Többnyire csak a felső harmadában ágas, érdesen szőrös növény. Levelei oválisak, lándzsásak, ép szélűek vagy fogazottak. Az alsók nyelesek. Fehér 3-5 mm átmérőjű virágai megnyúló tengelyű fürtben nyílnak...
Kezdhetném így is. De Lóci nem érdesen szőrös kis cserepes növény, hanem kistermetű, pelyhesen pihe-puha hajtású tőrózsás. Most még abban a kegyes fázisban tartunk, ami a legkönnyebb, hogy összeszokjunk a feladatokkal. Csak locsolni kell és fényre tenni. Pont. Az étvágya derék, a reflexei élesek. Szépen pofásodik, tokásodik, és a két kis kezét - biztos, ami biztos - mindig ott tartja a szájához közel. Nem bízik bennem még eléggé, és sokszor azt gyömöszköli a szájába :). Mind a hason fekvést, mind a szorosan pólyába csomagolást jobban élvezi, mint ilyenkor Mózi.
Mózi pedig továbbra is nagyon elfogadó. Mélyebb szintű érzelmekbe nem merek belemenni, mert ki tudja. De szól, ha sír, felhúzza neki az ő kis zenélő szerkezetét, minden játékot mutogat neki. Ha valami ügyes és dicséretes dolgot csinál, akkor mondja (jelzi) nekem, hogy mutassuk meg a Babának is. Ha WC-be kakál, akkor utána szalad Lóci bölcsőjéhez (vagy éppen hol fekszik), és kiáltozik a fülébe, hogy BA-BA! KAKA, KAKA!! És persze elhalmozza puszikkal, és simogatással. Látom azért rajta, hogy a simogatásban van némi levezetetlen indulat. Ennek a maradék ki nem élt érzésnek én vagyok a céltáblája. Belém csíp, belém harap, de tudja, hogy nem szabad, és a következő pillanatban már bújik is, és ölelget, hogy Anyaaa, anyaaaaa. Igyekszem nem mindenre NEM-et mondani, inkább a pozitív irányból közelíteni, de nem jön még össze mindig zsigerből. Pl amikor inni kér az én bögrémből, és lehajolok vele hozzá, majd az egész öklét belepancsolja hirtelen az edénybe, és a fele a szőnyegen köt ki, akkor azért durranok.
Egy ideje leszoktam a napközbeni pakolásról. Nem fogom győzni. Így max csak a nap végén, fürdés előtt pakolunk közösen. Úgy néz ki a lakás, már ébredés után 10 perccel, mint egy robbantási övezet. Nagyon úgy veszem észre, hogy a gépet sem tudom elővenni, csak a nagyon muszáj dolgokért, mert akkor elkezdi valamivel felhívni magára a figyelmet, ami az én szememben nem pont üdítő jellegű tevékenység.
Most így áll a helyzet itthon. Az angyalok elvitték a karácsonyfát tegnap este, még szerencse, hogy egy utolsót tudtunk csillagszórózni. Én pedig térképezem a debreceni óvoda helyzetet, mert februárban be kell jelentkeznünk. Én vagyok az elsődleges szűrő, utána majd Attilával összedugjuk az orrunkat, és választunk. Most pedig futok olvasni, majd belealudni nyálcsorgatósat az olvasásba, mert Mózi unokatesózik.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése