Egyértelmű, hogy ha van olyan, hogy Félmaraton Mánia, akkor nekem is kell. Ezért vettem célba 2009 novemberében a siófoki mezőnyt is. Sajnos szeptember és november között kb 4* vagy 5* mentem ki futni. Ez meg is látszott a teljesítményen. Zuhanó repülést vett. Csodálatos novemberi idő volt. Pontosabban tavaszi idő volt novemberben. Én pedig felöltöztem hosszú gatyóba, softshellbe, ahogy tanultam, mert nem ilyen idő volt kilátásban. Méregettem is futás közben, hogy mit is ér ez a kabát, megéri-e elhajítani, aztán vagy meg lesz majd vagy nem, de végül inkább izzadtam alatta. Nem tetszett, hogy 2 kört kellett futni. Ez is nagyon kivett belőlem. A Balcsi maga viszont megtette a magáét. Le a kalappal előtte a látványért, illatért, klímáért. 1:54’ lett az idő, egyszer bele kellett sétálnom L, mert meguntam J.
A Mánia negyedik futását már nem tehettem zsebre (csak befizettem, illetve készültem rá, télen is. Gyűjtögettem a kilométereket hol szabadban, hol padon, hol Prágában, hol Bécsben), mert életem kottáját ’átzeneszerkesztettük’ kicsit :D.
Amit e helyett produkáltunk sem bántam meg. Sőt... Benne volt már a levegőben.
2010 tavaszán kiderült, hogy méhemben gyümölcs van - hadd legyek romantikus költői. A részletek itt nem nyernek szöveges felületet maguknak, a lényeg, hogy biztonsági okokból nyilván felhagytam a futással az első trimeszterben. Nem úgy a másodikban. Tűkön ültem, így közel 3 hónapot pocakosan is futottam. Rendben, ne csúfoljuk annak. Porosztkáltam. Nagyon élveztem. Nagyon kellett, nem bántam meg, orvos is engedte. Pont. A vélemények megoszlanak erről, én cselekedtem, amit megkövetelt a haza, ami jól esett, és amíg jól esett.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése