Anyátok lóháton

Sanyikám 30. születésnapjára Gyula vitéz meglepetés lovaglást és lovaskocsikázást organizált. Ez remek ötlet volt, mert olyan régóta halogatom, hogy nyeregbe pattanjak. Utoljára kb nagyapa vitt ki minket, unokákat Pallagra, és rettentően be voltam tojva, mikor prüszkölt alattam a ló, vagy leállt legelészni, és lehajtotta a fejét. Most bátrabb voltam, már kezdő ügetést is engedélyeztem Dariusnak. Még néha a ritmust is sikerült elkapnom. Nem mondom, hogy az Isten is lóhátra teremtett, de nem hagyom annyiban, még az is kisülhet a végén. A tanya* tökéletes hely családnak is. Kutya úszhat a tóban, anyjuk lovagolhat, magzat hűsölhet az árnyékban, kockás pléden uzsonnázhat, aki éhes (ez is anyjuk lesz...). Már-már giccsesen tökéletes, csak ezért nem csinálunk rendszert belőle.

Sándorom! Utólag itt is kívánunk Neked nagyon boldog születésnapot! És ne feledd, ez még csak 29+1, nem 30 ;-)!!

* név és cím a szerkesztőségben