Tegnap Lócinak már a tartásán láttam, ahogy baktatott ki az iskola épületéből a sötétbe, hogy valami VAN... Aztán oda söndörödött, és lehajtott fejjel beszorított síró torokkal mondta, hogy kapott ma egy fekete pontot. Úgy megsajnáltam. Mi gyűlhetett fel benne azóta, hogy ez megtörtént. Ennek még óóriási súlya van. Teljesen hazavágta a napját, iskolába sem akart ma menni, betakarásnál-esti puszinál is kapaszkodott még a nyakamba, hogy ő nem akar fekete pontot, és hogy lehet visszacsinálni. Amiért ez a pont becsúszott, mert napköziben nem tudta, hol járnak olvasásnál... Azt mondta, elkalandozott. Mózi vállrándító tanácsa: radírozd ki Lócika. Ő nem stresszeli túl. Én pedig totál átérzem. Azt mondta már többször is, hogy ő egész évben nem akar feketét és mindig mosolygós fejet akar kapni magatartásra. És amikor a legnagyobb igyekezet ellenére is becsúszik a tiszta lapra egy ilyen, az kaki. Hiába mondtuk neki, hogy tojja le. Hogy meg kell tanulnia súlyozni az ilyeneket. Nehéz erre azt mondani, hogy sz@rja le, mert tudom, hogy neki ez fontos, és nem akarom, hogy azt higgye, elbagatellizálom. Viszont lazítani kell a hurkot a nyaka körül.
Hát így esett, hogy a mai/tegnapi estére ráült a lelkére a súlyos elefánt, mi pedig répahúzó meseszerűen próbáltuk lerángatni róla mind.
Olyan kegyetlennek tartom ezért feketepontot adni..... miért nem elég csak figyelmezetni? Nah, mindegy. Olyan cuki fiú Lócika, és annyira helyes, ezt mindig le kell írjam, ha meglátom :D
VálaszTörlésNa igen... :( Bár néha én is eszköztelen vagyok, és mondok hülyeséget. Tényleg cukipofa :)
VálaszTörlés