Néha úgy érzem, árnyéka vagyok egykori önmagamnak. Issszonyatosan leszívja az embert másfél évnyi itthon tartozkodás, babázás, háztartás. Sokszor érzem magam olyan elviselhetetlennek, hogy én rég faképnél hagytam volna magam. A gond csupán annyi, hogy hiába tudom, eléggé meg van kötve a kezem. Ez persze kifogás szagú, de olyan jó, amikor szakvéleményt olvasok az átlagos anyukákról, akik megvannak zakkanva 1 év után, és nem én vagyok a gyenge láncszem :). Tudom is, mi hiányzik. A fejtágítás. Ezt orvosolandó belekezdtem egy intenzív francia nyelvtanfolyamba. Olyan nagyon jó lenne eljutni valameddig. Most minden esetre nagyon élvezem. Simán népszerűsíthetnék és gyakorolhatnák a munkaadók a kismamák részmunkaidős foglalkoztatását, mert a magam fajta alig várja, hogy újra felnőttek között legyen és újra tevékenyen részt vegyen a GDP termelésben. Tuti fix, hogy egy-egy megfáradt, lelassult 8 órás 'elemnél' sokkalta hatékonyabb és frissebb vért jelentenénk :). Hát ennyit a mai bölcsességről, francia előtt még megyünk a piacra is. Remélem, Ti is jól vagytok.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése