Recept sorozatunk ünnepi különkiadása, avagy Szülinap Extended version 2.1

Ezt még megosztom, utána jegelem a témát egy évig, megígérem.. Lassan a csapból is ez folyik :). Na jó, nem. Szerény kossuth utcai hajlékunk adott otthont a 18 fős családi zsúrnak. Jól vizsgázott. Mi is, Mózi is. 10 óra volt a kapunyitás, de addigra én már sok konyhai remeket megénekeltem. Mózi is felkelt már fél 8-8 körül, érezte a készülődést a levegőben. Gyanús volt, hogy miként fogja bírni, mert 11-12 körül kidől, ha fél 9-kor kel. Lesz, ami lesz. Segített Attilának porszívózni, pakolni (ki-be), az én váram a konyha volt. Sikerült rálelnem a megfelelő 1 éves babatortára, így bátran ajánlom, akinek most még nem a guszti, emeletes, cukrászokat megszégyenítő tortacsoda a csábító, hanem az alapanyag, és azok összhangja :). Így döntöttem az egészséges és természetes, kornak megfelelő (a hozzátáplálási táblázat is büszke lenne rám), ám Quasimodo kinézetű süLemény mellett. Mielőtt Schmitt Páloznék, elárulom, hogy nem saját kútfőből fakad a receptúra, hanem előttem több bátor anyuka is kipróbálta, javasolta, csiszolta. Íme:

Hozzávalók:

- 7 dkg grahamliszt
- 7 dkg finomliszt  (én azt figyeltem, hogy 14 dkg liszt legyen, és megosztottam bio teljeskiörlésű búzaliszt és rozsliszt között, nem fele-fele arányban) 
- 1 tk. borkő sütőpor
- 25 dkg mazsola (cirka 20-at tettem bele, mert sok)
- 2 alma (lehet 1 alma és 1 répa is), én 2 kis almát és egy fél banánt túrtam bele
- kevés fahéj
- 2 tojássárgája
- 1 dl. olaj

Az almákat lereszelem, a mazsolát meleg vízbe áztatom, leszűröm, majd leturmixolom. A liszteket a sütőporral és a fahéjjal összekeverem. A tojások sárgáját egy másik tálban az olajjal felhabosítom, majd hozzáadom a mazsolát, a lisztet és az almát. Kivajazott, kilisztezett formába öntöm a masszát és 180 fokon 30-40 percig (tűpróba!) sütöm.

a gyertya helyét illetően nem volt egyértelmű álláspontom. leszögezném, hogy nem az én ötletem volt, hogy a mackót bökjük hasba. viszont belátom, hogy csak ez volt az egyetlen járható, szalonképes út

No jó, torta kész, mit adok még a 17 többi embernek enni. Nyilván nem főzök leülős meleg kaját. Lett így tonhalkrémes szenya halacska alakú sajttal, sima, egyéb szendvics piros arany és csemege uborka nélkül, valamint sütöttem egy quiche-t brokkolis-répás belsővel a vega vonalnak: 

Hozzávalók:

A töltelékhez
- 150 dkg brokkoli 

- 50 dkg répa
- 1 tojás
- 250-300 ml tejszín
- 10 dkg reszelt ementáli (vagy egyéb) sajt
- szerecsendió, őrölt bors, só
+ egy adag leveles tészta

Elkészítés:

A brokkolit rózsáira szedjük, és lobogó sós (ételízesítős) vízben 2 percig főzzük a répával (blansírozzuk). Lecsöpögtetjük, majd a leveles tésztával bélelt sütőformába halmozzuk. A főzőtejszínt feltesszük forrni, ízlés szerint fűszerezzük (só, bors, szerecsendió). Kicsi lángon forralva kissé besűrítjük az előzőleg felvert tojással, melyet óvatosan, lassan adagolva, folyamatos keverés közben adunk a tejszínhez. Nyakon öntjük vele a zöldséget, megszórjuk sajttal jó gazdagon, és kb. 30 perc sütést igényel még (a képen félkész állapotban).

Édes-jó anyám bevállalta a felnőttek tortáját, így én csokis majmos muffint farigcsáltam még. Na ez nem lett olyan, mint akartam, de elsőre elmegy. Lehet még csiszolni jócskán: 

És volt még friss-meleg sajtos vendégváró pogácsa is (saját sütés, Doni-pogi recept), hogy szívja a mézes izés belépő páleszt :).

A köszöntést próbáltuk minél előbb lezavarni, hogy Mózi ne szunnyadjon be, bár eléggé fel volt dobva az ember seregtől, és az unokatestvérektől. Attila kedvenc szülinapi történése, hogy a köszöntés (értsd éneklés) alatt Mózi egy keksz darabot mancsikázott éppen, amit megelégelt, amint meglátta a tortát elérhető közelségben. Ahogy a kezét kilógatta az etetőszékből, a kettes számú unokatesó (3 éves), mint egy kis piranha...... hammmmm, leszopta a kezéről :D. Ezt az ünneplő közönség nem észlelte, csak apa (mármint az enyém), aki felhívta rá az Attila figyelmét. Ő azóta is ezen nevet. Készségesek voltak az ajándékok bontogatásakor is, illetve a tortát is el kellett húzni, meg az uncsi tesót is, hogy ne ő fújja el a gyertyát (hanem anya....:)). Részt vett minden debreceni dédi is, ami külön öröm volt.

Negyed 1 körül bebólintott az ünnepelt, de nélküle is kitartottunk :). 

Lássuk számokban!

75,5 cm, 8,72 kg (csinos, karcsú, mint anyja-apja), 7 fog, 5-6 lépés kapaszkodás nélkül, duma ezerrel (de még se anya-se apa), kuyta-macska, baba=kum-kum-kum (de ezt csukott szájjal mondja). Ez azt is jelenti, hogy vaú-vaú, azt is, hogy kutya, baba, miáú-miáú. Egyre ügyesebben lapozgat, ügyesen pakol, tapsol, integet, mutatja, hogy vegyük ki az etetőszékből, rendíthetetlenebbül rág, mint ahogy állt a féllábú ólomkatona, furulyázik, szilveszteri trombitázik, egyre szebben eszi a darabos dolgokat is. Kedvenc az alma egészben.

Persze mindezek mellett, felett, túl, által egy roppantmód szeretnivaló figura, aki csupa vigyor (nem, nem az éjszakáról beszélek :)), jószándék és bizalom.