tűkkelütött

 Két különösen nagy érzelmi-flash ért ma és tegnap, ami áthatolt a hétköznapok ritmusán, és megállított, hogy rácsodálkozzak és meghatódjak.

1. Tegnap kimentünk az új debreceni játszira és egy elég spontán családi jamboree-t rittyentettünk (mi 3 gyerekünk, Bendi, Lilike, Dóri, Poszikó, Anya, Mama, Jenő papa és én), ami már önmagában olyan jó volt, de ez még azelőtt történt, h összeverődött volna a kis csapat. Ültem az egyik padon kávézgatva, a gyerekek játszottak, és volt egy kisfiú, aki elkezdett szó szerint úszni a homokban nagy beleéléssel játék közben, majd követte a kislány, akivel összebandázott ott helyben. Úgy megkívántam ezt, hogy legszívesebben becsatlakoztam volna harmadiknak. Annyira gondtalan és gyermeki volt, és olyan jó lett volna így hason lapátolva a kezemmel tolni magam a homokban, hogy csak az ott és most számítson 😁😁. Irigy lettem. 

2. Az unokaöcsém szerelmes, és barátnője van. Igazi mai fiatal, aki ezt instán is láthatóvá teszi. Ma van az egyhónapos ‘évfordulójuk’, és annyira hálásan szerelmesen köszönte a barátnőjének már ezt az időt is ❤️. Bevillant, hogy mennyire sokáig számoltuk Attilával a hónapokat mi is, és meg is ünnepeltük mindig valami aprósággal, vacsival bármivel. A 9. hónapra pl kaptam tőle egy bébi rugdalózót, hogy ez már egy emberöltő időszak, amit később mind a 3 gyerek viselt is 🥺. Megpróbálok majd képet is vadászni róluk a kis gombás kék plüss ruciban.