Mostanság az erdőben futok. Lehetetlenség pályán körbe-körbe egy-másfél órát kocogni, főleg a napon. Szerencsére annyi csapás van a Nagyerdőn, hogy nincs olyan nehéz dolgom útvonalat választani. Az egyik kereszteződésben összefutottam egy leányzóval, aki kérdezte, merre tartok, és javasolta, hogy ne futkorásszak arra, amerről ő jön, mert megint áll ott a földút szélén egy gyanús alak, aki a farkán matat. Ennyit a sárga tégláról. Számomra ezek legendák. Soha nem találkoztam – hál’ Istennek – eddig hasonlóval. Így most sem. Futottunk együtt. Balzsam volt 31 éves mami szívemnek. Először is megkérdezte, hogy mindig így futok? Nem a ruhatárámra gondolt, nem is arra, hogy egyedül. Azt mondta, mehetnék edzeni hozzájuk, mert ő sportol. Na hiszen. Akkor már el kellett büszkélkednem vele, hogy öt hónapos kisfiam van, nem tudnék egyesületben edzeni, meg nem is akarnék. Ha valamit muszáj, akkor már nem is kell. Meglepődött. Azon is, hogy ennyi éves vagyok. Kérdezte, nem akarok-e futni vele néha napján, mert egyedül nem biztonságos erre. Miután ecseteltem, hogy elég hektikusak a napjaink, és babakocsival sétálunk ki a Campusig, utána lepasszintom nagymamának toszigatásra a bébit, majd újra haza, tetszett neki. Azt mondta, milyen aranyos dolog ez. Na ekkor buggyant bennem nagyot, hogy túlnőttem a 20-as korosztályon. Kőkeményen beleléptem a 30-asba. Ez már aranyos számba megy…. Ő még egy ruganyos 25 éves volt. Tudom, hogy nem panaszkodhatok, nem is teszem. Csak ideje megszoknom, hogy nem vagyok tini. Már jóóó rég nem. Max MILF lehetek J. Majd egyszer. Addig pedig lebegek valahol az euklideszi vektortérben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése