Mózi gyerek még nem ült repülőgépen, amivel szerintem nincs egyedül egy - mégkétévessincs - gyermek, így jogos volt a kíváncsiság, hogy vajon hogyan fogja tűrni. Megkérdeztem gyakorlott, egykorú gyerekkel sokat repülő barátnőt, hogy vannak-e jól bevált praktikái utazáshoz, kb mégis mire számítsak. Ellátott ötletekkel, nyugodt voltam. Vonaton ugyan ültünk, igaz régen, de már két lábra ereszkedő (inkább emelkedő) Mózival, és már akkor fárasztó volt egy Db-Bp IC járat fülkétől-fülkéig szaladgálva, meg-megspékelve némi szoptatással, hogy csend is legyen :). Wizz Air gépek szűkösek, és abban is biztosak voltunk, hogy Mózi akkor sem fog aludni, ha este megyünk, és a délutáni szunyát szkippeljük. Így is tett :). Az új helyzetek, helyszínek, játékok, társaság mindig felpezsdítik, túlpörög, ami ha sokáig tart alvás nélkül buzira zizis lesz, meg tőle én is, nem tud elaludni normálisan, semmi nem jó sehogy sem. Hál' Istennek ezek az alkalmak ritkák, vagy nem várjuk meg ennyire a végét. Azt kell, hogy mondjam, f@sza gyerek volt most is. Szórakoztatta a repülőn a társaságot, a felszállásnál és a leszállásnál a nyomáskülönbséget érezve csak viháncolt, én meg próbáltam tömködni a szájába a vizet, hogy nyeljen. Elugrabugrándozott kettőnkön, meg az üres széken, húzogatta az ablak táblácskát, mászott az ülés támlára, hajtogatta a pohártartókat, illetve a kis asztalt. De úgy örült mindennek, hogy le is videóztuk, töltök majd fel belőle. Nekem picit nehezebb volt hatalmas hassal, de felszállásnál nem az én ölemhez volt rögzítve, de csak nem úsztam meg, hogy a szűk helyen belém gyógyuljon a lehajtható kisasztalkával együtt. A reptéren aztán volt pénzbedobós kis piros autó, ami szerencsére még nagyon jól leköti érme és zötykölődés nélkül, biztos, hogy egy darabig húzzuk, hogy kipróbálja élesben is, mert utána nincs kegyelem... Charleroi és Brüsszel között aludt az autóban, de ahogy megérkeztünk este 8 magasságában a lakásba, megint beindult. Tíz környékén aztán gyönyörűen elaludt idegenben, idegen ágyban, idegen etetőszékben eszegetés után, csókoltam is érte. Az hogy reggel negyed 7-kor kelt.... Hát itthon is akkor szokott :) A többi alvással sem volt gond, délután is húzta, kivéve egyszer sikeredett nyűgösebbre, de azt meg betudtuk a sok autózásnak, a további sok-sok új élménynek.
Folyt köv. ha kivasaltam...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése