Mondom, mennyire vagyok hülye,
szórakozott, elvarázsolt, exhausted, álmodozó, réveteg, nemtörődöm, igénytelen,
szétesett, figyelmetlen (a megfelelő aláhúzandó). Egy simikás szatén, enyhén
denevérujjú izé volt ma rajtam délután, és postára menet - a gyerekeket
nagyanyánál parkíroztam - épp azon gondolkoztam, mennyire fura egyedül lófrálni
babakocsi és gyerek nélkül. Szinte újra kell tanulnom járni, félretenni a babakocsitoló-testtartást,
mikor feltűnt, hogy olyan furán felpöndörödik, kifordul a felsőm ujja széle...
Próbáltam lazán visszafordítani, igazán oda se figyelve, helyette viszont belül
vigyorogva egy láthatatlan kötélen egyensúlyoztam. Már az állomás előtti
Coopnál zúdult a nyakambat a jeges vödör, hogy basszus, nem furcsán
felpöndörödik az izé ujja, hanem bizony fonákul van rajtam!!! Na
innentől rém kakin éreztem magam, lestem a helyet, ahol gyorsan lekaphatnám,
visszafordíthatnám. Nem volt ilyen... Szerettem volna azt hinni, hogy a
válltáska pántjával eltakarom a "vitorlámat", de nyilván naiv elképzelés
volt. :D
2017. május 3., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése