Van egy megkezdett post a sorban, de csak addig jutottam vele, hogy ‘Az élet most nem könnyű… de nehéz’. Ezt most nem bontom ide jobban, de ott hagyom a sorban, h tudjam.
Évek óta érzem, hogy az energiaszintem apad, h fogynak el belőlem a korábbi énem maradványai, és fénytelenedik, hűl a körülöttem lévő levegő, és nem tudom felmelegíteni. Kívülről érkező ‘hőre’ reagálok, megjön a kedvem programokhoz, sporthoz, dolgokhoz, de ha a hőforrásokat lekapcsolják a külső kezdeményező felek (család, barátok, munkatársak, bárki), akkor megint ott maradtok begubózva a hidegben és nincs erő, kedv, hogy pezsegjek. Nem tudok erre miértet, de baromi nyomasztó. Most 3 hete nem iszom kávét, csak 1-et reggel. Nem rélmik mi váltotta ki a döntést, de nem is lamentáltam rajta, csak egy reggel eldöntöttem. A napi 2, ritkán 3 kávét sem gondolom soknak, viszont annyira nem éreztem dúsabbnak magam tőle, sőt. Azóta sem akarom elhinni, hogy ez ilyen könnyen ment, abszolút nem tudatos erőlködésben vagyok és leszokásban, viszont olyan, mintha egy vizes nehéz posztó pokrócot lehúztak volna a hátamról, aminek ólom súlyok vannak bevarrva az aljába, pont ahogy a függönyöknek csak nehezebb (:)), és visszakaptam volna - egy érettebb, de - egykori önmagam. Ennél jobb hír nem is örvendeztetett meg már jó ideje. Élvezem a powert.
A kevesebb kávé miatt persze este hamarabb elhasználódok, de cserébe felettem is működnek az alapvetések, és felbírok kelni korábban.
Írok a gyerekekről is, ki merre hány méter :). Welcome back, Sári :D.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése