Bécs, de inkább Gyereksziget

Ez volt az első bécsi, sőt külfi vásár, amikor a kis Shumlee-t hosszú pórázon sétáltattam idegenben. Lesz ennek még folytatása :). Jött az egész család statisztálni. Mert az egy dolog, hogy Anya önmegvalósít, komoly háttértáncosok nélkül ez sem működhetne. Remélem, érti a család olvasni-tudó része, és ismer annyira, hogy ez itt is egy jóóó nagy köszönöm volt ;-). Még ha picit körülményesebb, macerásabb is volt gyerekkel a menet, nem bántam meg, hogy legalább látják, értik, mire készülnek a ruhák, miért megyek a varrodába, miért készülnek a képek stb. Mózi olyan lelkesen kasszázott, örökösen a kulcsot tekergette a kis 'mackóban', és mindig azt szerette volna ha az euro centekből adok vissza, mert annak van a legjobb színe. Ha elment az asztaltól, és visszajött, akkor megkérdezte, hogy Anya, vettek azóta? Belenézett a kazettába, hogy Úúúú, Anya, de sok pénzed van :D. Ha valaki nézelődött, akkor pedig büszkén bökdösött és óvatosan mutogatott, hogy figyeljek csak oda. Mögöttünk egy nagy füves placc volt, ott fetrengtek, játszottak, buborékot fújtak, LEGO katalógust nézegettek vagy Attila bóklászott velük. Osztogattak Activia joghurtot, probiotikus italt, ez is külön versenyszám volt, annyira örültek neki. Egyedül az alvás hiányzott belőlük, főként Lóciból, épp csak becuccoltunk este az autóba, és beindította a motort Attila, el is szunyáltak...

Cukik.

Vasárnap pedig IKEA, mert azt ki nem lehetne hagyni és Gyereksziget. A szombati zuháré miatt kevesen voltak, de ez nem volt baj. Olyan jót csúszdáztunk a Hajógyári Sziget hosszú csőcsúszdáin, hogy én sem hittem volna,  hogy ennyire fogom élvezni. Először Lóci miatt másztam fel, hogy ha berezelne, akkor ne tartsa fel a sort, ne kelljen kiállnia, hanem anya aláül, és csússsz. Amint felértem éreztem, hogy jujjj... De jó, hogy le mert menni Lóci egyedül, mert én nem biztos, hogy lemernék :D. Nagyon tetszett nekik. Mózi átnyargalt a basic csúszkáról a tekervényesre, ami magasabb is volt. Itt már kért segítséget, támogatást Lóci. Bevallom, nyeltem egyet az első lesiklás előtt. Mert nem láttam a végét, és nem tudtam, mire számítsak belül. Kész kis tréning volt nekem. Tudtam, hogy természetes úton születtem, akkor pedig nincs mese, azok a gyerekek állítólag gondolkodás nélkül csúsznak, másznak az ilyeneken át, be-le és keresztül-kasul. Tényleg jó volt. Finom volt a Cserpes TúróRudi is, mert verseny zabálás volt, mi nem álltunk be, de osztogatták. Ugrálóvár, vízipisztoly, vattacukor, kisautó vezetés, volt itt minden.

A legnagyobb találmányt a Zewa forradalmasította. Vettünk már mi is Aqua tube wc papírt, aminek a hengerét bele lehet hajítani a csészébe, és ezt reklámozták úgy, hogy a fűre két kis talapzaton felállítottak két WC-t tartállyal, mellette tátongott egy nagy karton doboz a tesztelésre váró gurigákkal, valamint a hátsó nagy lefolyó cső átlátszó volt, hogy az egész process-t lássák a gyerekek. Méééég jó, hogy minden 7 év alatti ott lebzselt, és tömködte a hengereket, húzogatták az öblögetőt. Nálunk főként nagy téma még mindig a kaka-pisi-hányás-fos (Lócika ki nem hagyná a végéről..) Ez a téma ilyenkor különösen erős, főleg ha vizezni is lehet, meg valamit (be)dobálni. Maxi respect, aki ezt kitalálta :).