Ez másnak nyilván nem nagy szám, sőt. Rutin. Észre sem vehető momentum, hogy elgurul 90 km. Nem úgy nekem.
Antialkoholizmusra kényszerített szoptatós mamiként és Pünkösd lévén bevállaltam, hogy hazafuvarozom a kapcsolt részeket Debrecenbe. Ez volt az első országúti vezetésem. Úgy tűnik, merő véletlenségből minden első komolyabb élményem a Hortobágyhoz köthető. Hálás volt az összes körülmény, ami kezdő vezető kezére játszhat. Se szél, se eső, se délibáb, se forgalom. Egyetlen mezőgazdasági gépet kellett megelőznöm, de ha rajtam múlik, az sem zavar, ha 20-szal kell csorognom Debrecenig. Markoltam a kormányt rendesen, borítékba már csúsztattam is egy enyhe ínhüvelygyulladást. Fácánt sem ütöttem, nyulat sem, pedig néha olyan érzésem volt, mintha Noé bárkája borult volna ki az útra .
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése