Végre helyére kerültek a makk kupakok is, amelyeket többek között Mózival gyűjtögettünk a Klinika telepen a gesztenyékkel együtt. Szépen ragasztópisztollyal felragasztottam egy hungarocellgömbre egy kockás és egy pöttyös barna szalag kíséretében. Azt reméltem, elég lesz egy rétegben ragasztani, de nem így történt. Végül úgy döntöttem, addig sorjázom, amíg alszik Mózi. Még legalább 50 kupaknyit szunyálhatott volna :). Kicsit ügyetlenkedtem a ragasztópisztollyal, pedig évek, sőt... óta van fegyvertartási engedélyem erre a fajtára, és mégis. Egy jó tanács, ha nekikezdtek hasonlónak. Mielőtt azt hinnétek, hogy elég kupakot gyűjtöttetek, akkor jusson eszetekbe, hogy az még a harmadára sem lesz elég :).
Térdig járunk az őszben, és végre próbálgatom a sütőtököt minden formában. Attila és Mózi nagyon szereti simán sütve, de az úgy uncsi egy idő után. Ezért veselkedtem neki a sütőtökkrém levesnek sárgarépával, a sütőtökös lasagne-nek ricottával, illetve tegnap este még összedobtam egy gyors sütőtökös csokis muffint is (Móziéból kihagytam a csokit, és kevesebb cukorral készült, mint az előírt). Bátran ajánlom, ÉÉÉN, aki elvileg nem szeretem a sütőtököt, és most úgy tűnik apránként csak célba ér. Hajjajj, a másik nagy kiebrudált zöldség az étrendemből a cékla is. Ott is találtam olyan formát, amiben megbírom enni. Annyira, hogy Sanyikámmal majd leszedtük a tepsi szélét, és majd felkapartuk az alját Marika rovására. Eztán már csak az olajbogyó marad, amit ki kell pitiszkálnom a salátából vagy kiválogatni Attilának. Az még nem csúszik :).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése