... Az ám, / Hazám!..."
Attila újfent kitett magáért. Péntek reggel negyed 7-kor hazatérvén a virágpiacról azzal ébresztett többek között, hogy 3/4 9-kor indul a helyközi járat Debrecen és Nagyhuta között. Szaladjak ki Mózival a piacra, ő addig vesz Mózinak medencét, utána felvesszük a biciklimet, és majd csak hétfőn este keveredünk haza. OKÉÉÉÉ!!! A 3/4 9-es indulás nem jött össze. Nem csak azért, mert sok mindent kellett összegórálni addig, hanem pl a piacon voltunk, amikor észrevettem a tojásos stand előtt, hogy Mózi gyerek úgy összefosta magát, hogy nocsak. Szó szerint kibújt a fos a combjánál, és ült a kis halmon, meg a kezével megvizsgálta, hogy mi rejlik ott..... Na basszus. Ennyit a sárgabarackról. Vacilláltam, hogy befejezzem-e a vásárlást vagy majd visszajövünk újból. Futottunk haza, babakocsit és gyereket csutakoltam. A maradék cuccot végül Pálházán vettük meg. Miután a medence is meglett, átmentünk anyáékhoz, mert az én biciklim (ami nem gyereküléssel felszerelt) az ott parkol árván a pincében. Aztán még fel is szaladtunk, és lett meglepetésnek hatalmas Mózi festmény, ami az ő kis testének lenyomata, és anyaék vitelezték ki hármasban (anya, apa, Dóri) Attila megbízásában. Egy életnagyságú zöld angyal :). Elmesélték létrejöttének a történetét, és csodálkoztak, hogy nem vettem észre, hogy itt-ott a körme alatt zöld a gyerek. Valamit láttam én, de azt hittem megfogta a lábát a sötétkék mamusz :). Kaptam csodálatos lila gömböket a fülembe, nyakamba, amire már úúúúúgy vágytam. Nem is bánom, hogy harminckét éves lettem én, mert az ékszer csecse, becse ;-). Purr-purrr.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése