vizsgálatokra járva most kb nyugodt vagyok a (nem) méhnyak rák lelet kapcsán. Rendszeres monitorozást igényel azért negyedévente, de már nem érzem úgy, hogy holnap vége Mindennek körülöttem, és ne is kezdjek semmibe.

A márciusi betegség során a bő egy hónapra megtorpant mozgás-szériám újra beindult. Azért itt is van dolgom, hogy megküzdjek magammal, hogy ami ment huszonévesen az most 45 árnyékában irreális… Annak örüljek, h mozgok, és rendszeres és élvezem. Legyen az futás, bicaj, edzőterem, kirándulás, bármi. Nem tudok 6 perc/km alá menni tartósan. Nem tudok kényelmesen poroszkálni, gazellaként szökellni, mert egy vonszoló, fújtató gőzmozdony vagyok :D. Inkább írom a történéseket.

Marikától karácsonyra egy pesti szállodás közös-kettes pocolást kaptam. A Marikával való kapcsolatom az Attlás szakítás/Eszterrel összeköltözés pozitív externáliája. (ebben az esetben előnyös következménye ;-)). Marika és Eszter az NI-nál voltak munkatársak, és lettek barátnők, így keveredtünk össze, és lett a Fityma/Ötye keresztül-kasul szövődő szövete ilyen erős. Volt bennem kíváncsiság, hogy a sok közös pont ellenére mennyire tudunk belelazulni a hétvégébe. Nagyon jól sikerült, a találkozási ponttól az állválásig végig karattyoltuk, mint a friss szerelemesek 😂. Terveztünk egy margit-szigeti futást is, ami Marika lábadozó taknya és arcüreg gyulladása miatt elmaradt, de cserébe nagyot sétáltunk, kávéztunk, ettünk, wellneseztünk. Indiai kajáldában vacsiztunk, terveket szövögettünk, koktéloztunk, rötyögtünk.

Megérkeztünk :)

Hummusbar miért nincs Debrecenben?

Itthon Attila tartotta a frontot Mózival és Lolával, Lóci a barátjának a szüleivel ment el lakókocsival pecázni.

Ilyen vacsorát csak a yo-fej apák tudnak főzni :D

100millió ezer képet sem tudok
megunni az alvó gyerekeimről.

Ha kicsi a tét, a kedvem sötét :)

Szintén áprilisi nekirugaszkodás volt a horvátországi Plitvice. Olyan régóta szeretném megnézni, így Húsvétkor megindultunk. Mózi rettenet kamasz, és nem szeret hosszan utazni sem, ezért volt szájhúzogatás, h minek idejönnie, amikor ezt csak én szeretném megnézni, minek ennyit utazni egy tó miatt. Vagy 16 tó miatt. Mindegy :D. Lakóautót csak Attila vezet, ezért hosszú volt egyben az út, majd legközelebb megállunk menet közben is. A kemping egy kb félórányi kocsikázásra volt a tavaktól egy kis faluban a hegyek között kispatakkal, étteremmel. Nagggyon bejött, h kevesen voltak, volt olyan nap, amikor csak miénk volt a kempinges rész. Fú de élem az ilyet, ezért is gondolom, h vénségemre emberkerülő leszek. Nem bírja az idegrendszerem a nagy nyüzsgést. Ez vasal ki. Reggelire az étterembe mentünk, húsvét hétfőn még megleptek ajándék, sonka, tojás, zöldségek, túrós burek tállal, előző este meg körte pálesszel ;). A tavak környéke gyönyörű!! Nem gyalogoltuk körbe, de egy viszonylag gyaloglósabb verziót vállaltunk be, amibe volt hegyi busz és hajókázás is. Imádom. És itt sem volt iszonyat tumultus, mint gondolom, nyáron… Az élvezhetetlen lehet. Nem győztem örömködni, és belül ezeket még jobban magamévá teszem, mint ami kilátszik.

Szeretem ezeket a családi csapatépítőket, nem mondom, h sosincs súrlódás, de ezek is viccesek utólag. Ahányan vagyunk annyi sebességgel és hőfokkal élünk 😁.