A hétvégén Murakami Harukival futottam

Felbugyogott bennünk ugyanis Attilával a vakmerő buzgalom, hogy szeptemberben elinduljunk a NIKE félmaratonon.  Két évvel ezelőtt ilyenkor már javában róttam a köröket az erdőben vagy a pályán, most meg ímmel-ámmal lötyögök néha-néha. Elszállt belőlem a bizonyítási kényszer magam előtt, hogy már pedig én szülés után egy gyerekkel is tudok futni, és tudok majdnem úgy kinézni, mintha nem szültem volna (ezt viszont ne kérdezze senki tőlem, hogy miért akarok úgy kinézni, mintha nem szültem volna, mikor de). Valakinek egyből megy az átszokás, elfogadás, majdhogynem megváltás, hogy sosem lesz olyan, mint volt, sosem tud úgy bármibe belefogni, mint egykor. Nekem ehhez is idő kellett. Egy kicsit azt hiszem, én is elkezdtem ezzel takarózni, nem csak elfogadni a megváltozott tényeket, hogy két gyerek után ennyire vagyok képes. Valamikor zavar. És akkor szeretném megint a csillagokat is lehozni, de hamar lehűtöm magam azzal, hogy én még mindig inkább az aktív kétgyermekes anyukák táborát szaporítom, és legyek már nyugton.

A hétvége viszont olyan szerencsés lehetőséget hozott, hogy kb soha ilyen jó dolgunk nem volt. A Margitsziget ugyan még nem futható, de futópad akad a közelemben. Kiadós reggeli után (IGEN, IGEN, ez a legeslegjobb része ….:)) fürdőkádazás, olvasás, pocolás után én megcéloztam a padot félórára. Aztán vagy az időszámláló vagy a kalória vagy a kilométer számláló akadályozott meg abban, hogy 55 percig ne álljak meg. Nem is álmodok most két órán belüli 21 km-ről. Csak annyiról, hogy a második gyermek után is legyen egy kicsi erőlködést igénylő futóélmény (vagy egyéb sportteljesítmény).

A szállodai gym-ben a drabál, masszív gépek között csupán két meglett férfi kocogott mellettem. Először csak egy, majd csatlakozott egy kopaszodó mosolygós is. Az első japán. Úgy képzeltem, mintha Murakami maga futna mellettem, és gondolatban írná a Miről beszélek, amikor futásról beszélek című kis gyűjteményét. Egyszer nekiveselkedtem angolul (What I talk about when I talk about running), hogy na de jó olvasmányt találtam, aztán élvezhetetlen volt idegenben. Kiskatától kaptam meg magyarul karácsonyra, és decemberben olvastam Hután.