Azért ez már nem véletlen... - Vivicittá 2016

Kergetjük egymást a háztartással, de fej-fej mellett haladunk, hol egyikőnk táltosodik neki, hol a másik nyomja le az egyiket. A legtáltosabb a vasalnivaló... Hányás mekkora kupac tud összegyűlni belőle. Mindegy is. Ma végre 'cittá beszámoló, hiszen ez már nem a véletlen műve volt, hogy a BRIO babakocsit harmadszor zötyögtettem sikeresen végig egy majd' három hónapos kisdeddel. Hatalmas tapsot érdemel a BRIO Sing kocsi, amely maradéktalanul kiszolgálja a harmadik gyermeket is, és nem szakadt, nem eldeformált, nem kifakult, max picit koszosabb... 

Sajnos vagyok annyira örök elégedetlen magammal, hogy hiába tudom, hogy nem szabad méricskélnem az 5 évvel korábbi dolgokhoz semmi ideit, általában legbelül - saját vonatkozásban - csak megteszem. Nem így voltam a futással, most. Pedig 1 perccel rosszabb lett az eredmény, mint 3 éve, és 5-tel, mint 5 éve (de az rövidebb táv is volt, okééé? ;-)). Szóval ez most legbelül sem vette el a kedvem, hanem nagyon-nagyon élveztem. Ez receptre járna a visszaszokó anyukáknak. Mert 7 km-t tényleg le lehet futni egy szuszra még egész rakpartos szembe szélben is. Toltam neki alaposan a kondimhoz képest, Lola megint hozta a Tündér Lola formáját. VISZONT ő volt az első csemete, aki ébren fogott hozzá a futáshoz, és egy darabig mosolyogva, sőt vigyorogva szurkolt nekem, majd elpilledt. Kutya meleg volt, és kb szó szerint habzott a szám, mire beértem. 1 ponton volt frissítés, a fele körül. De én már az utolsó km-nél kértem vizet a mellettem kocogó embertől, hogy tényleg bejussak 2 láb és 4 keréken hordágy helyett. Amíg én futva szürcsölgettem, ő tolta Lolát :). Ez valóban nem egy nagy teljesítményű táv, csak így, babakocsiban végződő végtaggal érezhettem kicsit "extrábbnak" (idiótábbnak?) magam. És kijárt a szurkolás, az elismerő pillogás, Lolától olvadozás, pacsizás, integetés stb. Így tehát belül egy nagyon virgonc, ficánkoló jókedv és büszkeség futott velem. Mert előtte és utána 3 férfi várt ránk. És én ezt úúúúúúúúúúúúgy szeretem :).

Lola a kötelező "béka" kardigánban.
A fiúk is ebben futottak ;-)

A fiúk addig csúszdáztak, kavicsot gyűjtöttek, fetrengtek a porban, utána egyetemi barátnőket mentünk családostól látogatni, majd Attilának az úúúj, hatalmas nagy központi raktárát és irodáját csekkoltuk. F@sza egy hely, igazán komolyan kinőtte magát a reflexshop a garázs-irodából és polc-saroknyi év végi raktárkészletből. Maxi respect és büszkeség :). De ezt tudja is az ember...